David O. Russel Napos oldal (Silver Linings Playbook) című filmje korántsem az élet napos oldalát mutatja be. A nyolc Oscar-jelölés azonban azt jelzi, hogy nem egy tipikus romantikus szirupot készült lenyomni a rendező a nézők torkán.
Bradley Cooper (Pat Solitano) és Jennifer Lawrence (Tiffany) főszereplésével egy olyan vígjátékot kaptunk, amely bár végkifejletben – happy end – klisészerű, de amíg eljutnak odáig, az nem szokványos.
Pat (Bradley Cooper) mindenét elvesztette – a házát, az állását, a feleségét. Most kénytelen újra a szüleihez (Robert De Niro, Jacki Weaver) költözni, miután nyolc hónapot töltött egy elmegyógyintézetben. Pat szeretné újra rendbe hozni az életét, pozitívan szemlélni a világot, és szeretne újra összejönni exfeleségével is, aki egyébként megcsalta…
Közben megjelenik egy másik lány. A titokzatos Tiffany (Jennifer Lawrence) – aki szintén nem kevés problémával küszködik – felajánlja Patnek, hogy segít neki visszahódítani egykori kedvesét, de csak akkor, ha cserébe majd ő is tesz érte valami nagyon fontosat. Ez lesz a táncverseny… Mikor már egyezségük kezd beteljesülni, meglepő módon azt tapasztalják, hogy felettébb közel kerültek egymáshoz…
Dühkitörések és romantika. A kettő együtt furcsa párosítás, de van, aki megbirkózik vele, így vagy úgy. A film leszámol azzal a tévhittel, hogy csak a férfiak léphetnek félre, és csak a nők zuhanhatnak össze. Ráadásul itt a megcsalt férjet az elmegyógyintézetben töltött hónapok alatt csak az élteti, hogy visszakapja a hűtlen feleségét. A megbocsátáson még csak gondolkoznia sem kell, hiszen „ők tökéletesek együtt”.
A filmben egyszerre van jelen a tudatosság és a babona. Úgy tűnik, mind a kettőre szükség van, ha az élet napos oldalára szeretnék jutni.
