Szóval… Valahogy úgy kezdődött, hogy 10 éves tárgyalás sorozat után a Madách Színház megkapta a Mamma Mia! musical non-replica változatának jogait. Éljen! Itthon is látni fogjuk az ABBA slágereket felvonultató musicalt. Márciusban aztán kiderült a szereposztás, és az én lelkesedésem kicsit alább hagyott. Aztán elérkeztünk augusztus 15-éhez…
Szeged. Minden évben kultikus hely. Most egy kicsit máshogy: megfordult a nézőtér, Dóm-tornyok a nézőknek háttal, de a szegedi szabadtéri érzés változatlan.
A Mamma Mia! musical az ABBA svéd pop/dance együttes slágereire íródott. A darab Judy Craymer producer ötlete volt, aki a Sakk c. musical 1983-as londoni bemutatóján dolgozott együtt a szerzőkkel, Björn Ulvaeus-szal és Benny Andersson-nal. A „The Winner takes it all” c. dalról jutott eszébe Judy Craymernek, hogy az ABBA-dalokból színpadi mű is készülhetne. És milyen jó ötlet volt..Ráadásul a dal…na erre majd még térjünk vissza!
Az előadás ősbemutatója 1999. április 6-án volt Londonban és az azóta eltelt évek alatt igazi világszenzációvá vált, ami nem is csoda, hiszen az előadást több mint húsz ABBA-dal alkotja, ami mind világsláger. A musicalt eddig 14 nyelvre fordították le. Világszerte több mint 54 millióan látták a produkciót.
A történet szerint Donna (Kováts Kriszta) független, egyedülálló anya, és van egy kis szállodája egy idilli görög szigeten. Egyedül nevelte fel lányát, a tűzrőlpattant Sophie-t (Simon Boglárka), aki 20 évesen éppen az esküvőjére készül Sky-al (Sánta László). Donna meghívta két legjobb barátnőjét, az életrevaló Rosie-t (Sáfár Mónika) és a módos, sokszor elvált Tanyát (Détár Enikő) a régi zenekarából, a Donna és a Dinamókból. Ám titokban Sophie is hívott három vendéget (Sasvári Sándor, Szerendnyei Béla, Molnár László). A lány már régóta kutatja apja kilétét, hogy legyen, aki az oltárhoz kíséri a nagy napon…
Az előadás egy pillanat alatt elröpíti az embert Görögországba. Bátonyi György csodálatos díszleteit Vízvárdi András animációja emeli a legmagasabb szintre, elérve azt, hogy egy pillanat se legyen, amikor nem a színpadot bámuljuk. (Na jó, talán csak egyszer…) A non-replica változat annyit jelent, hogy a világon elsőként nem Phyllida Lloyd rendezésében és Anthony Van Laast koreográfiájával láthatja a közönség, hanem Szirtes Tamás rendezése mellé, Tihanyi Ákos koreográfiája párosult.
Az eredmény több mint „madáchos”. Szirtes Tamás most sem a monumentalitásra törekedett, hanem a tökéletességre. Az élmények leülepedésének időszakában még hiányzott valami „szenzáció”. Lehet Szeged anélkül is? Se egy ló, se egy helikopter, se zongorából feltörő szökőkút… De milyen jó! A műfaj persze könnyed, de a munka nehéz, ám az „izzadság szag” nem érződik.
Meglepetés volt Simon Boglárka könnyed játéka. A szertelen Sophie kedvessége és bája minden mozdulatából átjött. A hangja pedig érett volt, már-már túlságosan is. Sasvári Sándor Samként egy pillanat alatt felöltötte azt a sármot, amit Pierce Brosnan-től megszoktunk a 2008-ban elkészült filmben. Szerednyei Béla hozta azt a rutint, amivel évek óta a Madách Színház oszlopos tagja, míg Molnár László bebizonyította, hogy különleges hangi adottságával a legjobbak között a helye, és sokkal több előadásban is megnéznénk, hallgatnánk. Sáfár Mónika és Détár Enikő lubickolt a dinamós lányok szerepében, mintha csak rájuk szabták volna Björnék a dalokat. A fő dinamó persze Donna. Kováts Kriszta magabiztos énektudása mit sem kopott az évek alatt, amit leginkább a The Winner takes it all című dalban bizonyított be, ami sok nézőnek könnyet csalt a szemébe… Ehhez persze kellett a jó fordítás is.
Amikor az angol szövegek ennyire beleivódtak az agyakba, mint az ABBA-dalok esetében, akkor meglehetősen nehéz feladattal kerülnek szembe a fordítók. Bárány Ferenc és Puller István küzdött, és néhány kivételtől eltekintve sikerült nem közhelyessé tenni a slágereket.
A végeredmény? Nem kell sokat gondolkozni rajta. Hiszen, amikor az apuka ölében ülő öt éves kislány a főszereplővel együtt éneki az „I have a dream”-et, vagy amikor a színpadon – és nézőtéren – táncol a közönség, akkor másról nem lehet szó, csak sikerről. Szeptemberben irány a Madách Színház, az ABBA-láz – néhány szegedi előadás után – ott folytatódik.
Fotó: Madách Színház
