Vannak olyan napok, amikor semmi sem jön össze. Főleg olyankor, ha a vőlegényünk szakít velünk, „búcsúajándékként” elviszi az összes cuccunkat, majd egy átmulatott éjszaka után egy idegen ágyában ébredünk – telefon, pénz, iratok és autó nélkül.

A Másnaposok szerencséje (Walk of Shame) főszereplőjének, Meghan Miles tévériporternek (Elizabeth Banks) pont ilyen napja van. Bár a film nem a Másnaposok női változata, egy vérengző macskaféle itt is megnehezíti a főhős reggelét, no meg persze az a tény, hogy a munkája múlik rajta, beér-e időre a stúdióba.

Mivel erre még egy fél napja van, azt gondolnánk, azért csak menni fog – mégis hogy lesz ebből film? De ez Los Angeles. Nemcsak az angyalok, hanem a gettók, a drogtelepek, az ünnepelt tévésztárt prostinak néző rendőrök, drogosnak néző buszvezetőnők és sztriptíztáncosnőnek néző taxisok városa. Meghannek tehát számtalan helyzetben kell helyt állnia, hogy visszaszerezhesse autóját és jó hírét.

Bár a film egyértelműen könnyed vígjáték, két dolog biztosan megfordul a néző fejében. Egyrészt, hogy mit tenne hasonló helyzetben – mivel Los Angeles több mint kétszer akkora, mint Budapest, a hazagyaloglás nem ér. Másrészt pedig, hogy mit tenne fordított helyzetben: úgy viselkedne, mint a város nem túl segítőkész lakossága, azaz beskatulyázna-e valakit a hátsóját alig takaró kanárisárga ruhája miatt, vagy le tudná-e győzni magában a sürgetést, hogy elsőre ítéljen.

Kellemes szórakozás a Másnaposok szerencséje, ráadásul egy nagyon fontos szabályt is megtanulhatunk belőle: sose menjünk ki olyan ajtókon, amelyek másik oldalán nincs kilincs.

Szerző: Mohai Szilvia