Eddig kihívásnak éreztem, hogy ne akadjak ki azon, miként van tele a Facebook-falam a jeges (?) vizet magukra öntő emberekkel, na meg ennek módosult változataival (pedig szeretem a verseket). Szinte pillanatok alatt végig söpört a világon az Ice Bucket Challenge (IBC) elnevezésű mozgalom. Sportolók, színészek, politikusok, közéleti személyek csatlakoztak a jótékonysági törekvéshez, és akkor még tiszta volt a cél: a jótékonykodás!

Sajnálatos módon, ami mára szórakozás lett, az másnak elviselhetetlen fájdalom. Az Ice Bucket Challenge-akcióval az ALS-ben (amiotrófiás laterálszklerózis – az idegek elsorvadásával járó súlyos és egyelőre gyógyíthatatlan betegség!) szenvedőkre kívánják felhívni a figyelmet. Mindezt úgy, hogy a vállalkozó személy leönti magát egy teli vödör jeges vízzel. A feladathoz tartozik, hogy a végén meg kell nevezni további három személyt, valamint 10 dollárral hozzá kell járulni a betegség elleni küzdelemhez. A megbízatást 24 órán belül teljesíteni kell. Amennyiben valaki a kihívásnak nem tesz eleget, 100 dollárra emelkedik a támogatás összege. Egy másik verzió szerint sikeres és elmaradt végrehajtás esetén is minimum 100 dollárt kell felajánlani.

A jótékonysági kampány sikeres. Idén, eddig közel 14 millió dollár gyűlt össze, bár azon nem kell gondolkoznom, hogy a magukat locsolgató, Facebook-lakó ismerőseim hány dollárt ajánlottak fel…

Van helyette nagy röhögés, meg értelmetlen csordaszellem, mert megint megyünk a tömeg után, ahogy szoktuk… A kreatív szellem egy-két fellángolása ugyan megmutatkozott. Volt, aki versekkel akarta kikerülni az elázást, de a kedvenc költemény feltüntetése, meg újabb 10 ember ezzel való idegesítése, már rég messze került a jótékonyságtól. Amúgy is, ha verset akarok olvasni, leveszem a polcról az Ady-kötetet és nem a Facebookon cseszem el az időt.

Szóval, a nevetgélések közepette senkinek nem jut eszébe, hogy a jeges víz érzése – ami nekünk egy pillanatnyi kellemetlenség – az több ezer embernek napi szintű, állandó, elviselhetetlen fájdalom. Tök jó, hogy most valamire azért mégis beindult az adakozás. Van, aki a szegény gyerekeknek, van, aki az éhező kutyáknak, míg mások sportkluboknak ajánlanak fel kisebb-nagyobb összegeket. Szép gesztus! De ezt eddig csendben, felhajtás nélkül intézték az emberek, mert nem az a cél, hogy a világháló sztárja legyek, hanem, hogy segítsek. Adni nemes, de a körítés bugyuta, és néha nem árt gondolkozni.