- Ki nyerte az X-Faktor döntőjét?
- Oláh Gergő! Miért, te nem nézted?
- Elkezdtem, de elaludtam.
- Elaludtál???
- Igen, annyira unalmas volt. (Úristen, volt, aki végig tudta nézni?)

 Hétfő reggeli beszélgetés. Szóval Oláh Gergő nyerte a 2012-es X-Faktort. Megérdemelten, de ugyanezt írnám, ha Antal Timi kerül ki győztesen a versengésből. A döntő meg olyan volt, mint az egész széria: elnyújtott, mint a rétestészta, unalmas, kevés jó pillanattal. Igaz, már szombaton lehetett sejtetni, hogy ilyen lesz, amikor olyan „sztárvendégeket” konferáltak fel, mint Kasza Tibor, Bebe vagy Bery – hogy Viva Starr-ról (még most sem tudom, ki az) ne is beszéljünk. Mindenesetre szombaton elbúcsúztunk a „túl cuki” Csobot Adéltól, így a döntőben valóban a két legtehetségesebb hang képviseltette magát.

A döntő… Emlékezetes pillanatok? Ördög Nóri kismama-nagyestélyije. Csinos, mint mindig, de a haja... Geszti Péter Gangnam Style-ozik, na, ez legalább vicces. Jön Vastag Csaba. Jaj!! Jön Kocsis Tibor. Jaaaaaaaaaj!!! Ők tényleg megnyerték az előző X-Faktorokat? A mostani döntősök leénekelték őket a színpadról, ahogy szombaton a sztár duettpartnereket is. Ez nem ciki? A csatorna azonban tudta fokozni. Egy vergődő Hooligans, a szám a gyenge, nem ők. Hát hogyne! Presser Gábor, a Zenevonat és Tóth Gabi. Na, Gabi és a szilikonmell tévés premierje. Ó, a haja is új. Hosszabb, mint valaha. A fellépőruhája viszont rosszabb, mint valaha. Istenem, mi jön még?

Ördög Nóra végigüvölti az egészet, és ha valaki számolja, hogy hányszor ejti ki a száján az „X-Faktor”, a „döntő” és a „szavazzanak” szavakat, akkor az lehet, hogy egy új számfajtát fedezett volna fel a matematikában.

Ja, hogy az énekesek? Gergő nagyon, Timi kevésbé vette át a stúdió üvöltözős hangulatát. A Győztes Dalát (Rakonczai-szerzemény, csak itt, csak most, csak nekik) mindketten előadták, ahogy tudták, Malek Miklós még a könnyeit sem rejtette zsepi közé, amikor mentoráltja végzett.

Az eredményhirdetés nekem sincs meg. Én is elaludtam, az utolsó, picike, „de azonnal jövünk vissza” reklámblokkon. Megint nem nő nyert, de végül is mit számít. Sztárrá az válik, aki jobb kezekbe kerül. Ó, és jövőre is lesz X-Faktor, hogy ezen mennyire meglepődtünk...

Fotó: rtlklub.sajtoklub.tv/Bársony Bence

Nem javasolják az élő állatok ajándékozását az állatvédők. Húsvétkor ezt a felhívást már megszoktuk, hiszen a nyusziknak siralmas lehet Jézus feltámadásának időszaka, de most úgy tűnik, Jézus születése sem kedvez a házi kedvenceknek.

Az adventi vásárlási dömpingben sokak fejében megfordul a lehetőség, hogy élő állatot ajándékozzanak szeretteiknek. Szinte minden házi kedvencnek való állat (kutya, macska, rágcsáló, hüllő, madár és díszhal) megvásárolható már az állatkereskedésekben, de mielőtt egy ilyen projektbe vágnánk, győződjünk meg róla, hogy tényleg szeretne-e a kedves rokon egy élőlényt.

Sokan ugyanis az ajándékba kapott állat tartási körülményeit sem ismerik, gyakran nem tudják az újdonsült állattartók, hogy az állattartás időt, pénzt és megfelelő helyet igényel. Ilyenkor történik meg az, hogy az ünnepek utáni szürke hétköznapokban az állat a munka vagy a tanulás mellett sokak számára nyűggé válik.

