A magyar labdarúgó-válogatott vereséget szenvedett… Az ilyen kezdetű mondatok még hírértékkel bírnak? Persze, mert a focit mindenki szereti. Csak nem a magyar focit. „Aranylábú” fiaink ezúttal világbajnoki selejtezőn 4-1-es vereséget szenvedtek a VB-ezüstérmes Hollandiától a Puskás Ferenc Stadionban.

Szögezzünk le valamit már az elején: szeretjük a focit! De tényleg! Csak… Amit a magyarok (a profik, mert lehet, hogy az amatőrök jobban csinálják) labdarúgás címszó alatt játszanak, az lassan nyomokban sem hasonlít arra, amit a régmúltból megszoktunk.

Ráadásul tele a hócipőnk az ígérgetésekkel és a fogadkozásokkal. Aki kicsit is ért a focihoz (és ez minden magyarra igaz), az már az Andorra elleni 5-0-n sem ájult el. A 85 ezer lakosú hercegség nem számít a focinagyhatalmak közé, sőt! Na jó, megvertük őket, megvolt a 3 pont, jöhettek a hollandok. Jöttek is…

„Nem mi vagyunk az esélyesek, de nem vagyunk esélytelenek” - mondta Egervári Sándor szövetségi kapitány a mérkőzés előtti okosságokat. De hitt még valaki ebben a győzelemben? Egyáltalán hisz még valaki a magyar fociban?

Az omladozó Puskás Stadion díszpáholyában Orbán Viktor miniszterelnök és Csányi Sándor, az MLSZ-elnöke is helyet foglalt. Ők bíznak, vagy csak tudnak valamit? Reméljük. Mert, ami ma a magyar valóság, a focitudástól kezdve a stadionokig, az több mint szánalmas, és lassan már említésre sem lesz méltó.