Ma reggel egész máshogy ébredtem fel fővárosi kis lakásomban. Nem tudtam, miért ez a végtelen megnyugvás, a határtalan szeretetérzet, de éreztem, hogy valami most megváltozott. Bekapcsoltam a laptopot, átfutottam a híreket, és igen, ott volt a válasz: Tarlós István, Budapest főpolgármestere találkozott a pápával, és XVI. Benedektől áldást kért drága fővárosunkra.
A pápai áldásnál már csak az a jobb, hogy Tarlós Róma polgármesterével is találkozott, akivel nemcsak a 2013-as olasz-magyar kulturális évad támogatásáról egyeztek meg, hanem a két város közlekedési ügyeiről is tapasztalatot cseréltek. Na, ez a része még izgalmasabb, mint az áldás a Vatikánban.
Aki járt már Rómában, az nemcsak a Trevi-kutat, a Capitoliumot vagy a pizzákat jegyezte meg egy életre, hanem a közlekedési morált is. Az megy, aki előrébb van, aki jobb reakciós idővel rendelkezik és aki bátrabb. Nincs különbség autós és gyalogos között. Ha a járókelő teketóriázik, egy életen át ott ragad az út túloldalán.
Gianni Alemanno ezeket is elmesélhette Tarlósnak, aki pedig beszámolt a budapesti helyzetről. Tarlós talán tanácsot kért, hogy miként lehet még nagyobb dugót kreálni a belvárosban, Alemanno pedig büszkén közölte, hogy ez náluk adott, és nem kell hozzá még útfelújítás sem. Sőt, az is lehet, hogy a mi Pistánk elküldte Giannit Benedekhez, hogy ugyan már nekik is legyen egy áldott városuk, mert a miénk annyira jól érzi most így magát.