A Blaha Lujza tér „dzsungelében” bújuk meg a Hotel Nemzeti, ami mellett legtöbbször csak elrohanunk. 2008 óta tervezték a felújítást, sokáig csak az állványok alatt közlekedtünk, de a már-már reménytelennek látszó felújítás 2011. év végre elkészült. A Hotel Nemzeti történelméhez híven ma is szerepet vállal Budapest művészeti szellemiségének megőrzésében. Ennek részeként a szálloda most Horváth Roland, kortárs magyar képzőművészeti kiállítását mutatja be.

Horváth Roland 2003-ban diplomázott a Képzőművészeti Egyetem festő szakán. Tagja a Sensaria Csoportnak, munkáját több képzőművészeti díjjal jutalmazták, és 2009-ben elnyerte a Derkovits-ösztöndíjat is. Promenád című kiállítás egészen 2015 februárjáig díszíni a Hotel Nemzeti falait, ebédlőtől a szobákig.

A Hotel Nemzeti a város egyik aktív színfoltja, legyen szó változatos programokról, legújabb trendekről, gasztronómiai élményekről, kulturális kalandozásokról vagy pihentető kikapcsolódásról. A118 éves épület különleges történelmi múlttal rendelkezik. Az 1900-as évek elején a művészi világ kulturális központja volt, a művészek kedvenc találkozó helye, a szomszédságában álló Nemzeti Színház kapcsán. A társadalmi élet központja ebben az időben a színház volt, mint „egyetlen” szórakozási lehetőség a polgárság részére, így a színház köré csoportosult kávézókban, éttermekben, kaszinókban pezsgő élet folyt.

A szálloda az „Artistic Spirit of Budapest” (Budapest Művészeti Szellemiségéért) jegyében éledt újjá. Ahogy a Hotel Nemzeti korábban is meghatározó része volt a magyar kulturális életnek, úgy ezt a pozícióját a jövőben is szeretné megtartani. Ehhez kapcsolódik most Horváth Roland kiállítása.

Ahogy a megnyitón Karafiáth Orsolya, költő elmondta, neki az őszi séták jutnak eszébe ezekről a festményekről. Érzések, amiket csak akkor érez az ember, ha átszellemül. A festmény olykor behúz, majd visszaránt, de nem hagyja, hogy szótlanul elmenjen mellette az ember. Bár többnyire a barna szín dominál az alkotásokon, de a festő bátran nyúl a sárgához, a rózsaszínhez vagy akár a türkizhez is.

A tapasztalat egyértelmű: érdemes néha megállni, és felnézni. A rohanás semmire nem megoldás.

Fotók: Pluszmínusz