Gyakori, hogy az ajándékba kapott állatok a rossz körülmények miatt elpusztulnak. Sokan a gyorsan megunt állatoktól ilyen-olyan módon szabadulni akarnak. Nem ritka, hogy az ajándékba kapott, de megunt díszhalakat (még élve) egyszerűen a vécébe engedik. Az apró rágcsálókat, teknősöket, vadászgörényt legtöbbször ingyenesen vissza lehet juttatni valamelyik állatkereskedésbe. A kutyák-macskák szaporítói ritkábban veszik vissza az állatot, hiszen a kölyöknél nagyobb példányok szinte eladhatatlanok.

Sok állat az utcára kerül, vagy menhelyeken kaphat ideiglenes befogadást. Legtöbb kóborrá lett állat azonban az utcán pusztul el. De ki az, aki gondol erre a vásárlás pillanatában? Többnyire senki. Alternatívák pedig vannak: plüssállat, amelyet még egyedül is lehet hagyni a lakásban.

Eddig azt tartottam, hogy ajándékkal hazatérni egy sajtótájékoztatóról enyhén megvesztegetésszagú. De be kell látnom, néha ez a legcélravezetőbb, ha hiteles cikket akarunk kiadni a kezünkből. Ezért van most, hogy lassabban készül el ez az anyag, mert a kezem rendszeresen a kis müzlistálkámhoz téved, hogy bekapjak pár falatot.

Nem tartom magam nagy müzli-fannak, annak ellenére sem, hogy a tudatos táplálkozás egyre nagyobb híve vagyok. Magok, ki tudja, miből vegyítve, amiből vagy szeretek minden összetevőt vagy nem. Erre most meglepett a Müzlee, és elbizonytalanodtam. Talán mégis müzlipárti vagyok? Vagy inkább Müzlee!

A Müzlee márkanév egy újonnan létrejött, százszázalékosan magyar vállalkozást takar, amely egy Magyarországon eddig nem ismert, egyedülálló élelmiszeripari szolgáltatást kíván elérhetővé tenni a vásárlók számára. Az ötlet egy testvérpár fejéből pattant ki, akik kedvelik a müzlit, de hozzám hasonlóan sosem azt találták a zacskóban, amit igazán szeretnek.

Szolgáltatásuk fő célja, hogy egy a kiegyensúlyozott étrendhez elengedhetetlenül fontos élelmiszert juttassanak el vevőikhez olyan egyedi formában, amely megkedvelteti az emberekkel a müzlit, illetve lehetővé teszi a vásárlók számára a saját ízlésüknek megfelelő hozzáférést. Ehhez közel ötvenfajta íz áll rendelkezésre. A vörösáfonyától a mangón keresztül egészen a papayáig.

Minden Müzlee-doboz 500 gramm egyedi keveréket tartalmaz, amelynek rendelésenként minimálisan 3 x 50 gramm extra hozzávalót kell tartalmaznia, de akár 5 x 50 gramm extra összetevő is választható. A webes felület mindent elárul: árat, tápértéket, kalóriát, így senkit nem érhet meglepetés.

A letisztult, vidám dizájn a manapság oly népszerű retró hangulatra alapoz, de a célközönség ennek ellenére nem csak egy korosztály. A termék mindenkinek ajánlott kisgyerektől nagymamáig, főleg, ha szeretik a müzlit.

Női kézilabda-Európa-bajnokság zajlik Szerbiában. Magyarokkal. Mondhatnám, hogy természetesen velünk, de a londoni olimpia óta óvatosabban kell fogalmazni. Pár napja még arról írtam volna, mennyire rossz, hogy a női mezőnyben egy olyan kézilabdázónk van, aki képes nemzetközi szinten, stabilan jól teljesíteni. És most?

