Ismert mondás, hogy jobb később, mint soha… Na, ehhez tartva magam, a májusban megnyílt Tommy di Napoli éttermet augusztusban sikerült is kipróbálnom. A Komjádi uszoda Duna felőli oldalán található hely különleges ismérve, hogy - jelenleg - Kásás Tamás, háromszoros olimpiai bajnok vízilabdázó birtokában van.
Olasz ízek, mi több igazi nápolyi különlegességek, elsőre jól hangzik. Sikeresen megvártam egy kisebb fajta botrányt is, bár ez nem volt tervezett. De a szuperséf, Vito Catalano és nagyjából a nápolyi pizzasütők teljes csapata is távozott a konyháról, amikor én már eljutottam a „szemrevételezéshez”.
Kellemes nyári délután lévén, a teraszon foglaltunk helyet, ahol egy túlbuzgó pincér folyamatosan körülöttünk ugrált. Nem volt nehéz, mert rajtunk kívül még egy család foglalt helyet a napernyős rész alatt, na meg maga Kásás Tamás.
Az italválasztásnál a bor mellett döntöttem, és bár nem hagytam, hogy a pincér segítsen, hogy mit is szeretnék inni, de amikor megkaptam a rosémat, hosszasan dicsérte a nyári, könnyed, gyümölcsös ízt, ami a poharamba található. Ezt követően eredeti nápolyi cipót kaptunk, friss olivával, hogy amíg az ételünkre várunk, addig se éhezzünk. A kenyér valóban ízletes volt, igazi ropogós héjjal, bár ez akármelyik jobb fajta pékségben is előkészíthető.
Az étlapon a sok olasz névből nehezen keveredtünk ki, főleg, hogy amikor magyarul volt írva, még azt sem mindig értettük. Azért sikerült kiválasztani egy „Pizza tonno e cippola”-t vagyis egy tonhalas pizzát. Egy „La Scialatiello ai frutti di mare”-t, „ő” volt a tenger gyümölcsei tészta, és a hagyományoknál maradva az „Il Pacchero al profurmo, di Napoli” is megkóstolásra került, ez szintén tésztát takart, Nápoly ízeivel.
A választék egyébként széles, bár salátából még lehetett volna több, de végül is az olaszoknál a tészta-pizza a nyerő. Az ételek gyorsan elkészültek, a tálalásuk igazi mediterrán hangulatot tükrözött. Nagy, öblös tányérok, de rajta nem csak a „kis semmi, dizájn kaják”, hanem laktató adagok. A pizza ízletes volt, jól átsült, bár ha a késsel vágni is lehetett volna, még inkább élvezetes lett volna az elfogyasztása. A tészták is úgy, ahogy rendben voltak, bár a kagylókat kicsit túlfokhagymázták, és a Nápoly ízeiben is a koktélparadicsom dominált, de ettünk már ettől rosszabbat is.
Az étterem hangulatos belső térrel rendelkezik, a pizzasütő kemence a Tommy di Napoli mozaikokkal mindenképp a hely védjegye lehet, bár az olasz életérzés kissé hiányzott. Ahogyan arra sem emlékeztetett semmi, hogy a világ egykori legjobb vízilabdázójánál vacsorázunk, de a magamutogatás soha nem is volt jellemző Kásásra. Amolyan szolidan elegáns hely, megfizethető áron.
Fotók: Pluszmínusz