Már megint egy könyv, amely nem hagy aludni. Persze, ez csak amolyan álszent panaszkodás, mert igazából örülni kell az ilyen könyveknek, mint José Rodrigues Dos Santos A végső titok című regénye.

A portugál szerző nevéről elsőre a szappanoperák világa ugrik be. Egy pillanatnyi bizonytalanság, hogy az írása is „Josékra” és „Maríákra” utal? Na neeem! Maximum Jézusra és Máriára. Lényeges különbség, de ne szaladjunk ennyire előre.

A végső titok egy gyilkossággal kezdődik.  Egy spanyol paleográfus a Vatikáni Könyvtárban az egyik legrégebbi fennmaradt Biblia-kéziratot, a Codex Vaticanust tanulmányozza. Hirtelen zajt hall a sötétben. Egy alak ráveti magát, és elvágja a torkát. Az olasz rendőrfelügyelő, Valentina Ferro a híres portugál történész-kriptoanalitikust, Tomás Noronhát hívja segítségül a holttest mellett talált különös üzenet megfejtéséhez. Az esetet még két másik gyilkosság követi...

Aki fél a sejtelmes-öldöklős könyvektől, és most azt gondolja: „na, ezt tuti nem veszem a kezembe”, annak most elárulunk egy titkot: A végső titokban nem a bűncselekmények viszik a történet szálát.

Sokkal érdekesebb az a fejtegetés, melynek során kiderül, hogy több mint 400000 (!) hiba van a Bibliában. Rosszul lemásolt szavak, átugrott sorok és hasonló véletlen tévedések. Na meg a szándékos jellegű hibák. Olvasás közben csak kapkodtam a fejemet: mit csináltak az evangélisták? Hol voltak az apostolok? És egyáltalán, ki is volt Jézus? Tények és bizonyítékok, amelyek sok mindent tisztáznak és megértetnek az emberrel, legyen hívő vagy ateista.

Dos Santos írói zsenialitása azonban ott bújik meg, hogy senkit sem akar meggyőzni. Nem alázza porig a vallást, nem tiporja sárba a hívő ember nézeteit. A regény valós adatokon, kutatásokon és idézeteken alapul. Az utolsó titok több, mint regény. Törtélelemkönyv, útikalauz na meg a Biblia egyben, amely lerántja a leplet az Újszövetség legnagyobb rejtélyéről.