Nick Cave a Push The Sky Away című lemez felvételének első napján élte a húszezredik napját, ez adta a film alapötletét, amiről a 20 000 nap a Földön szól. A legendás alternatív rockzenész, költő, író és forgatókönyvíró egy napján keresztül mutatja be a karrierjét, na meg az életét.

Itt egy párhuzamos valóság, amelynek központi alakja a saját maga által teremtett Nick Cave. Mintha zavaros lenne, vagy nem? Összemosódik fikció és valóság, elhisszük neki, hogy valódi dolgokat hallunk, miközben megrendezett. Vagy mégsem? Egyszerre realista és szürrealista ez a dokumentumszerű játékfilm.

Na, tessék, mondom én, hogy zavaros. Viszi magával a nézőt, le a mélységekbe, aztán vissza. Pattog, mint az a bizonyos kukorica, amit rágcsálunk a film közben. Mintha folyamatosan nyitogatná az ajtókat, de az utolsó utáni pillanatban becsapja az orrunk előtt. Mit akar ez a faszi?

Van Isten, van halál, van család és van drog. Összetett az egész, hisz életszerű. Apró kis életmű, ahonnan a pályatársak sem hiányozhatnak. Betekintést ad a kulisszák mögé: egy művész gondolataiba. Értetni akarja, amit talán ő maga sem ért.

A fikciós dokumentumfilmet rendező Iatin Forsyth-Jane Pollard szerzőpáros korábban rövidfilmeken dolgozott, ez most más lett. A 2014-es Berlinale Panorama szekciójának egyik legerősebb filmjeként vonult be a köztudatba a mostani alkotásuk.

A 20 000 nap a Földön nem csak egy egyszerű portré: izgalmas és szórakoztató lenyomat egy korról, ami még nincs is olyan messze. Különleges utazás, ahol az élet nagy kérdéseivel találkozik az ember, de sallangmentesen. Az ilyen alkotásokért - na meg a Gravitációért - érdemes moziba menni.

Látod Juli, most miattad nem tudok dolgozni. Pedig azt kéne csinálnom, amire Te tanítottál. Írni. Nem-nem, nem cikkeket gyártani, hanem alkotni. Mert legyen, akármilyen kis hír, pont annyira kell odafigyelni rá, mint egy riportra. Te mondtad, én csak megjegyeztem. De… ma este nem megy ki a fejemből, hogy nem okítasz többé, hogy nem írsz, hogy nem mosolyogsz…

Még a húszas éveimet sem értem el, amikor Magyar Újságírók Országos Szövetsége újságíró akadémiáján kötöttem ki, és a Te szárnyaid alá kerültem. Persze, az iskola választása tudatos volt, de Téged kaptalak. És mekkora ajándék voltál. Minden héten kicsit elveszettnek éreztem magam az Andrássy úti székházban (akkor még ott volt), de Te hamar eloszlattad a kételyeim.

„Tündérkém, mit akarsz? Írni? Hát akkor fogsz is. Csak akarnod kell. Mindig, mindent csak akarni kell, én meg még segítek is.” – mondtad azzal az utánozhatatlan mosollyal.

Évekkel később, mikor egy házibulin azt „tanultam” tőled, – igen, megint csak tőled – hogy melyik borhoz, milyen sajt illik, megint Te kérdeztél: „Hova is írsz?”. Én meg csak soroltam a lapokat. A sajtvágó kés megállt a kezedben, felnéztél és csak annyit tettél hozzá: „Nem megmondtam, hogy akarni kell!”

A szemedben ott volt a büszkeség, az enyémben meg a hála. Köszönöm Juli! Akartam. De, amit most szeretnék, ahhoz már kevés az én akaratom… Nyugodj békében!

Akartam valamit írni, de egészen tegnap estig nem tudtam mit is lehetne, ami még nem hangzott el, ami új, ami helyénvaló ilyenkor. Szerdán terroristák támadták meg a párizsi Charlie Hebdo hetilap szerkesztőségét. Hidegvérrel gyilkoltak. Tizenketten haltak meg és tízen megsebesültek…

A budapesti francia nagykövetség előtt csütörtök estére szerveztek megemlékezést. Virágok, mécsesek, gyászszalagok. Néma csend. Ki Istenre, ki Allahra, ki Mohamedre vagy épp Buddhára gondol, de érteni talán senki nem érti.

Folyamatosan érkeztek az emberek és gyújtották a gyertyákat, pedig csak este 7-re volt tervezve a megemlékezés... De a gyásznak nincs időpontja.

