Nyár vége van, de nincs ebben az évszakban elég hónap, hogy bizonyos dolgokat megszokjon az ember. Ilyenek a testszagok vagy a kánikulai öltözködés. Előbbiben a férfiak jeleskednek, utóbbiban a nőké az első hely.

A szagokkal nem tudunk mit kezdeni. Hogy sokaknak miért nem természetes dolog a napi fürdés, vagy a testszagot semlegesítő szerek használata (értsd: szappan, dezodor, parfüm, stb.), az felfoghatatlan. Hogy miért érzik így jól magukat, az még inkább. Sok választásunk nincs, mint jó messzire elkerülni őket, ha szükséges leszállni a metróról, villamosról (bár ördögi kör, mert a következő szerelvényben is ott lesznek).

Ami az öltözködést illeti, már tágabb lehetőségek vannak. Divatlapok, áruházak, tükrök, barátok, akik szólnak (szólnának), hogy „Na, ez neked nem áll jól!”. Persze a divat sem az a kategória, amit boldog-boldogtalannak követni kell. Épp ez a baj. Megtalálni azt, ami illik az egyéniségünkhöz, és szelektálni, ha valami nem hozzánk passzol.

A miniszoknya jó látvány, ha nem két, kötözött sonka méretű comb kandikál ki alóla. A szűk felső is rohadt dögös, ha a mell van előbb, és nem a has. A leggingsek is még virágkorukat élik (hűvösebb napokon kerülnek elő). Ha nadrágként vesszük fel, legalább a feneket takarja (ez fenékmérettől független jó tanács). Amennyiben szoknyához választjuk, jó, ha legalább Kate Moss hosszúságú combokkal rendelkezünk. Tömzsi lábak a térd alatt „elvágva”… nos, tükör! Kerüljük! Na, nem a tükröt, hanem a viselését ennek a kombinációnak. Ahogyan több plusz kiló fölött a pöttyös, a fehér és a kockás sem ajánlott.

Valakire kell, hogy hallgassunk, mert a szexis imidzs könnyen válik nevetségessé, és amit kihívónak szánunk, előbb lesz vicces, mint vonzó. Igen, igen, a férfiak szemében is.