November 13-án mutatta be az Orlai Produkciós Iroda a Kripli Mari című előadást. Lázár Kati Jászai Marit, korának egyik legismertebb színésznőjét személyesíti meg a Spinoza Színházban. Az egyfelvonásos monodráma különös hangulatot kölcsönös egy átlagos estének, és még különösebb világba kalauzolja a nézőt.

Három év gyűjtőmunka, és rengeteg változtatás után állt színpadra Lázár Kati, a Jászai Mariról készült önálló estjével. Jászai Mari (született Krippel Mária, de Kripli Marinak csúfolták) az egyik legnagyobb magyar tragika volt, a Nemzeti Színház nagyasszonya 1872-től. Hányatott gyerekkor, a meg nem értett művész, a végzet asszonya, mind-mind egy személyben. Őstehetség, ahogy ma neveznénk. A világirodalom közel 300 szereplőjét játszotta el a színpadon. Tisztában volt képességeivel, erejével és nőiességével.

A Kripli Mari című előadás Jászai idősebb korában kezdődik, hatvanon túl már érdemes visszaemlékezni. Kalandos életútját Lázár Kati pont úgy jeleníti meg, mintha csak Jászai Mari állna előttünk. Hol boldogan, hol megtörten, hol hálásan, hol bosszúszomjasan. A végtelenségi hiú nő csak akkor érzi jól magát, ha álarcban lehet. Amikor elbújik a szerepe mögé, ezért is él csak a színpadon. Talán utálni kéne, de nem tudjuk. Őszintesége, nyerssége minden falat lebont. Általa belelátunk az akkori politikai csatározásokba, a máig nem változó „ki, kinek az embere” eszmébe. Fel sem fogjuk, hogy több mint 100 évvel korábban vagyunk.

Lázár Katinak nem kellett sok kellék. Egy kopott fésülködőasztal, egy szék, egy Nemzeti Színházas emlék, néhány levél és a sarokban az utazó ládája. Ez mind, ami Jászaihoz tartozott. A Spinóza aprócska színpadát betölti, ahogyan a parányi nézőteret is. Ott vagyunk térben és időben, ahol ő akarja. Legyen az Bécs vagy Kolozsvár, Víg vagy Nemzeti. És élvezzük ottlétünk minden percét. Maradnánk még akkor is, amikor már tapsolunk, és közben azon gondolkozunk, mit tudott még Jászai...