Ha az embert Újlipótvárosba sodorja az élet, biztos, hogy mindig rábukkan egy apró csodára. Budapest ezen része olyan, mint egy ékszerdoboz, amely kívülről lehet ütött-kopott, de belül igazi értéket rejt. A hangulata pedig akkor is megvan, ha éppen hatalmas hókupacokon kell átgázolni a szakadó esőben.

Elsőre a Nemsüti ételbárba botlottam, bár volt ebben némi tudatosság, vonzott a vega választék. Elhaladva az ajtó előtt az aprócska hely egyáltalán nem keltett bennem olyan érzést, hogy szeretnék ide betérni, így a kóstolás is elmaradt. A Duna felé araszolva viszont –az Újpesti rakpart és Radnóti Miklós utca sarkán – egy barátságos kávéház bukkant fel: ez a Café Panini.

Ha a kávézóba való belépéskor nem a kiszolgálópultot látnánk meg elsőként, az az érzésünk lehetne, hogy valakinek a dolgozószobájába érkeztünk. A könyvekkel megrakott polcok az otthont idézik, ahol időnként már nem tudunk rendet tartani. Mégis bensőséges és barátságos a kis faasztalok környezetében.

Helyfoglalás után a mosolygós pincérlánytól étlap és itallap is érkezik, a kínálat pedig kecsegtető. Hűen a kávézó nevéhez, számos panini választható. A mozarella, a paradicsom, a bazsalikom, a sonka, a tonhal, a kukorica és a spenót mind-mind szerepel a feltétek között. Háromféle saláta is van a választékban, én a Nizzait – tonhallal, kukoricával, tojással – bátran ajánlom.

Vannak, akik órákig a laptopjukkal ücsörögnek bent, mások gyerekkel és házi feladattal, és olyanok is akadnak, akik csak egy jó beszélgetésre térnek be. Ugyanazt kapják: egy kis nyugalmat a város forgatagában.

Fotók:https://www.facebook.com/cafepaninibudapest

December 22-én az M2 erőszakmentes, családbarát, szórakoztató gyerekcsatornává alakult át. A közmédia elsődleges célcsoportjának a 3-12 éves korosztályt nézte ki, de pár hét eltelte után kijelenthetjük, hogy az idősebbek is találnak kedvükre való szórakozást a megújult csatornán.

Az idősebb kifejezés itt némi magyarázatra szorul. Bár, ha azt vesszük, hogy a retro korszakát éljük, akkor mindenki ítélje meg magában, hogy mit talál réginek, és mitől lesz idős. Maradjunk annyiban, hogy Nils Holgerssont, a Pom Pom meséit, vagy a Süsü, a sárkányt ismerni és szeretni azoknak lehetséges csak igazán, akik egy bizonyos kort már megéltek. Az újonnan érkezett kis rajongóknak újdonság lehet, de a számítógépes animációk világában mit tud nekik gyújtani egy-egy Csukás István-mese?

Bár Mr. Bean vagy a H2O: Egy vízcsepp elég is más kategória, és minden bizonnyal a nézőközönsége is más korosztály, mégis megtalálták a helyét. Ahogy a híradó is létrejött. Igaz, Gyerek Híradó formájában. Az elgondolás nem volt rossz, és a megvalósítás is klasszikus. A két műsorvezetőt – Demény Fefét és Trömböczki Napsugárt – Jakupcsek Gabriella mentorálja, így a fiatalok igazán hozzáértő kezekbe kerültek.

A csatorna esti kínálata is változott. A fiatal, igényes szórakozást kereső nézők kerültek a középpontba, akiknek hasonló témájú műsort kell adni. Így van helye az M2-n A király beszédének vagy A tánckarnak is.

A tematika jó. Reméljük, beválik hosszútávon, és senki nem húz majd vissza az erőszak és a brutalitás világába. Egyre jobban vágyunk már a vérmentes filmekre, és bizony még a mesékre is.

Újonnan alapított díjjal tiszteleg az év sporthősei előtt a SportKlub! A csatorna a sportrajongó közönségtől várja, hogy válassza meg, ki volt 2012 legjobb férfi és női sportolója, az év csapata, a legemlékezetesebb meccse, valamint a legnépszerűbb sportembere.

 Mostantól minden évben átadják a SportKlub csatorna díját azoknak, akik a szerkesztőség és a nézőink szerint is az előző esztendő főszereplői voltak. Az öt kategória jelöltjeinek összeállítása szakmai munka volt. A csatorna saját riportereit, szakértőit kérte fel, hogy értékeljék az évet. Komoly vita és mérlegelés után egyeztek meg a névsorban. A végső döntést azonban a közönség kezébe adják.

