Kulka János és Keresztes Tamás főszereplésével mutatták be a Belvárosi Színházban Peter Shaffer művét, az Amadeust. Az Orlai Produkció megint olyasmihez nyúlt, amit bár könnyű lett volna elrontani, szerencsére nekik most sem sikerült.

Mindössze pár óra – és egy alvás – telt el azóta, hogy kiléptem a szeles éjszakába a Belvárosi Színházból, de Mozarttal van tele a fejem. A dallamaival („Húú, ezt hallgatni kell!”), az életével (Vajon mi igaz, és mi nem?), a zsenialitásával (Tényleg isteni volt?). Ráadásul még Lévay Szilveszter és Michael Kunze nagy sikerű musicaljének utolsó sorai is a fülembe csengenek: „Zeng a nagyvilág! Fenséges Mozart!”

Mozart zseni. Volt. De ez ma már nem vitás. Életét és munkásságát legendák kísérik, de művei bizonyítékként ma is ott vannak a világ összes színházában, operájában. A saját korában persze küzdött: az életért, az elismerésért. Antonio Salieri, a bécsi udvari zeneszerző az egyetlen, aki rögtön felismerte: ilyen muzsika kizárólag isteni sugallatra születik. Élet-halál harcba kezd tehát, hogy Mozarttal szemben ő legyen a kiválasztott, akinek hangján megszólal az örökkévalóság. Peter Shaffer műve csak fikció. De mi van, ha mégsem...

A rendező, Szikszai Rémusz Kulka Jánosra bízta Salieri szerepét. Jó választás? Inkább egyértelmű, hisz Kulka még a telefonkönyvet is úgy olvasná fel, hogy a székbe szögezné vele a hallgatóságot. Ha az kell, hogy alattomos legyen, akkor utáljuk, ha éppen tébolyult, akkor félünk tőle, de elesettségében mi is a fejét simogatnánk, ahogy ő Mozartét.

Keresztes Tamás méltó párja volt Kulkának. Vajon jobb Amadeust keresve sem lehetett volna találni? De, talán! Ám mégsem gondolkozunk azon, hogy kit kellett volna, mert nincs hiányérzetünk. Keresztes Amadeusa egyértelmű. A fiatal és meggondolatlan csodaifjúból mindössze három óra alatt egy őrült, beteges zseni lesz. És a zenére való részeges tántorgása – némi Chaplines beütéssel – nálam plusz pontot ért. Ahogyan Kaszás Gergő császári eleganciája is.

A Constanze-ot – Mozart feleségét – alakító Lovas Rozit sem véletlenül választották meg másodszorra is a legjobb harminc év alatti színésznőnek a Pécsi Országos Színházi Találkozón (POSZT). Mozart kicsapongó életét „Stanzi” odaadó szerelemmel kompenzálta, amíg lehetett.

Varga Járó Ilona díszlete ötletese megoldásokkal szolgál. Megszoktuk már, hogy a Belvárosi színpada nem az óriási méreteiről híres. A tükrös ajtókkal azonban könnyen lehetett csalni, ráadásul sokszor célja volt, hogy szembesítsen. Nem kellett puccos zongora sem, hogy elhiggyük: ez a csillogó Bécs.

A darab bemutatásának aktualitást ad, hogy a mű Miloš Forman rendezte Oscar-díjas filmváltozata éppen 30 évvel ezelőtt került a mozikba. Az Amadeusnak legendája van, és ez a Belvárosi Színházban is megmaradt.

Fotó: Takács Attila