Quentin Tarantino megint nem bízta a véletlenre új filmje sikerét (vagy bukását). Western, fejvadász, rabszolgák, vérfürdő: ezek a kellékei a Django elszabadul című alkotásnak, amely közel három órán keresztül vonja el a nézőt a valóságtól.

Django Oscar-esélyes. Miután két Golden Globe-ot már begyűjtött (legjobb férfi mellékszereplő: Christoph Waltz; és a legjobb forgatókönyv: Quentin Tarantino), öt Oscarra is pályázik, köztük a legjobb film díjára, de azért a vetélytársakat se becsüljük le…

Amerika déli része két évvel a polgárháború előtt. Elsőre úgy tűnik, hogy egy durvább kivitelű Elfújta a szélbe csöppentünk, de a felismerés hamar jön. Egy különös módszereket követő profi fejvadász (Christoph Waltz) egy rabszolga (Jamie Foxx) segítségével nagy sikert ér el, és hálából felszabadítja Djangót. A társak együtt maradnak, hogy megkeressék a fekete férfi feleségét (Kerry Washington). A nyomok végül egy ültetvényre vezetik őket, amelynek tulajdonosa (Leonardo DiCaprio) rabszolgáit egymás elleni gladiátorküzdelemre képezi ki…

Tarantino elővette a kedvenceit: Christoph Waltzot, aki a Becstelen brigantyk óta a rendező szívéhez nőtt. És megvolt a vérfürdő is, amelynek mennyisége vetekszik még az HBO Spartacus-sorozatának tocsogásával is.

Bár a történet fordulatait előre sejtjük, van, ami folyamatosan érdekessé teszi a filmet. A zene! A Django elszabadul soundtrack-je csaknem hibátlan. Ugyanúgy felcsendülnek Ennio Morricone klasszikusai, mint a mai modern zenék. Ehhez még jön egy csodatáj, olykor mesébe illő képekkel – ha épp nem robbantja fel egy rakat dinamit.

Színészileg DiCaprio és hű szolgája, Samuel L. Jackson is méltó ellenfelei a Foxx-Waltz párosnak. Már csak azt sajnálhatjuk, hogy a Titanic egykori szépfiúja belefáradt a sok munkába, és egy kis időre visszavonul. De talán később Quentin egy újabb ötlete majd visszahozza a filmvászonra.