Egy neves belga szerző arról írt könyvet, hogy miként lehet élni boldog párkapcsolatban ötven év felett. (Mert azt már tudjuk, hogy 20-30-40 évesen hogyan lehet?) Alfons Vansteenwegen, család- és szexuálterapeuta Sokévnyi együttlét után című könyve a napokban jelent meg az Ursus Libris Kiadónál, és korosztálytól függetlenül mindenkinek ajánlott.

A szerző mély együttérzéssel, lépésről lépésre haladva írja le és elemzi az 50-75 éves korosztály párkapcsolatának legfontosabb kihívásait. Mi történik, ha a gyermekek kirepülnek, és oly sok év után ismét egyre több időt töltünk kettesben, ismét jobban egymásra vagyunk utalva? Mit lehet tenni, ha ez újra élesebben felszínre hozza a különbségeket? Hogyan lehet a rég tovatűnt szerelem helyén együttes munkával egy másfajta intimitást, tartós szeretetet létrehozni?

Számtalan olyan kérdés, amelyre fiatalon sem tudjuk a választ. Tökéletes kapcsolat természetesen nem létezik. Hihetünk benne, lehetnek illúzióink, de hamar ráébredünk, hogy a tündérmesék csak a könyvekben léteznek. Ettől függetlenül a majdnem tökéletességre törekednünk kell. Vagy feladni, elengedni és újat kezdeni. Kinek mi az egyszerűbb.

Az összetartozás csak akkor lehetséges, ha a partnerek már megtanulták, hogy mindegyikük más. Az igazi összetartozás nem összeolvadás vagy egybefonódás. A minap egy esküvőn az anyakönyvezető azt találta mondani a házasuló párnak, hogy „mostantól megszűnik a te és én, csak Mi leszünk”. Hohó!! Nagy baj lenne akkor. Nem tudunk mások lenni. Igazodhatunk, formálódhatunk a „másik felünkhöz”, de az ÉN soha nem szűnhet meg. Ott van a veszekedésben, a boldogságban vagy – hogy közhelyesek legyünk – egészségben-betegségben. Hiszen Én csak úgy tudok örülni, ahogy én szoktam. Úgy tudok beteg lenni, úgy tudok sírni.

„A tartós és jótékony kapcsolat mindig ajándék, a sors kegye” – írja a szerző. És igaz, nem mindent mi irányítunk, de a szemünk és szívünk mindig a segítségünkre van.