Trendi borozóra bukkantam a Király utcában. A Kadarka Bár hangulatban, borválasztékban és árban is maximum pontot érdemel egy képzeletbeli értékelésen. Ebben a borbárban még az sem érzi magát elveszettnek, aki csak a színe alapján tudja megkülönböztetni a szőlős nedűket.

Kellemes színvilág, hangulatos zene, udvariasan mosolygó pincérek: az érkezés utáni első pár perc mérlege. A borlap láttán aztán pislogás. Úristen, ennyi fajta? Mit igyak? Vörös, fehér, rosé, édes, száraz, félszáraz, na meg az extrák: levendulás hosszúlépés, málnás kisfröccs, francia fröccs… melyik mi lehet?

Érdeklődés a pincértől. A borokból válasszunk, kapunk kóstolót, és eldöntjük, melyik ízlik. Oké. De mi a francia fröccs? Szódával spriccelt házi pálinka. Hmm… kemény! Legyen elsőre az. Bocs, olyan.

Elegáns pohár, jégkockák és átlátszó izé… pálinka. Meg víz. De nem pezseg. Na mindegy, nézzük. Illatra jó. Barack, talán. Ízre? Ó, a vizes pálinka nekem inkább mégsem nyerő. Jöhetnek a borok. Harminc-negyven különböző ízvilág. Kizárólag magyar családi pincészetekből származó nedűk.

A kóstolgatás mellé persze elengedhetetlenek a borkorcsolyák. A hidegkonyha ínycsiklandó kínálatából nem maradhat ki a sajttál, vagy a padlizsánkrém. De a kemencés lángos, vagy a helyben sütött friss pogácsák is csábítóak. Se étlen, se szomjan nem kell senkinek távoznia, de aki józanul hagyja el a Kadarka bejáratát, az valamit nem csinált jól.