Akartam valamit írni, de egészen tegnap estig nem tudtam mit is lehetne, ami még nem hangzott el, ami új, ami helyénvaló ilyenkor. Szerdán terroristák támadták meg a párizsi Charlie Hebdo hetilap szerkesztőségét. Hidegvérrel gyilkoltak. Tizenketten haltak meg és tízen megsebesültek…
A budapesti francia nagykövetség előtt csütörtök estére szerveztek megemlékezést. Virágok, mécsesek, gyászszalagok. Néma csend. Ki Istenre, ki Allahra, ki Mohamedre vagy épp Buddhára gondol, de érteni talán senki nem érti.
Folyamatosan érkeztek az emberek és gyújtották a gyertyákat, pedig csak este 7-re volt tervezve a megemlékezés... De a gyásznak nincs időpontja.
Épp egy család haladt el a mécsesekkel övezett kerítés mellett, amikor a kisgyerek megszólalt: " Jaj de szép, nézd Apa, milyen szép... Milyen jó, hogy itt vannak!"
Az apuka szinte elcsukló hangon válaszol: "Nem jó, nagyon nem jó, hogy itt vannak..."
Fotó és történet: Menyhárt-Török Adél