Épp egy család haladt el a mécsesekkel övezett kerítés mellett, amikor a kisgyerek megszólalt: " Jaj de szép, nézd Apa, milyen szép... Milyen jó, hogy itt vannak!"

Az apuka szinte elcsukló hangon válaszol: "Nem jó, nagyon nem jó, hogy itt vannak..."

Fotó és történet: Menyhárt-Török Adél

A Mozi Mániával – valamint partneroldalaival – ezúttal Nick Cave, a legendás alternatív rockzenész, költő, író és forgatókönyvíró egy elképzelt napját bemutató 20.000 nap a Földön című film premier előtti vetítésére hívunk benneteket. A film hazai forgalmazója, a Mozinet Kft.  jóvoltából 3 db páros belépőjegyet sorsolunk ki a 2015. január 13-ai bemutatóra, melyre 19 órától, a Lurdy Moziban kerül sor.

Milyen lehet 20.000 nap a Földön, Nick Cave szemével? A művész különleges utazásra invitál. A film, életének egyetlen elképzelt napját mutatja be. A gyönyörűen fényképezett alkotásban összemosódik fikció és valóság, Cave képzelt és igazi élete, de természetesen feltűnnek benne állandó alkotótársai - zenekara, a Nick Cave & the Bad Seeds tagjai, vagy éppen Kylie Minogue és a színész Ray Winstone -, illetve néhány remekül sikerült koncertbe és a lemezfelvételbe is belepillanthatunk.

A legutolsó album, a Push The Sky Away munkálatai közben készült 20.000 nap a Földön intim portrét fest az alkotófolyamatról, azt vizsgálva ezáltal, hogy mi tesz minket azzá, amik vagyunk. A lebilincselő alkotás egyben a kreatív szellem változásra ösztökélő erejének ünneplése is.

Ha ott akarsz lenni a bemutatón, nincs más dolgod, mint a játék ideje alatt – 2015. január 6-tól január 12-én délig – válaszolni egy egyszerű kérdésre, a megfejtést pedig elküldeni a pmszerkeszto@gmail.com címre, legkésőbb 2015. január 12-én délig.

Kérdés: Mivel foglalkozik Nick Cave?

Fontos: A játékban kizárólag azok vehetnek részt, akik lájkolták a Pluszmínusz Facebook-oldalát. Vegyél részt partner oldalaink játékain is, hogy növeld az esélyed, viszont a nyert jegyek számától függetlenül egy játékosnak egy páros belépőt tudunk biztosítani. A jegyet kizárólag a nyertes veheti át, személyi igazolvány bemutatásával.

A téli időszakban Ausztria közkedvelt úti cél a magyarok körében, és ha már arra járunk, megéri útba ejteni a Zotter csokoládégyárat. A 150 féle csoki kóstolása igazi élmény az édesség szerelmeseinek, de a gyár munkafolyamatának megtekintése azokat is leköti, akik kevésbé édesszájúak.

A kakaóbab titkától a kész csokoládéig: erről szólnak a Zotter-gyár mindennapjai. Joseph Zotter egy kissé megszállott. Benne nem egy, hanem több Gombóc Artúr veszhetett el. Nem kíméli sem magát, sem a pénztárcáját, ha kell a világ végére is elutazik, hogy felkutassa a legfinomabb kakaóbabot. Az úriembernek lehetnek egyéb defektjei is, erről a gyár körüli szobrok tanúskodnak. Az anorexiás alkotások kinyújtott nyelvekkel, néha letolt nadrággal merednek a turistákra… De ki foglalkozik ezzel, amikor bent vár a csoki-Kánaán.

A különleges ízesítéseiről, bizarr ízkombinációiról neves Zotter csokoládék nálunk is kaphatók a jobb fajta csokis üzletekben, de a „születés” helyszínén teljesen más az élmény. A kóstolóexpedícióhoz magyar nyelvű audio guide dukál, na meg egy kerámia kiskanál. Ha kisilabizáltuk, hogy merre áll a sor, hol a bejárat, akkor indulhat a 90 perces túra, ami alatt többször is alkalom nyílik a kóstolgatása, mi több, szinte folyamatosan.

A kézzel merített csokoládék esetében az alapanyagok és hozzávalók minősége ugyanolyan fontos, mint azok megfelelő feldolgozása. A finom fűszerek, az egyedi ízpárosítások és Andreas H. Gratze összetéveszthetetlen művészi csomagolásai teszik páratlan élménnyé a Zotter csokikat.