Megváltoztak az elvárások a női válogatottunkkal kapcsolatban. A 90-es évek második felében, majd a kétezres évek elején egyértelmű volt, hogy minden világversenyre éremért utazik ki a csapat. Aztán klasszisaink kezdtek kiöregedni, majd visszavonulni. De amíg Farkas Ági, Németh Helga és Kökény Bea után volt Bojana Radulovics, Siti Bea és Pálinger Kati, addig mára egyetlen klasszisunk maradt… Ennek megfelelően alakultak az utóbbi évek eredményei, és oda jutottunk, hogy a londoni olimpiai tornát a mieink nélkül rendezték meg.

Nem voltak különösebben nagy elvárásaim a megfiatalított magyar keret Eb-szereplésével kapcsolatban, ezzel valószínűleg nem voltam egyedül. A helyzet viszont az, hogy egy fájdalmas, egy vállalható vereség, és három remek győzelem után a mieink elődöntőt fognak játszani, és egy győzelemre vannak attól, hogy érmet hozzanak haza!

Továbbra is aggasztó persze, hogy bízni leginkább Görbicz Anitában tudunk, Tomori teljesítménye ingadozó, ahogy a kapusoké is, Szucsánszki sokszor felelőtlen, Rédei-Soós és Klivinyi fiatal, Bulath keveset játszik… A szélsők – a román meccs kivételével – mintha pályán sem lettek volna…

Mégis, van valami ebben a csapatban,  ami győzelmeket, sőt, elődöntőt ért! Azt hiszem, ezután bármi történik, büszkék lehetünk erre a csapatra. Nincs más dolgunk, mint élvezni a hátralévő meccseket (már amennyire lehet az infarktus határán), és biztatni őket, ahogy sokszor az időkéréseknél halljuk, hogy ők biztatják magukat, egymást: „Gyerünk, Csajok!”

Szerző: lukeskywalker

Szilveszteri buli? Ugyan, kit érdekel! Az év vége legnagyobb bulija már évek óta nem december 31-re esik, bár mindig nagyon közel van ehhez a naphoz. Idén december 30. lesz az a nap, amelyik bármelyik óévbúcsúztató összejövetelt lesöpri a színről.

A Mező Misi, Kara Misa, Szabó Tibi és Kilián Imi alkotta Magna Cum Laude december 30-án lép fel a SYMA Sport- és Rendezvényközpontban. A slágergyáros gyulai zenekart már senkinek sem kell bemutatni. Szívhez szóló dalaik, emberközeli stílusuk és igazi lüktető koncertjeik révén a fesztiválok főattrakciójává és sokak kedvencévé váltak alig több mint egy évtized alatt.

Ki az, aki nem tudja dúdolni legalább a Vidéki sanzont, a Lehet, hogy eltört vagy a Pálinka dal című slágereket? Ugye, hogy nincs ilyen? A fiúk nélkül már meg sem rendeznek egy fesztivált sem, és nem csak itthon, de a határon túl is hódítanak. Legyen az Erdély, London vagy Jordánia. Tavaly pedig elkészítették az ötödik lemezüket is, Belső égés címmel.

A Magna-koncert mindig a nagy buli garanciája, legyen az óriás színpad vagy egy aprócska klubhelység. Az immár hagyományos évzáró nagykoncert esetében is igen különleges produkcióra készül a zenekar. Minden évben újat szeretnének mutatni látványban és hangulatokban is. Előbbiről egy színházi díszlettervező, utóbbiról pedig a már jól ismert Magna Pálinka fog gondoskodni.

Az év utolsó előtti napján már délutántól érdemes ellátogatni a SYMA Csarnokba, mert egy hamisítatlan, vidéki disznótoros hangulat várja a közönséget. A hurka, kolbász, na meg a pálinka mellől hogyan is hiányozhatna a Magna Cum Laude zenéje? Sehogy!

A 20 órától kezdődő koncertre jegyek kaphatók a Broadway Jegyirodáiban (1136 Budapest, Hollán Ernő utca 10.; 1026 Budapest, Gábor Áron utca 74-78.; 1075 Budapest, Károly krt. 21.).

Ismerőseimnek gyerekük született. Kislány. Léna. Milyen szép, különleges név – állapítottam meg már akkor is, amikor kitalálták a szülők, hogy ők bizony nem adnak „tucatnevet” a gyermeknek. Ne is! Milyen jó, ha valakiből csak egy van. Egy darabig, amíg nem jönnek a követők.