A SportKlub vezetője szerint valósággal dúskáltak a jelöltekben. 2012-ben a londoni olimpiáról nyolc aranyérmet hoztak haza sportolóink. Nagyszerű év volt ez a csapatsportágak számára is: a férfi kézilabdások 4. helye az olimpián heroikus teljesítmény, de már a Londonig vezető utat is érdemes volt végigélvezni a SportKlubon.

Úszó, tornász, vívó, netán kajakos emelheti magasba a SportKlub díját? Hamarosan kiderül. A jelöltekre a SportKlub facebook-oldalán (http://www.facebook.com/SportKlubTV) lehet szavazni 2013. január 28-án éjfélig. A végeredményt a SportKlub Híradójában jelentik be január 30-án 18:15-kor.

SportKlub Év Sportemberei Díj jelöltjei

Az év férfi sportolója: Báder Márton, Berki Krisztián, Császár Gábor, Gyurta Dániel, Michelisz Norbert, Sofron István, Szilágyi Áron

Az év női sportolója: Görbicz Anita, Hosszú Katinka, Joó Abigél, Kozák Danuta, Polgár Judit, Risztov Éva, Tomori Zsuzsanna

Az év csapata: Sapa Fehérvár AV19 (jégkorong), FTC női kézilabda csapata, Férfi kézilabda válogatott, Szolnoki Olaj KK (kosárlabda), Videoton FC (labdarúgás), Kajak női négyes, Kajak férfi kettes

Az év legemlékezetesebb meccse a SportKlubon: Sapa Fehérvár AV19 – Red Bull Salzburg 4-3 jégkorong (február 5.); Albacomp Fehérvár –Szolnoki Olaj férfi kosárlabda 71-80 (május 10.); Szeged – Veszprém férfi kézilabda 31-24 (október 28.); FTC – Dinamo Volgográd női kézilabda KEK-elődöntő 34-26 (március 31.); FTC – Győr, női kézilabda döntő második meccse 27-28 (május 16.); Lazio – Roma labdarúgás 3-2 (november 11.); Juventus – Roma labdarúgás 4-1 (szeptember 29.)

A SportKlub legnépszerűbb sportembere díja: Dzsudzsák Balázs, Francesco Totti, Jakabos Zsuzsanna, Mocsai Lajos, Nagy László, Szucsánszki Zita, Zlatan Ibrahimovic

Szuperprodukció, sztárparádé, musicalszenzáció. Ezekkel a jelzőkkel illették – már jó előre – a december végén bemutatott A nyomorultak című filmet. Victor Hugo klasszikusa Tom Hooper rendezésében valósult meg a filmvásznon. Kitűnő színészeket sorakoztatott fel, akiknek pechükre énekelni kellett…

Pierce Brosnan Mamma Mia!-beli szereplése óta tudjuk, hogy aki nagyszerű színészi képességekkel rendelkezik, az nem biztos, hogy énekelni is tud, illetve fordítva. Valamint az is kiderült, hogy ami jól mutat a színház falain belül, az nem biztos, hogy a hollywoodi csillogásban is megállja a helyét. Tom Hoopernek A király beszéde rendezéséért már kijárt az Oscar-díj, de korántsem biztos, hogy Colin Firth-szel könnyebb dolga volt, mint Hugh Jackmannel.

A nyomorultak történetét talán már senkinek sem kell bemutatni. A XIX. századi Franciaországban játszódó sztori az összetört álmokról, a viszonzatlan szerelemről, a szenvedélyről, az áldozatról és a megváltásról szól. Victor Hugo megírta, Claude-Michel Schönberg pedig zenét rakott hozzá, amellyel évek óta világszerte a színházak toplistáján szerepel. Amolyan „küzdj magadért, a szabadságért, a szerelemért” mű, amely megérinti az embert.

Hugh Jackman, Anne Hathaway, Russell Crowe és Helena Bonham Carter neve manapság már garancia a sikerre, hát még ha mindenki egyazon filmben szerepel. De a teljesítmény sosem lehet egyforma. A Jean Valjeant alakító Jackman arcai nem csak a sminkmesterek munkájától voltak különlegesek. A megtört rab épp oly hiteles volt tőle, mint a sikeres polgármester. Az énekkel is megbirkózott, itt-ott a magas hangok bennragadtak, de ez nem rontott az élvezeti értéken. Ugyanez nem mondható el Russell Crowe-ról (Javert), legalábbis a film elején. Amikor először rázendített, beugrott a Brosnan-effektus, de a végére, az öngyilkosság pillanatában már szinte sajnáltuk, hogy leugrik a hídról.

