E. L. James erotikus trilógiájának immár második részét is – hogy stílszerű legyek – magamévá tettem. A szürke ötven árnyalata után a második rész, A sötét ötven árnyalata is ostromolja a könyveladási listákat (és alig egy hónap múlva itt a harmadik rész is). A tartalomra annak ellenére kíváncsi voltam, hogy az első rész inkább idegesített, mintsem szórakoztatott, de a második esély nem csak Christian Greynek jár…
Sajnos az első rész idegesítő leírásai, szóismétlései most sem tűntek el. A szent szar, basszantyú és társai ismét borzolták a kedélyeket. De olykor komplett mondatok és szituációk is csak arra szolgáltak, hogy meglegyen az 570 oldal, holott 300 is elég lett volna.
Christian Grey és Anastasia Steele kezdeti szado-mazo kapcsolata mostanra romantikus lányregénnyé alakult olyannyira, hogy a „szeretlek” szó már kezdte elveszíteni a rangját. A szexuális együttlétek fokozhatatlan romantikába csaptak át, hiszen volt minden: szex a vitorláson, szex a zongorán, a liftben, az előszobában, a fürdőben, és majdnem az autó is megvolt (de valamit hagyni kell a harmadik részre is).
Üde színfoltot jelentett viszont az izgalom, amit a zakkant exbarátnő szolgáltatott és a látszólag mellékszálon somfordáló zaklató főnök, akiből még könnyen főszereplő válhat…
E. L. Jamesnek megint sikerült úgy befejeznie a regényt, hogy kíváncsivá tegye az olvasót a folytatásra. A sötét ötven árnyalata (is) bizony helyenként elcseszett, amint az író is jellemzi főszereplőjét, de a végére mégis kezd világossá válni, hogy mi a titka ezeknek az árnyalatoknak.