Azt hiszem, életem ott pecsételődött volna meg, ha Kiss Bélának vagy Kovács Józsefnek neveznek el a szüleim. Persze tudom, a családnév adott, a többi meg szerencse kérdése, én mégis örülök, hogy nincs másik 546 belőlem, ha felcsapják a telefonkönyvet.

Amikor kitaláltam, hogy készítek egy blogot, ahol írogathatok értelmes és kevésbé értelmes dolgokról, akkor ezt az egyediséget pont annyira szem előtt tartottam, mint a szüleim, amikor a nevemet keresgélték X+9 évvel ezelőtt. Én is találtam két-három változatot, ami tetszett. Ám mielőtt a „keresztelés” megtörtént, fogtam magam és szétnéztem a neten, hogy használ-e valaki ilyet vagy csak legalább hasonlót. A Pluszmínusz lett az igazi. Nem volt még, és éreztem rögtön, ez az enyém lesz. Egyediségét egészen november 30-ig élveztem.

Ráeszmélni arra, hogy „követője” akadt a nevünknek, valahol még imponáló is. Bizonyíték, hogy valamit jól csinálunk, vagy csak van elég fantázia ebben a két szóban: plusz és mínusz. Ha pedig majd összekevernek a blog nélküli változattal? Ennek következményeit még nem ismerjük.

A pluszminusz.blog.hu továbbra is élesen elhatárolódik mindenféle politikai nézettől. Nemtől, fajtól, bőrszíntől, vallási felekezettől és persze politikai hovatartozástól függetlenül írunk. Szidhatjuk az egyiket, dicsérhetjük a másikat, véleményünk szigorúan szubjektív, és ez így is marad. Éljen a sajtószabadság, de nem csatlakozunk semmilyen szerveződéshez. Egyelőre. Majd ha muszáj lesz…

Addig is kövessétek a blogot, ami A Pluszmínusz!

A Szimpla Háztáji piac immár fogalommá vált. Egy év, több tucatnyi alkalom, több száz féle program, és mindez önfenntartó formában.  Ez az Agri Kulti PJT., az ELTE Humánökológiai tanszéke és a Szimpla kert által létrehozott, hetente megrendezésre kerülő őstermelői piac.

Piac, ahol végre a belvárosiak, külvárosiak, fiatalok, idősek, ovisok, iskolások, egyetemisták, lányok, fiúk, anyukák, nagymamák, családapák és agglegények, agrárszakemberek és mindenki más, akit nem soroltunk fel, megtalálja, amire szüksége van.

Tavaly októbertől létezik a Háztáji Piac, így ez az első ilyen jellegű kezdeményezés Budapesten, amely képes volt a fent maradásra és a komoly bővülésre-terjeszkedésre is. Minden héten, vasárnap reggel kilenctől várják az árusok a vásárlókat a Szimpla kertben. A Piac célja, hogy egy olyan közösségi tér alakuljon ki hétről-hétre, ahol nem kizárólag vásárolni lehet a vasárnapi ebédhez, hanem ahol el lehet fogyasztani azt jó társaságban, jó zenével egy hangulatos helyen.

Ezek szerint a piac felett még nem járt el az idő, és nem csak a vidéki falvakban menő, ha piacra megy az ember. Már elfelejtettük, hogy milyen az, ha mindig ugyanattól a bácsitól/nénitől vásárolunk. Ha tudjuk, hogy az a méz tényleg látott méhecskét, és a lekvárban is igazi gyümölcs van. A hiteles piaci portékák aranyat érnek, és minden vasárnap, reggel 9-től a Kazinczy utcában megtalálhatóak.

A karácsony közeledtét nemcsak a plázákban megjelenő dekorációk jelzik, hanem egyre több jótékonysági felhívás, szervezet is felbukkan. Nem árt szelektálni, hogy kik segítenek valóban, és kiket támogatunk mi magunk is. Figyelemfelkeltő és társadalmi összefogásra buzdít a „Jamity” elnevezésű jótékonysági gyűjtőakció is.