Ami a női vonalat illeti… Anne Hathaway (Fantine) esetében többet beszélt a sajtó a nagy fogyásáról, mint a karaktere megformálásáról. Pedig ez is, az is rendben volt. A legnagyobb meglepetést a legkevésbé ismert színésznő, Samantha Barks (Éponine) okozta. Énekhangja kimagaslott a „mezőnyből”, és színészi játéka is vert sokakat, többek között Amanda Seyfriedet. Cosette megformálója tökéletesen érdektelen lett volna, de neki kijutott egy Marius. Üde színfolt volt a Helena Bonham Carter – Sacha Baron Cohen páros. Thénardier házaspárként kedvükre ripacskodhattak, de nekik ez áll jól, és legalább volt min nevetni is.

Összességében hosszú, ám de látványos filmet kaptuk. Azon meg már csak gondolkozni lehet, hogy mennyivel lett volna jobb, ha nem a musicalváltozat megrendezése mellett dönt Tom Hopper. Ezek a színészek megoldották volna azt is. Nagybetűs színészként, és talán jobban is, mint énekesként.

A Magyar Tolkien Társaság a népszerű angol mítoszteremtő és nyelvész életműve előtt tisztelegve nagyszabású rendezvényt szervez szombat este a Corvin moziban. Most egyszerre lehet megnézni a legújabb filmadaptációt, a Hobbitot, és elmerülni a Középfölde világát felidéző gazdag programokban.

2013. január 5-én, J. R. R. Tolkien 121. születésnapján a Corvin Budapest Filmpalotában nagyszabású rendezvény lesz. A mostani esemény a folytatása a 2003. január 3-án megkezdett és 2004-ben folytatott, a Tolkien-művek filmes adaptációihoz kötődő hagyománynak. Akkor, J. R. R. Tolkien 111. születésnapján nagy sikerű egész napos, három-négyezer fős programot szervezett a Magyar Tolkien Társaság.

Az idei rendezvényen szeretnének mindent megismételni, ami az előző években sikeres volt. A moziban egész nap folyamatosan három teremben folyik majd A hobbit: Egy váratlan utazás című film vetítése. A Tolkien Napon kerül sor a tolkieni világhoz kapcsolódó internetes forrásokat reprezentáló számítógépes bemutatóra, illetve a Tolkien műveihez kapcsolódó, Magyarországon forgalmazott számítógépes, társas-, kártya- és szerepjátékok bemutatóira is. A rendezvény helyszínén meg lehet majd vásárolni a magyar nyelvterületen elérhető majd’ minden könyvet, DVD-t, CD-t, játékot, posztert, amely bármilyen formában J.R.R. Tolkien életművéhez kötődik.

Napközben lesznek még akadémiai szintű, irodalmi és tudományos előadások, elemzések, kerekasztal-beszélgetések; ismeretterjesztő előadások a tolkieni mitológia részleteiről és hátteréről; kiállítás fegyverekből, kellékekből, jelmezekből, illetve a jelmezesek felvonulása sem maradhat el.

A fotók és zenék most sokkal többet mondanak minden szónál. Karácsonyi „klasszikusok”, melyek nélkül nem ünnep az ünnep. Összeválogattuk a kedvenceket, de a lista így sem teljes: fenyőillat, csillagszóró, halászlé és hóesés. Boldog karácsonyt mindenkinek!

„Az ünnep úgy szép, ahogy ránk talált, hisz együtt éljük át.”

„Fújhat bármiféle szél, válhat gonosszá a tél, az este békét ígér.”

„Kinn a hóesés minden lábnyomot befed, ahogy a hit a sok sebet.”

„Pedig égnek a gyertyák, s a könnyem kicsordul: Miért, miért nem lehetsz most közel?”

„Jaj, de szép a karácsonyfa! Ragyog rajta a sok gyertya.”

„A karácsonyi menü része a halászlé vagy a rántott pontypatkó.”

„Ha a gyomrunk korog, ma gyümölcs lesz az uzsonna.”

„Holdfény hív, pezsgő fűt, így együtt, a hétköznapon túlra repít.”

„Fenyő illata vár színes gömbbel és dísszel.”

„Ez a nap a te ünneped már, s egy ajándék, ami vele jár.”

„Egy csillagszórót őrizz meg nekünk, és a szikrák alatt énekelj velünk!”

”Tél volt, hó esett és jöttek az ünnepek. Gondolkodtam, mit is adhatnék neked.”

