Oké, most már kihúzta a gyufát nálam az olasz, szupertrendi gyorsétterem, a Vapiano. Egy darabig csak próbálkozott, próbálkozott, én meg újabb és újabb esélyt adtam neki. Mert mégis csak egy menő helyről van szó, nehogy már én ne értsem a siker titkát...
A mediterrán életérzés nem csak a szívem csücskében foglal helyet, hanem lényegében az egész felületet belakja. Vonzódom mindenhez, ami a napfényt, a jókedvet, a lendületet sugározza. Első találkozásom a Vapiano nevű étteremmel még felettébb pozitív volt. Az íncsiklandozó illatok, a szemünk előtt készülő ételek, a hangulatos terem, a friss fűszernövények az asztalon, a kellemes színvilág. Ahogy kell, megnyert magának. A sokadik visszatérés után azonban valami megváltozott (bennem?).
A népszerűség átka, hogy egyre nagyobb sorokat kellett kiállni az olasz önkiszolgáló étteremben. Ha farkaséhesen tér be a vendég, és fél órákat álldogál a fokhagymaszagban, akkor valahogy még a friss bazsalikom jelenléte sem enyhít a türelmetlenségén. A szakács – aki azért meglehetősen gépiesen végzi a szakácsismereteket nélkülöző ételkészítést – kérdései, hogy tegyen-e bele fokhagymát, vagy kérek-e rá parmezánt, pedig már egyenesen idegesítő. Hát hogyne kérnék! Ki az, aki bemegy egy olasz étterembe, és nemet mond az olasz konyha alapvető hozzávalóira?
A saláták, a levesek, a tészták és a pizzák választéka bőséges. Bár semmivel sem különlegesebb, mint egy hagyományosnak nevezhető olasz étteremben, sőt… Legutóbb a Caprese saláta láttán úgy meglepődtem, hogy még reklamálni is elfelejtettem. Egy darab mozzarella a tányér közepén, három szem paradicsom körülötte, tocsogó olívaolaj és a fűszerek. Ennyi? Hát jó, ezt választottam. Finom volt, de a kifizetett árral nem volt összhangban.
Ezúttal biztosra mentem, és a pestós, fenyőmagos pennével már jól is laktam, bár a tányér alján megint ott maradt úgy egy deci olíva… A pincér (vagy tányérleszedő) gyorsan elvitte a tálcát az asztalról, ami elsőre öröm volt, majd inkább frusztráló érzés, hogy siessünk odébb állni, mert kell a hely másoknak is.
Jelentem, én átadtam a helyem. További jó étvágyat!