Az angol lekvár (jam) és a jótékonyság (charity) szavak összeolvadásából született meg a mozgalom neve, amelynek célja olyan tartós fogyasztási cikkek felhalmozása az alapítvány számára, amelyeket bármikor szétoszthatnak a rászoruló gyerekek és családjaik között.

Magyarországon több mint 20 000 gyermek él mélyszegénységben, az alultáplált kiskorúak száma pedig meghaladja a százezret. Nekik és családjuknak a nagymama isteni eperlekvárja mellett egy csomag liszt vagy cukor, konzervek, tészták és a karácsonyfa alá való finomságok is hatalmas segítséget jelenthetnek.

A Gyermekétkeztetési Alapítvány egy kiemelkedően közhasznú szervezet, amely napi harcot folytat az éhezés ellen. Nemcsak ennivalóval segíti ki a mélyszegénységben élő gyermekeket és családjaikat, de az iskolán túli képzésben is támogatást nyújt.

Aki úgy érzi, szívesen hozzájárulna ahhoz, hogy minél több gyermek ülhessen teli pocakkal a karácsonyfa alatt, nem kell mást tennie, mint ellátogatnia a főváros legdélebbi bevásárlóközpontjába, a Camponába, és az ott elhelyezett gyűjtőpultnál hagyni adományát. Szebbé tudjuk varázsolni a karácsonyt.

Egy jól megválasztott fehérneműnek hatalma van. Lehet pamut, szatén, selyem vagy csipke, a látványt nem az anyag fogja befolyásolni, sokkal inkább a lelkünk és a testünk. A végeredmény meg úgyis mindig ugyanaz: lekerül a bugyi, melltartó, mert a hatalomtól néha érdemes megválni.

A fehérneműdivat sokkal szabadabb, mint az utcai ruházaté. Persze itt is megvannak a különböző irányzatok, a színek, az aktuális trendek, de tiltva semmi sincs. Csak tudjuk, mi áll jól. Sok nő ugyanis elfelejti, hogy az alakjának megfelelően öltözködjön a ruha alatt is. Nem érdemes két számmal kisebb bugyiba gyömöszölni magunkat, mert a kibuggyanó részek még akkor is feltűnőek, ha egy farmernadrágot húzunk fölé. Ugyanez a helyzet a melltartóval is. Ott még plusz kényelmetlenség is akadhat abból, ha a merevítő élesen beleáll a hölgyek mellkasába.

A hétköznapi viseletre akkor is figyeljünk, ha előre tudjuk, ma senki nem fogja látni, hogy mit vettünk fel. A különleges darabokat és anyagokat tegyük el a valóban különleges alkalmakra. Amikor a cél a csábítás, na akkor jöhetnek a csipkék, fodrok, gyöngyök.

Az sem árt, ha azzal is tisztában vagyunk, hogy párunk (vagy akit épp hódítani akarunk) mire gerjed igazán. Sok férfi ugyanis ódzkodik a túl idegen anyagoktól, a természetesség híve, még akkor is, ha közben egy szilikonmellet készül letapizni.

A pornóból elhíresült latexszerkót csak azoknak ajánljuk, akik biztosan tudják, hogy nem érzékenyek rá, mert a piros kiütésektől nem csak a szexuális vágy tűnik el, de még a viszketést is enyhíteni kell. Válasszuk inkább a kifinomultabb ötleteket, bodyk vagy fűzők formájában. Ez utóbbit még vonzóbbá teheti a combfix, a harisnyatartó vagy egy pár kesztyű. Ám mindig mérlegeljük, hogy mit bír a testünk és mit a fűző. A kötözöttsonka-effektust ugye senkinek nem kell részleteznünk?

Persze nem lehet mindenki topmodellalkat. Aki nem tudja elfogadni testének hibáit, annak sem kell a sötét szobában várnia kedvesét. Egy szexi selyem pizsama, piros vagy éppen párducmintás színekben pont annyira vadító tud lenni, mint a csipkés tanga. Minden a viselőjétől függ.