Kiscsillag koncertre járni kell! Erre pénteken, úgy este 10 után jöttem rá, amikor a Művészetek Palotájából kifelé ballagtam, ahol éppen Lovasi András bandája koncertezett, ezúttal az MR Szimfonikusok kísértében. Aztaaa..!

Persze, hogy van élet Bublén túl, bár én sem hittem, hogy ilyen hamar. A Kiscsillag egy komolyan vett hobbizenekar, 40 körüliek garázs-rockzenekara. Egy napon Lovasi András felfedezte magában a szunnyadó riffelős szólógitárost, vásárolt egy megfelelő hathúros hangszert és szólt a Kispál és a Borz egykori dobosának, Brautigam Gábornak, az ős-Kispál basszusgitárosnak, Ózdi Rezsőnek, valamint a PUF-os Leskovics Gábornak, ugorjanak már össze egy próbára. A próbák olyan jól sikerültek, hogy összeállt a Kiscsillag zenekar.

Baszki, de jól tették! Semmi műanyag, semmi erőlködés, csak az őszinte zenélés! Az MR2 Szimfonik+ a Müpából sorozat keretében ráadásul ezek a dalok új köntöst kaptak. Lovasit idézve: „A dalszöveg olyan, mint egy modell. Mindegy, milyen ruhát adunk rá, jól fog állni rajta. Ha mégsem? Akkor nem elég jó a modell.” A Bartók Béla Nemzeti Hangversenyterembe ez a modell selyembe, bársonyba, brokátba öltözött, és le sem akarta venni a fejedelmi viseletet.

A kedvenc Kiscsillag-slágerek élvezték az új pozíciót. Nekem mindig furcsa egy koncert, ahol ülni kell, miközben tombolni hív a ritmus. Na, itt is jártak a lábak - ezt csak sejtem-, és imbolyogtak a fejek, amerre csak néztem.

Lovasi nem túlozta el: kis beszéd, apró, de ütős poénok, és annál több zene. Amiért a közönség jött. Bár a tornacipős, farmeres modellhez vannak/vagyunk/voltunk szokva az új viselet is szemet, vagyis fület gyönyörködtető volt.