A Schoko-Laden-Theater program egyetlen állomásán sem lehet unatkozni. Mini libegők szállítják a csokis italokat, óriás lemezjátszó prezentálja a csoki táblákat, a rengeteg csoki szökőkútról már nem is beszélve.

Ráadásul vendéglátóink mindenre gondolnak, ha nem ízlik, kiköpöd, kidobod, ha megszomjaztál kéznél a vízcsap. És, ha meguntad? Na, ilyen nem fordulhat elő…

Fotó: Pluszmínusz

A Mozi Mániával – valamint partneroldalaival – ezúttal az Oscar-díjas Juliette Binoche, és az Oscar-jelölt Clive Owen főszereplésével készült Apropó szerelem (Words and Pictures) című romantikus vígjáték premier előtti vetítésére hívunk benneteket. A film hazai forgalmazója, a Cinetel Kft jóvoltából 15 db páros belépőjegyet sorsolunk ki a 2014. december 30-ai bemutatóra, amire 19 órától, a Lurdy Moziban kerül sor.

A történet szerint Jack Marcus (Clive Owen) és Dina Delsanto (Juliette Binoche) valamikor mindketten tehetséges művészek voltak, ám az idő nem nekik dolgozott. Mára a férfi tökéletes írói válságba süllyedt, míg a nőt egyre súlyosabb reumatológiai betegsége gátolja abban, hogy ecsetet fogjon a kezébe. Jelenleg így mindketten tanárként dolgoznak ugyanabban az iskolában, s még akár ki is alakulhatna közöttük valami… Ha nem törne ki e helyett a totális háború! Jack zokon veszi, hogy Dina azt tanítja diákjainak, a szavak csapdába csalnak és hazudnak, s csak a képek képviselnek valódi értéket. A két tanár felsorakoztatja seregeit, a harcban pedig előbb-utóbb az iskola minden tanulójának és dolgozójának állást kell foglalnia. Pedig már majdnem szerelem volt…

Ha ott akarsz lenni a bemutatón, nincs más dolgod, mint a játék ideje alatt (december 22-29-ig) válaszolni egy egyszerű kérdésre, a megfejtést pedig elküldeni a pmszerkeszto@gmail.com címre, legkésőbb 2014. december 29-én 12 óráig. 15 szerencsés nyertesünk nézheti meg, másodmagával a filmet.

Kérdés: Mi az idézet szövege, amit Jack Marcustól (Clive Owen) kölcsönöznek?
Segítséget az Apropó szerelem előzetesében találsz.

A filmmel kapcsolatban a Premier MoziMagazin Apropó szerelem különszámot jelentetett meg. Az ingyenes digitális kiadványban háttér információkat is találsz a film szereplőiről.

Fontos: A játékban kizárólag azok vehetnek részt, akik lájkolták a Pluszmínusz Facebook-oldalát. Vegyél részt partner oldalaink játékain is, hogy növeld az esélyed, viszont a nyert jegyek számától függetlenül egy játékosnak egy páros belépőt tudunk biztosítani. A jegyet kizárólag a nyertes veheti át, személyi igazolvány bemutatásával.

Minden egykori kislánynak vannak emlékei Barbie-ról. Ki mindig is vágyott rá, de sosem kapott; kinek csak egy volt, kinek akár öt. Egyesek levágták a haját, mások ruhát készítettek neki, megint mások saját történeteik főszereplőivé tették. Aztán a kislányok felnőttek, és túlórázni, fogyókúrázni és plasztikáztatni kezdtek, hogy olyanok lehessenek, mint Barbie. Vagy pedig épp ellenkezőleg: az elérhetetlenül tökéletes nőt maguk mögött hagyva, másképp lettek csinosak és sikeresek.

December 11-én mutatták be a Werk Akadémián Linor Goralik Barbie, az igazi szőkenő című kötetét. A rendezvényen tömény Barbie-hangulat uralkodott: volt rikító zöld Barbie-koktél; a fotófal előtt mindenki megörökíthette magát Barbie-fejjel; a vendégek pedig egy fürdőgolyót kaptak ajándékba, melyet készítője elmondása szerint száz százalékban természetes illóolajokból szeretett volna elkészíteni, de rájött, hogy mégiscsak Barbie-ról van szó, így végül a vattacukor-aroma mellett döntött.

