Ezentúl bárhol, bármennyi állatot tarthatunk. Juhéé! Minden vágyunk ez volt. Álmatlan éjszakákról számolt be a lakosság, ugyanis szomszédaik esténként addig nem nyugszanak, míg a kecskét meg nem fejik az erkélyen, a tehén nem kap elég füvet a fürdőben, na és amíg a disznók mosléka nincs bekeverve.

Hatályukat vesztették azok az önkormányzati rendeletek, amelyek a mezőgazdasági haszonállatok tartását szabályozták. Így elviekben akár disznófarmot is nyithatnánk egy lakótelepi lakásban. A törvényalkotók célja a falusi állattartás hagyományainak felélesztése volt, de az enyhítés nem valószínű, hogy döntő változást hoz.

Érdekesség, hogy a tyúk, a nyúl, a sertés, a szarvasmarha vagy a ló tartásába senki nem szólhat bele, a kutya- és macskatartással kapcsolatban azonban továbbra is hozhatnak döntéseket a helyhatóságok. Szóval ideje lesz megkedvelni a tollas jószágokat a szőrösek helyett.

Már a falvakban sem divat a háztáji. A szomszédok ott is nehezen viselik a disznóbűzt, az óriási légymennyiséget, nem beszélve arról, hogy a takarmány is egyre drágább. Azok a jó kis disznóvágások is már csak a múlthoz tartoznak, amikor hajnal 4-kor megjelent a rokonság, és adtak a disznóvisításnak. A disznótorosért már inkább fizetünk az étteremben – külön üzletág épült rá –, de a macera már nem a miénk. Hiányzik ez valakinek?

Az ingatlanhirdetések új szövege ez lehet: „jó állapotú, harmadik emeleti, erkélyes, gázfűtéses, disznóktól mentes lakás eladó”. Csak a szomszéd is ilyen legyen!