A Briósban

A hideg elől ezúttal a Pozsonyi úti Briós Kávézóba menekültünk be a csajokkal. Bár a választás nem volt véletlen, a fánk és a croissant házasságából született cronutot akartam tesztelni, végül ez a tervem már csak fizetéskor jutott eszembe…

A családias hangulatú kávézó első pillanatra túl családiasnak is tűnt, köszönhetően a galérián kialakított gyereksaroknak. Kisszékek, kisasztalok, zsírkréták és rajzlapok, na meg a hozzá tartozó gyerekek. Eddig még rendben is. Csakhogy ezúttal a hisztisebb fajtából érkeztek a kis lurkók, és bár nem az ő hibájuk, hogy nevelés híján csak vonyítanak, felettébb kezdett idegesítő lenni a dolog. Szerencsére gyors távozásuk visszaadta a többi vendég nyugalmát.

A forró csokis bemelegítés után aztán jöhetett az étlap tanulmányozása. Sonka, lazac, csirke, tonhal… A kérdés mindegyiknél ugyanaz: no de milyen formában? Salátaként, ciabattában vagy bagelben? Ez a három variáció mindegyik lehetőségnél adva volt. Végül az étlapon túl megláttam a karácsonyi menüt tartalmazó, kissé ferdén elvágott és rosszul laminált ajánlatot, és az lett a nyerő. Rozéra sütött camembert, áfonyával, fenyőmaggal, rukkolával… hmm… megindult a nyálképződés.

A mosolygós pincérlány ajánlatára a szezámmagos bagel lett a befutó, és innentől már csak várni kellett az ételre. Elég sokat. Ám amikor az asztalra került, ránézésre úgy tűnt, megérte. Kíváncsiságból persze „felnyitottam” a bagelt… és atyaisten… mi az??? Hús van benne! Azt meg hol írták? Az a hús az kacsamell, világosított fel a barátnőm. Óóó! Ciki vagy sem, a tányérommal és a menülappal elindultam reklamálni. Bocsi, nem eszek húst…

Semmi gond, kapom a kacsa nélküli változatot, és a sok-sok elnézéskérést. De hogy került bele hús? Egyszerű, a magyar fordításból kimaradt az a szegény „duck”, de a szendvicsben bizony ott a helye.

A javított változatot már gyorsan megkapom, friss, meleg és a ház ajándéka. Na, így kell kezelni a „problémás” vendéget (neeem vagyok az!). Az étel pedig kitűnő! A tányért már teljesen üresen adom vissza.