Ben Affleck mindig is rendező szeretett volna lenni. Hát most sikerült neki. Harmadik nagyjátékfilmes alkotása, Az Argo-akció Golden Globe-díjakat hozott neki, nem is akármelyik kategóriákban. Az Oscar meg még csak ezután jön. Akkor most színész vagy rendező? 

Persze egyáltalán nem kell választani a két foglalkozás közül. Nem ő az első, aki a filmek polihisztoraként több területen is megállja a helyét, pedig Affleck sikerében alig-alig bízott valaki. És most? A legjobb film és a legjobb rendező díja a Golden Globe-on és hét Oscar-jelölés. Kételkedik még valaki?

Politikai filmes témához nyúlni még Amerikában is merész dolognak számít. Akkor is, ha az események több mint harminc évre nyúlnak vissza, és igaz történeten alapulnak. 1979-et írunk, Irán forrong. A Sah elmenekül, az utcákon hatalmas tömeg, a forradalom új, megjósolhatatlan változásokat ígér. November 4-én a feltüzelt tömeg megostromolja az Egyesült Államok teheráni követségét, és túszul ejti az ott dolgozó ötvenkét amerikai diplomatát: az ő sorsuk, hosszú raboskodásuk és a megmentésükre szervezett katonai akció sokáig megtöltötte a világ újságjainak címlapjait. De valamiről senki nem beszél. A követség feldúlása során hat amerikainak sikerül megszöknie és elrejtőznie. De tudják, csak napok, esetleg órák kérdése, hogy a nyomukra akadjanak, és végezzenek velük. Ekkor jön a CIA „beszivárgási szakértője”, Tony Mendez (Ben Affleck), aki előáll egy mentőakció tervével. Filmes stábként érkezhet a szabadulás…

Nem kell nagyokat pislogni ahhoz, hogy lássuk: a valóság kerül szembe a csillogó filmes világgal. Felbukkan még a hetvenes években megtépázott Hollywood felirata, ott fent, a domboldalon. Mint egy háború sújtotta övezet, pedig az igazi harc nem a filmvilágban zajlik.

Feszültséggel teli, székbeszögezős élmény Az Argo-akció, pedig lényegében semmi újat nem ad, amit ne ismernénk már más, száz és százezer alkotásból. Mégis ott tart és érdekel. Affleck tudhat valamit…