Cirkusz az érzelem nyelvén

A cirkusz világa mindig a gyerekkoromat idézi vissza, ám ezúttal nem a klasszikus értelemben vett bohócos, állatidomáros egyvelegre ültem be a Művészetek Palotájába. Egy hét erejéig lélegzetelállító előadással tért vissza az újcirkusz nagymestere, Daniele Finzi Pasca.

donka_5.jpgA Donka című produkció az artistaművészet látványos és érzelmes elemeire épül, és ez nem véletlen. Daniele Finzi Pasca, aki a Cirque du Soleil legsikeresebb darabjának, a Corteónak a rendezésével tűnt fel, éppen ezekben az érzelmekben erős. Ösztönösen tudja, hogy mivel varázsolja el a nézőt.

A Donka Anton Csehov születésének százötvenedik évfordulójára készült, az ősbemutatót az író tiszteletére rendezett Nemzetközi Színházi Fesztiválon tartották. Daniele Finzi Pasca - aki nem csupán az előadás szerzője, de rendezője és koreográfia-társtervezője is - ebben a darabban nosztalgikusabb, törékenyebb arcát mutatja meg. Elolvasta Csehov naplóját, feljegyzéseit és ezekből próbált egy olyan képet összeállítani, melyet aztán a cirkusz eszközeivel: zsonglőrök és akrobaták által, a színpadon meg tud jeleníteni.

donka1.jpgA magával ragadó előadás nem csak a szemünket veszi igénybe, hanem a fülünket, sőt a szívünket is. A zene együtt él a művészekkel, hol mosolyogtató, hol szívbemarkoló. Bár egyet elfelejtettek a szereplők: nem kell mindenhez érteni. Az éneklést kifejezetten nem kellett volna erőltetni, főleg, akinek hangja sincs. Ettől függetlenül a Donka joggal kapta meg 2012-ben megkapta a londoni Stage magazintól "Az év legjobb előadása" és "A legjobb pillanat" díjait.

A vizualitásnak még a nem létező elemei is megjelennek a színpadon, utalva arra, hogy nem biztos, hogy mindig hihetünk a szemünknek.

audrey hepburn 2014.11.10.10:28
Címkék: kultúra színház cirkusz Müpa Donka

A bejegyzés trackback címe:

https://pluszminusz.blog.hu/api/trackback/id/tr616883201