Békében, nyugalomban

„Ma ünnep van, ma sírhatunk!...” – írja Ady Endre Halottak napján című versében. Minden évben egyszer elolvasom ezt a verset, csak ilyenkor. Ezzel kezdődik a nap. Különös hangulata, amely egyszerre szomorkás és megnyugtató, megszáll ezekben a napokban, és jól esik azokra gondolni, akiket szerettünk, de már nem lehetnek velünk.

halottak_napja_2.jpg

Valaki távozása az élők sorából mindig a történés pillanatában a legfájdalmasabb számunkra.  Aztán idővel, nem is tudjuk hogyan, de ez a fájdalom enyhül. Átalakul beletörődésbe, elfogadásba; hisszük, hogy ennek így kellett történnie.

Akarjuk még az utolsó érintést, a kedves mosolyt, a bársonyos hangot, a zsörtölődést, a morgást… De már csak az emlékeinkben élnek tovább. Nem tudjuk, mi van most velük. Hol vannak? Hogy vannak?

„Annyi nyomor, annyi szenny, vétek undorít meg e sárgolyón...”

Mi tovább megyünk, nélkülük.
Egy pillanatra csend van.
Nem kívánjuk a zajos forgatagot, csak a nyugalmat, amely nekik is jár.
Örökre velük! Ma sírhatunk, értük és magunkért.

Ady Endre: Halottak napján

Szólj hozzá!

audrey hepburn 2012.10.31.08:14
Címkék: közélet halál temető Ady

A bejegyzés trackback címe:

https://pluszminusz.blog.hu/api/trackback/id/tr684879023

Kommentek:

A hozzászólások a vonatkozó jogszabályok  értelmében felhasználói tartalomnak minősülnek, értük a szolgáltatás technikai  üzemeltetője semmilyen felelősséget nem vállal, azokat nem ellenőrzi. Kifogás esetén forduljon a blog szerkesztőjéhez. Részletek a  Felhasználási feltételekben és az adatvédelmi tájékoztatóban.

Nincsenek hozzászólások.
süti beállítások módosítása