Természetesen a falakat is Barbie uralta, tucatnyi változatban; divattervezők, stylist- és enteriőrstylist-hallgatók elképzelése szerint: Barbie mint menyasszony, mint Júlia, mint igazi femme fatale, mint hipster, mint roma lány és mint sikeres városi nő.

A kiállítás megtekintése után Réz András, dr. Forgács Attila szociálpszichológus, Németh Juci, Lakatos Márk és Réz Anna beszélgettek a Barbie-jelenségről. A beszélgetésből kiderült, mi a közös Lakatos Márkban és Németh Juciban (mindketten barbiztak, mintsem a fiúkkal fociztak volna), hogy Réz Anna igazi Barbie-ellenes, és hogy Réz András szerint a könyv eredeti címe („az üres nő”) jobban leírja Barbie-t, mint a magyar, hiszen ő valójában se nem jó, se nem rossz; egy üres váz, akit bárki bármivel feltölthet.

Gyermekkori Barbie-ját valószínűleg minden nő rég eltette már a szekrény mélyére; ahhoz pedig, hogy a bennünk rejlő vagy onnan épp hiányzó Barbie-t is helyre tehessük, érdemes elolvasni a könyvet.

Szerző: Mohai Szilvia

Hiába meresztgeted a szemed, nem látsz semmit; teljes a sötétség. Aztán egyszer csak felgyullad a fény, és indulhat a kaland. Első lépésként ki kell jutnod egy bezárt szobából, és megtalálnod a társaidat, hogy együtt folytathassátok a nyomozást. Ez vár mindazokra, akik részt vesznek Budapest egyik első hasonló kalandján, a Kelepce történetalapú élő szabadulós játékban.

A Kelepce az ötödik szabadulós játékként indult el hazánkban – ma már több tucat hasonló programot szerveznek. Azonban érdemes ezt kipróbálni elsőként: egyrészt, mert itt nem annyi a lényeg, hogy „bezártak egy szobába, juss ki”, hanem valóban jár hozzá egy szövevényes sztori is; másrészt pedig, mert az egyes feladatoknak több megoldása is van, így nincs minden veszve, ha valami elsőre nem megy.

Szóval, miután sikerül kijutni a falatnyi cellaszerű helyiségből, jöhet a lényeg, immár csapattársaink társaságában: lakatok, kulcsok, számzárak, furcsa dolgokba rejtett még furcsább dolgok és hasonlók – ennél konkrétabban sajnos nem fogalmazhatunk, mert nem szeretnénk spoilerezni.

A kaland azoknak is ajánlott, akik kevésbé tartják magukat igazi csapatjátékosnak, és elsőre legyintenének egy hasonló programajánlatra egy „Á, én úgysem lennék nektek segítség, nem találnék meg semmit„ mondat kíséretében, ugyanis a bezárt szobában rengeteg a feladat. Így mindenkinek jut munka, bátran próbálkozhatunk, aztán meg össze lehet tenni, amink van. A klausztrofóbiások legnagyobb örömére félelemre sincs valódi ok: a játékvezető kint egy monitoron figyeli az eseményeket, és azonnal közbelép, ha valaki beleájulna a nagy izgalomba, vagy épp két csapattag tépné egymás haját, miután a harmadik próbálkozásra sem sikerült kinyitniuk egy számzárat.

Esetünkben hasonló nem történt – sőt, figyelemre méltó időeredményt produkáltunk, mindenki egyben maradt, és egymás iránti rokonszenvünk sem csökkent. Így ha egy baráti társaság már unja a munka utáni iszogatásokat vagy a hétvégi túrázást, egy kis közös szabadulás izgalmas időtöltés és egyben összekovácsoló erő lehet a számukra.

Szerző: Mohai Szilvia

Borozni úgy is lehet, hogy munka után hazatérve töltünk magunknak egy pohárral, és megisszuk a vacsorához. Ha mindezt „középfokon” művelnénk, lassítunk egy kicsit: ivás előtt megvizsgáljuk a színét, az illatát, és apránként kortyolgatjuk, megadva a módját.

Ha pedig még tovább szeretnénk fokozni az élményeket, felkerekedünk, és ellátogatunk az egyik hazai borvidékre, felkeresünk egy pincészetet, ahol a finom nedűk kóstolgatása mellett érdekes információkkal is gazdagodhatunk. Megtudhatjuk például, hogy egy bor őzillatú is lehet, illetve, hogy egy hideg téli napon egy kis hurka-kolbász és töltött káposzta után még jobban esik.