Fotók: Pluszmínusz

Kint havazik. Bent bejgli és mézeskalács illat lengi be a házat. A fenyőfa még az udvaron áll, az ajándékok lassan csomagformát öltenek, és a díszek is előkerülnek a szekrényből. Kezd nyugalom lenni, hisz holnap karácsony…

Weöres Sándor: Száncsengő című verse jutott az eszembe ma reggel. Óvodai emlékek? Talán.Olvassátok el ti is a karácsonyi készülődés közepette!

Éj-mélyből fölzengő
-Csing-ling-ling-száncsengő.
Száncsengő -csing-ling-ling-
Tél öblén halkan ring.
 
Földobban két nagy ló,
-Kop-kop-kop- nyolc patkó.
Nyolc patkó -kop-kop-kop-
Csönd-zsákból hangot lop.
 
Szétmálló hangerdő
-Csing-ling-ling-száncsengő.
Száncsengő -csing-ling-ling-
Tél öblén halkan ring.

Piros és arany

Ma még csak fenyőfa...

...holnap már karácsonyfa

Csizma, de nem az ablakban

A mikulásvirág így várja a karácsonyt

Vajon örül majd az ajándéknak?

Mézeskalács tálka

Csak pár lépés a hóban...

Fotók: Pluszmínusz

Csütörtök este 55. alkalommal választották meg az Év Sportolóit a magyar sportújságírók. Az olimpia évében nem volt ez könnyű feladat, mert szerencsére sok szép siker született 2012-ben. Az eredményeknek örülhettük, de az ünneplés… „Az egész olyan csehszlovák…”

Az Év Sportolói: Kökény Roland, Dombi Rudolf, Risztov Éva és Gyurta Dániel

Gyurta Dániel, Risztov Éva, a Kökény-Dombi kajak páros, Mocsai Lajos szövetségi kapitány és Széles Sándor edző az év legjobbjai. Lehet vitatkozni, hogy ki érdemelte volna meg jobban, ki kevésbé, de fölösleges. Minden győztes és helyezett eredménye emberfeletti munkáról, kitartásról tanúskodik. És eddig volt a kedves rész…

„De hát mi nem tetszett?” – kérdezgetik az ismerőseim. Hol is kezdjem? Zelinka Ildikó. Az est háziasszonya – Knézy Jenő partnereként – bevallom, nem tudom, mit csinál mostanság a magyar televíziónál, de a Sportcsillagok Gálájára kár volt elengedni. Egyszerre öt darab sablonos kérdést feltenni a díjazottaknak, úgy, hogy közben még az eredményekkel sincs tisztában, nos… nem kellett volna. A saját bakijain jót kuncogó műsorvezetőnő előadta a buta kis szőkét, de ezen az estén még játszania sem kellett. Feszengve ültem a székemen, és nem értettem, miért nekem kínos.

Sajnáltam a sportolókat. Sokszor saját magukért. A lányoknak komoly kihívást jelentett, hogy ünnepi öltözékbe bújjanak. A magassarkúban való tipegés valóban szokatlan számukra, és arról sem szólt nekik senki, hogy ki kellene húzniuk magukat az estélyi ruhában. A fiúk viszont megadták a módját. A legtöbbjük mintha egy divatlapból lépett volna ki, sőt, Szalai Ádám – aki az esten kapta meg a magyar Aranylabdát – úgy festett barátnőjével együtt, mintha csak az Oscar-gálára érkeztek volna.

A 2012-es év legjobbjai

Az eleganciát a férfi kézilabda-válogatott tagjain egyáltalán nem láthattuk, ők ugyanis el sem jöttek. Mocsai Lajos tanítványai a csapatok között a harmadik helyen végeztek, de ahogy szövetségi kapitányuk elmondta, a fiúk felkészülése zajlik, fáradtak, szabadságot kaptak, és a családjukkal vannak. Na igen ám, de ez az este róluk is szólt, értük is volt. Vajon akkor sem jöttek volna el Nagy Laciék, ha az első hely az övék?

Hiányzott Csipes Ferenc is. Az egykori kajakos tavaly az év edzője lett, idén a harmadik helyen végzett, de ahogy 2011-ben, úgy idén sem jelent meg az eseményen. Talán jövőre szólni kellene neki időben, hogy ne csináljon más elfoglaltságot erre a napra.

