Motoros szán, hótalpas túrázás, kutyaszán, airboarding, hatalmas, hóval borított hegyek, sziklafalakról alácsüngő jégfüggönyök, a téli erdő nyugalma. Mindez novembertől egészen áprilisig, és elérhető közelségben.
Aki kezdi unni a szomszédos országok magyarokkal zsúfolt sípályáit, annak most egy másik alternatívát kínálunk. Ezúttal nem lesz szükség a sílécekre (bár lehet vinni, mert pályák akadnak szép számmal), de az élmény így is garantált. Ráadásul a nem mindennapi szórakozásért nem kell Skandináviáig utazni, csak a szomszédos Romániába. Igaz, Erdély szívébe eljutni így is tíz-tizenkét órás autózást jelent, de van, ami aztán kárpótolja az embert.
A Hargita megmagyarázhatatlanul másabb, mint az osztrákok vagy a szlovákok sztárhelyei. A hó ott is hideg és fehér, meg főleg sok, de a természet érintetlensége, az ott élő emberek szeretete különös bájt kölcsönöz a vidéknek.
A túrákon nem csak a táj, de a tradicionális székely konyha is kényezteti a vendégeket. Jól esik az egész napos motorosszán-vezetés után egy valódi erdélyi szilvapálinka, majd egy hagyományos Csorba leves, amelyet egy igazi székely töltött káposzta követ.
Szomszédainknál már egészen korán, sokszor november elejétől hatalmas hó van, így a motorosszántúrák szezonja is korán kezdődik. Panziók, vendégházak várják a Székelyföldre érkezőket, ráadásul az áraik a magyar pénztárcánknak is jól esik. Akik pedig még bátortalanok, és félnek a 100 kilométer/órára képes járgányoktól, azokat lovas szánkózás vagy egyszerű hóangyalkázás várja.
Fotó: Jurányi Balázs