A Bujdosó család balatonszemesi pincészetébe szervezett bortúrán részt vevő maroknyi újságírócsapat már odafelé, a buszban kapott egy kis ízelítőt. Természetesen a kóstolgatás itt még nem kezdődött el, azonban egy kis fejtörővel hangoltunk a ránk váró élményekre Bujdosó Orsolya vezetésével, amely a vártnál nehezebbnek bizonyult. A borok jellemző illatjegyeit kellett eltalálnunk illatminták alapján. A hagyományosabb citrom, rózsa vagy vanília mellett szagoltunk licsit, bőrt és őzet is; és megállapítottuk, hogy minden elismerésünk a borászok orráé.

Balatonlellére érkezve Bujdosó Ferenc köszöntött minket birtokán, és a szőlő metszésének fortélyaiba avatott be. Mind a 82 hektárnyi szőlőt természetesen nem tekintettük meg: az üzemlátogatás után a vinotékában megkezdődött a kóstolgatás, ahol „levizsgáztunk” a buszon tanultakból, majd a vitorlástudásáról és a vízimentők rendszeres támogatásáról is ismert borász vezetésével folytattunk utunkat Szemesre, a Bujdosó-látványpincébe, ahol fejedelmi lakoma várt ránk.

A hurka-kolbász, a töltött káposzta és a meggyes-túrós rétes előtt, közben és után, ha lehet, még jobban ízlettek a minőségi nedűk: a birtokon termő legjelentősebb fajtákból, például a fehér Traminiből és Olaszrizlingből vagy a kék Cabernet Franc-ból és Pinot Noir-ból készült borokat stílszerűen a Balaton elegáns vitorlásairól nevezték el.

A karácsonyi hangulatban elköltött ebéd során már nagyobb sikerrel fedeztük fel a szőlőt vagy épp az ibolyát a borok aromájában – de természetesen bőven van még hova fejlődnünk e téren. A Bujdosó család finom nedűit, ízletes ételeit és barátságos vendégszeretetét bárki élvezheti, aki a Balaton déli részén jár.

Szerző: Mohai Szilvia

Fotó: Pluszmínusz

November 13-án mutatta be az Orlai Produkciós Iroda a Kripli Mari című előadást. Lázár Kati Jászai Marit, korának egyik legismertebb színésznőjét személyesíti meg a Spinoza Színházban. Az egyfelvonásos monodráma különös hangulatot kölcsönös egy átlagos estének, és még különösebb világba kalauzolja a nézőt.

Három év gyűjtőmunka, és rengeteg változtatás után állt színpadra Lázár Kati, a Jászai Mariról készült önálló estjével. Jászai Mari (született Krippel Mária, de Kripli Marinak csúfolták) az egyik legnagyobb magyar tragika volt, a Nemzeti Színház nagyasszonya 1872-től. Hányatott gyerekkor, a meg nem értett művész, a végzet asszonya, mind-mind egy személyben. Őstehetség, ahogy ma neveznénk. A világirodalom közel 300 szereplőjét játszotta el a színpadon. Tisztában volt képességeivel, erejével és nőiességével.

A Kripli Mari című előadás Jászai idősebb korában kezdődik, hatvanon túl már érdemes visszaemlékezni. Kalandos életútját Lázár Kati pont úgy jeleníti meg, mintha csak Jászai Mari állna előttünk. Hol boldogan, hol megtörten, hol hálásan, hol bosszúszomjasan. A végtelenségi hiú nő csak akkor érzi jól magát, ha álarcban lehet. Amikor elbújik a szerepe mögé, ezért is él csak a színpadon. Talán utálni kéne, de nem tudjuk. Őszintesége, nyerssége minden falat lebont. Általa belelátunk az akkori politikai csatározásokba, a máig nem változó „ki, kinek az embere” eszmébe. Fel sem fogjuk, hogy több mint 100 évvel korábban vagyunk.

Lázár Katinak nem kellett sok kellék. Egy kopott fésülködőasztal, egy szék, egy Nemzeti Színházas emlék, néhány levél és a sarokban az utazó ládája. Ez mind, ami Jászaihoz tartozott. A Spinóza aprócska színpadát betölti, ahogyan a parányi nézőteret is. Ott vagyunk térben és időben, ahol ő akarja. Legyen az Bécs vagy Kolozsvár, Víg vagy Nemzeti. És élvezzük ottlétünk minden percét. Maradnánk még akkor is, amikor már tapsolunk, és közben azon gondolkozunk, mit tudott még Jászai...