Színházi élmény! Igen, ezt tapasztaltam a Centrál Színház kisszínpadán, miközben néztem Kiss Márton Angéla evangéliuma avagy a réterdősi patkányfogó című darabját. Az új kortárs magyar komédia azt adja, ami sokszor annyira hiányzik egy-egy előadás után: színházat, élményt, színészetet. De lehetnének ezek csupa nagybetűk is.

Kiss Márton a társulat tagjaira írt művet és ő maga állította színpadra Pokorny Lia, Földes Eszter és Papp János szereplésével. A réterdősi művelődési ház harminchárom éves kultúrfelelőse életébe enged bepillantást az előadás. Angéla egy nap rájön, hogy különleges képességgel bír: kilenc nap alatt képes kihordani egy egészséges gyermeket, ami által a fogyatkozó magyarságot hamar fel tudja zárkóztatni a világ népeihez - ha akarja.

A napjainkban játszódó darab többször alkalmazza a sok szerep – kevés szereplő módszert. Háromalakos darab egy központi hőssel, aki egyetlen karaktert formál meg, a másik két színész pedig hozzá képest sok személyiséggel felruházva tűnik fel. Angélát Pokorny Lia játssza, ő a központi figura. Papp János és Földes Eszter pedig további hét-hét különböző szerepben lép színpadra. Hol színjátszó társak, hol televíziós riporterek, de Eszternek még egy ötven körüli édesanyát is meg kell formálnia.

A darab szokatlan formában boncolgat fontos kérdéseket. A megélhetési problémák, az anyaság kérdése, a nemzet helyzete és egyáltalán, a létünk milyensége. Amikor kiderül, hogy az Angéla által megélt élet még csak lepergett előtte magzati korából, akkor jön a felismerés, hogy ez még nem a valóság? A tragikum, hogy Angéla, köszöni, de nem kér ismétlést. És vajon mi hogyan döntenénk, ha előre látnák a sorsunkat? A szatíra görbe tükröt mutat az országnak, és mi először tényleg nevetünk, de a végére sírni támad kedvünk…

De ez a színház, és ez a színészet. A valóság pedig talán tényleg ott pihen a Patkányfogó horrormusical szürreális világában.