Kár lenne találgatni, hogy Luc Besson legújabb filmjéhez hogyan született magyar fordításban a Vérmesék cím. Besorolását tekintve akció-vígjáték, olyankor meg röhögni kell még a vértócsákon is. Azt hiszem...

„Baszki!”- szakad ki a nézőből a film végeztével. A Vérmesék (The Family) Manzoniékról, a hírhedt maffiózó család történetéről szól. Az apa (Robert De Niro) keményen űzte a gengszteripart Brooklynban, mígnem feldobta a fél klánt az FBI-nál, így nejével (Michelle Pfeiffer), fiával (John D'Leo) és lányával (Dianna Agron) a tanúvédelmi program keretében költözködnek egyik helyről a másikra. Ebben Stansfield ügynök (Tommy Lee Jones) van a segítségükre, aki már a sokadik lakást szervezi nekik, ezúttal a normandiai városkába, ahol végképp elszabadul a pokol…

Szitává lőtt emberek, levágott ujjak, hulla a csomagtartóban…Ajjajj…és ez még csak az első öt perc. Baszki! Mikor fogunk itt röhögni?

Véres mese, de Luc Besson rendező (és a forgatókönyvírásba is segédkezett) azért érti a dolgát és csak elénk rak valami fogyaszthatót. Kell valami tudás ahhoz, hogy nevetésre ingerelje a nézőt, miközben családokat irtanak ki, indok nélkül mészárolnak (oké, van indok, de az a halálhoz kevés…), vagy csak „szelíden” boltokat gyújtanak fel, és baseball ütővel támadnak.

Nem csodálkozunk akkor sem, amikor a stáblistában Martin Scorsese neve tűnik fel. Maffiafilm nélküle olyan, mint a pisztoly golyó nélkül. Egyébként is a nevek miatt biztosra mentek. De Niro grimaszától illik összecsinálni magunkat. Michelle Pfeiffel, bár öregszik ez csak használ neki, és Tommy Lee Jones homlokráncolgatása is megér pár nézői pislantást.

A francia kis városka idilli képébe mindenesetre csúnyán belerondítanak a zselés hajú, fekete ruhás maffiózók. És ha már minden tocsog a vértől igazi öröm, hogy a végén azért csak „heppiend” van. Mától a mozikban!