Véget ért a 27. Forma-1-es Magyar Nagydíj. Hamilton nyert, Schumacher vergődött, ismét tömeg volt és forróság. Ezek a tények, amiről minden, magára valamit is adó sajtóorgánum beszámolt.

Az extra magas árakról is többnyire szó esik, mert régóta tudjuk, hogy a mogyoródi pálya költségei nem a magyar szurkolók pénztárcájához vannak szabva. Egy üveg (fél literes) ásványvízért 400-600 forintot is elkértek, egy melegszendvicsért 2000 forintot is fizethettünk, míg egy szem alma ára 500 forint volt (és nem volt aranyból).

Ha szerettünk volna kedvenc csapatunk színeibe, öltözékébe bújni, akkor még mélyebben kellett kotorászni a zsebben. Egy egyszerű, piros, Ferrari emblémával (ami olyan kicsi, hogy szinte nagyító kell hozzá) ellátott női póló 10-12 ezer forintba került, de a férfi változat még ennél is magasabbra rúgott. Ha valaki zászlót is szeretett volna, mérettől függően akár 20 ezret is otthagyhatott a kasszánál (ahol néha, még blokk sem járt), de egy abroncs formájú kulcstartóért is 3000 Ft-ot csengethetett a megrögzött szurkoló.

És, ha még ez nem volt elég… A bejárati kapuknál álldogáló, biztonsági szolgálatot teljesítő fiatalemberek sem empatikus készségükről híresültek el. Legalábbis a többség, mert itt is akadt kivétel. Az ital bevitelre való korlátozást volt, aki csak a magyarokkal akarta betartatni. A német turista zsákszámra vitte be a sört, de a magyarok még a kaputól is el lettek zavarva. Persze egyszerű, nyelvtudás ismerete nélkül, hogy szóljon „Jürgenéknek”, hogy ezt nem szabad. A magyar meg nyelt egyet, és másik kaput keresett, ahol egy kedves bólintás, és táskára való pillantás után már kereshette is a helyét a mogyoródi domboldalon. Persze a lefizetés módszere is helyénvaló volt, ki pénzzel, ki sörrel… Csak ki ne derüljön!

Nem volt telt ház. Lelátók maradtak félig üresen, míg a fűben tolongtak az emberek. Az olcsóbb hely győzött, ahogy az otthonról vitt szendvics és sör is.