Még vívódik Douchev-Janics Natasa. Nehéz kérdés eldönteni a jugoszláviai Palánkán született szerb–horvát származású magyar kajakozónak, hogy melyik nemzet színeiben folytassa tovább a kajakozást.
Próbáljuk átérezni a helyzetét, de nem nagyon megy. A háromszoros olimpiai bajnok sportoló 1999 óta edz Magyarországon. 2000-ben még jugoszláv színekben indult a sydney-i olimpián (negyedik lett), de a következő évtől már a piros-fehér-zöld színeket képviselte. Azóta megszámlálhatatlan győzelem, siker, munka, öröm (-könnyek) fémjelezték útját. Férjhez ment egyszer, kétszer. Szült, azt csak egyszer. De továbbra is lapátolt a győzelmek felé. Most meg, úgy tűnik, Szerbia felé…
Szeptember 30-ig kell jeleznie a Magyar Kajak-kenu Szövetség felé, ha szerb színekben szeretné folytatni pályafutását. Nem tudhatjuk, mit érez ő; de mit érzünk mi? A sok dicsőség, amelyet kis hazánknak szerzett, jól jött, köszönjük. Nem érzi itt már jól magát? Megértjük, menjen. Férje az olimpiai bronzérmes, egykori bolgár kajakos, Andrian Douchev. Hogy miért fontos ez? Csak számolják össze, hány nemzetiséget írtunk eddig le.
Hogy Natasa úgy váltogatja a hazáját, mint egy tisztes erkölcsű nő a fehérneműjét? Van ilyen. Nem érezhetünk egyformán. Ha menni akar, menjen! Csak Natasa, dönts végre!
