Az idei Oscar-díjak legfőbb várományosa – jelölések alapján – a Lincoln című film. Az amerikai-indiai történelmi film összesen tizenkét jelölést kapott, így joggal voltunk kíváncsiak, hogy ezúttal mit hozott össze Steven Spielberg.
Egy ízig-vérig történelmi alkotást kaptunk, ami persze a cím alapján nem meglepő. Abraham Lincoln az amerikaiaknak olyan lehet, mint nekünk Széchenyi. A történészek az Amerikai Egyesült Államok három legjelentősebb elnöke közé sorolják. Ráadásul ő volt az első olyan amerikai elnök, aki merénylet áldozatává vált… Úgy is mondhatjuk: ez egy tökéletes filmalap, ami mégsem egy Lincoln-önéletrajz.
1865-ben az amerikai történelem legvéresebb háborúja a végéhez közeledik. Az újraválasztott elnök, Abraham Lincoln (Daniel Day-Lewis) azonban nem hajlandó engedményekre: a megosztott kongresszust rá akarja kényszeríteni, hogy hozza meg addigi legfontosabb döntését: egészítse ki az Alkotmányt, és törölje el a rabszolgaságot. Az ellenállás hatalmas. Az elnök azonban jó stratéga és zseniális szónok, és semmilyen eszköztől nem riad vissza, hogy célt érjen. Van, akit meggyőz, van, akit megfélemlít, van, akit megveszteget, de a célja, hogy új fejezetet nyisson a világtörténelemben…
Hogy miben nyújt újat az alkotás, azt erősen keresgélni kell a két és fél óra alatt. Pedig a stáblistát átnézve akár biztosak is lehetnénk a lebilincselő moziélményben. Forgatókönyv: Tony Kushner és Paul Webb. Zeneszerző: John Williams. Kell ennél több? Na meg Spielberg. Igaz, a zene a Williamstől megszokott profizmust hozta. Némi Harry Potter és Ryan közlegény megmentése beütéssel, hogy a drámaiság és a hazafias életérzés is meglegyen.
Daniel Day-Lewis alakítása már Golden Globe-díjat ért, mi azonban semmi rendkívülit nem találtunk benne. Olykor unalmas, szürke figura, aki tökéletes férj és apa, kiváló politikus. Persze, hogy sajnáljuk, hogy a Ford Színházban megölik, de mélyebb érzelmeket, a sztori igaz volta sem tudott kiváltani belőlünk. Ezt meghagyjuk Amerikának.