Essen szó a fogyatékos sportolókról is, hiszen őket is ünnepeltük. Vagy valami olyasmi. Harcolunk, hogy ne legyenek különbségek. Pedig vannak. Minden kategóriában csak a győztest szólították a színpadra… és a második, a harmadik? Igaz, a londoni paralimpiából sem láthattuk semmit, akkor biztos ez így normális. Pedig lett volna idő rájuk is. Mondjuk Radics Gigi csak egy dalt énekel, a Quantum XXL csak egyszer táncol, és mondjuk a László Attila mutáló hangján előadott Máté Péter-dalt is ki lehetett volna hagyni.

A végén minden díjazott ott áll a színpadon. Szól a We are the Champions, tűzijáték a kivetítőn, és már megint csak feszengünk. Jaj, szegények, engedjük már el őket, miért ennyire kínos?

 Talán majd jövőre… Talán majd máshogy lesz.

Egy magára valamit is adó Quimby-rajongó nem teheti meg, hogy ne ismerje meg a Neonradírt. A zenekar frontembere, Kiss Tibi birtokolhatja a költő, a rockikon és a diplomás képzőművész címeket. Azt hiszem, az ilyen emberekre mondják, hogy erre születni kell.

A Bookline-kiadványt kézbe venni különleges érzés, főleg ha valaki csak a regényekhez van szokva. Puhatábla helyett keménykötés. Méretre sokkal nagyobb, mint a megszokott könyvek. Persze, mert ez egy album. A Neonradír új oldaláról mutatja be az énekes-gitáros-dalszövegírót. A szárnyait bontogató festő, a mámor démonaival megküzdő sztár és az újrakezdő művész alkotásainak gyűjteménye, amelynek minden oldala önálló műalkotás.

Minden oldalon más és más érzés. Dalrészletek, bizarr figurák, megfejthetetlen alakok, összemosódott színek. Olykor kész káosz, máskor meg maga az értelem. A pokol bugyraitól a csoda határáig minden, amit Kiss Tibi valaha átélt, elvonótól a sikerig. Csak próbáljuk megérteni, őt, a rajzokat. Nem mindig sikerül.

A dalai? Pont, mint a rajzok. Félelmet keltően szerethetők. Néha értelmezzük, de sokszor csak dúdoljuk. Nem teszünk úgy, mintha értenénk hozzá. Hogy milyenek a festmények? Olyan Tibcsisek. Nem köszön vissza se barokk, se reneszánsz, se Van Gogh, se Cézanne. De ki keresne ezekben a képekben bárki mást, mint Kiss Tibort?

99 perc szöveg nélküli dokumentumfilm-nézés. Ezzel a gondolattal álltam az Uránia Nemzeti Filmszínház bejáratánál. Aztán bementem. Elkezdődött a film, és nem 99 perc némaságot láttam, hanem a természet csodálatos világát, az emberek sokszínűségét, a nyomort, a luxust, a születést és a halált, azaz a lét körforgását.

December 20-án mutatják be a haza mozikban A világok arca: Baraka díjnyertes alkotóinak új filmjét a SAMSARA-t. A 'szamszára' szanszkrit szó, lényege az élet örök körforgásában változó jelenségek mélyebb értelmezése. Ez adja a film kiindulási pontját is. Ron Frickle és Mark Magidson azt a megfoghatatlan, mégis működő összekapcsolódási pontot kutatja, amely a keleti vallások szerint átível életeinken, újjászületéseinken.

A stáb 5 éven keresztül, 5 kontinens 25 országában forgatott. A nem mindennapi felvételeket 70mm-es filmre rögzítették, ennek köszönhető a döbbenetes vizuális élmény, amelynek alapját a szent földek, a katasztrófa sújtotta övezetek, ipari komplexumok és természeti csodák lélegzetelállító látványa adja.

A film készítői merőben új vizuális és zenei élményt; különleges és egyedi művészi alkotást hoztak létre. Ez korántsem tömegfilm. A Samsara narráció és leíró szövegek nélküli alkotás, és most azt kellene írnom, hogy nem is hiányzik a beszéd. Ám ez így nem igaz. Magával ragadó képsorok, amelyeket sokszor tényleg szentségtörés lenne szöveggel megszakítani. Mégis marad valamiféle hiányérzet, és a magunkban feltett kérdések: „az mi volt?”; „ott mit csináltak?”; „az miért volt olyan?”

A lét körforgása – ahogyan a film is – egy felfedezőút, spirituális utazás: fájó mélységekből szárnyal a csodák felé. Ahol rádöbben az ember, hogy „de jó, hogy nem ott kell élnem”, vagy a „de kár, hogy nem ott élek” típusú gondolatokra. Kapcsolódási pontokat mutat az emberek és a természet között, és mi megkereshetjük a helyünket benne.