Szaúd-Arábiai üzletasszonyok elhatározták 5 ezer főt befogadó, nagyrészt irodaházakból, gyárakból és munkásszállókból álló női várost fognak építeni jövőre. A szaúdi nők egyenjogúságukért szakadatlan küzdenek. Nem sok sikerrel. A számos tiltás ellenére építkezni azért lehet majd nekik?

Szaúd-Arábiában a nők és a férfiak egymástól elkülönítve tanulnak, dolgoznak, közlekednek. Ugyan az egyetemi végzősök 60 százaléka nő, csak 15 százaléka tud a férfiak által dominált társadalomban munkához jutni. A gyengébbik nem tiltva van az autóvezetéstől, női ágon nem örökölhető az állampolgárság, sőt, csak férfi kíséretében (családtaggal, rokonnal) tartózkodhatnak az utcán.

Nincsenek irigylésre méltó helyzetben. A szaúdi nők a fátyol mögött (hivatalosan abayat hordanak, ami egy viszonylag szűkebb, csinosabb ruhadarab, kendővel kiegészítve, és az arcuk sincs teljesen eltakarva) sok mindent érezhetnek, de a szabadság biztos nem tartozik ezek közé. Bár egész más egy kultúrát, vallást elfogadni, ha beleszületik az ember. Igaz, ha annyira élveznék, nem küzdenének ellene.

Az olimpiák történetében pár hete - Londonban - először kaptak lehetőséget Szaúd-Arábia futónői, hogy szerepeljenek a játékokon. Amikor a 800 méteren induló Sarah Attar futamára került sor a nézők tapsviharban törtek ki, így biztatták a fiatal hölgyet egészen a befutóig. Így jönnek a lépcsőfokok? Előbb olimpia, majd városépítés, aztán közlekedés, erőszakmentesség és végül meglesz az egyenjogúság is?