Hallottatok már Suzanne Woolcottról? A skót lányt grafikái tették híressé, pedig semmi bonyolult dolgot nem kellett elképzelnie, csak a saját kis világát vetette papírra. Aztán egyszer csak ez megjelent bögrén, noteszen, táskán, órán és így tovább…

A glasgow-i születésű hölgy a Gorjuss Art termékcsalád szülőanyja. Suzanne illusztrációinak középpontjában egy barna hajú, pontszemű, száj nélküli lány áll. Egy jól felépített marketinggel Gorjussnak már több mint harmincezer követője van a Facebookon, és a világban egyre többen érdeklődnek a különleges grafika iránt.

Santoro London volt az, aki elsőként látta meg a fantáziát a rajzokban és vette meg a kereskedelmi jogokat. Magyarországon a Mercato ajándék- és webshop forgalmazza a legszélesebb körben a termékeit. Megtalálható itt a táskákon túl az egéralátét, a fémdoboz, a határidőnapló, a bögre, az iPhone-tok, a kulcstartó, a neszesszer, de még a ruházati termékek is.

A Mercato célja, hogy az egyediséget képviselje. Így akadt meg a vezetőség szeme – egy angliai kiállításon – Suzanne munkáin. Egyedi és nem tucat! Kell ennél több? Persze, mint mindent, ami különleges, megpróbálnak utánozni, ez alól a Gorjuss sem kivétel, de a minőség olykor megéri a nagyobb odafigyelést. És egy apró adalék, hogy ne hamisítványt vegyünk: ha szerepel a terméken a Santoro felirat, akkor érdemes fizetni érte.

Kezdődik az olimpia! Ja, de a téli – legyint a magyar, és már tovább is lépett. Hiába, nem vagyunk egy havas nemzet, és ha ilyen telek lesznek, mint az idei, akkor nem is leszünk. Pedig jóban vagyunk a vízzel, nagyon is. De csak akkor, ha cseppfolyós.

Ha mindenféle lexikonokat – mit lexikon, Google meg Wikipédia – veszünk elő, akkor a nyári olimpiai játékok magyar eredményeihez több oldal szükséges, míg a tél sikereknél lapozni sem kell. Pedig Magyarország egyike azon tizenkét nemzetnek, amely az eddigi összes téli olimpián szerepelt.

Három olyan magyar sportoló van, aki a téli olimpiákon egy ezüstérmet és egy ötödik helyezést ért el, ezzel ők hárman a legeredményesebb téli olimpikonok: Király Ede, Regőczy Krisztina és Sallay András. Mind a hárman műkorcsolyában teljesítették ezt. Király Ede 5 éve elhunyt, így a Regőczy-Sallay páros az, aki a téli olimpiák idején végig tudja haknizni a sportműsorokat.

A 2014-es játékokon 16 magyar sportoló képviseli hazánkat, és valljuk meg, elég nagy szenzáció lenne, ha valamelyik versenyzőnk túllépne Regőczyék sikerén Szocsiban.

Azért szerencse, hogy van egy-két kiugró mozzanat a csapat körül, hogy legalább halljunk róluk. Jelen esetben a divatra összpontosul a figyelem. Kezdődött azzal, hogy a Magyar Olimpiai Bizottság cirka 42 millió forintot költött el a formaruhákra, amelyek nemcsak színükben lettek szürkék, de megjelenésükben is.

Az újabb sokk akkor érkezett, amikor Szabó Milán Gábor és Simon Andrea versenyzők megmutatták, hogy miben siklanak a szocsi versenypályán. Kalocsai giccsparádé a seggeken. Bocsánat, a fenékre, lábra, karra hímezve. A tervező – Kalmár István – talán védekezésként említette meg, hogy a minta csak kevéssel tér el arról, ami tavaly a Forma-1-ben, Button ruháján feltűnt. Nem tudom, nekem ettől még ez ugyanolyan sokkoló. Persze az a jó, hogy másoknak ez tetszik.

Ez a XIX. század végi hímzésminta nem tud, vagy nem akar elévülni. A rikító, összevissza színvilág csodásan fest, amíg népviseletről vagy hagyományokról beszélünk. A telefontok és a vécépapír nálam már nem ez a kategória. És lám, a divat ismétli önmagát. Talán olyan lesz ez is, mint a farmer: kalocsai, az örök darab.

Ám ez mégiscsak a sportról szól (hm?), így se seggre, se pofára esés ne legyen! Tisztelet minden magyar indulónak, kellemes hideget, jó versenyzést!

Bár nem hittük, mégis lett tél. Egy kicsi legalábbis. És ha már megérkezett az első hó, elkezdődött a hóágyúzás is – a hóalap készítéséhez – a Kékestetőn. A Mátra hegycsúcsán péntek reggel óta gyártják a technikai havat a Déli sípályára.

Szerencsére a természet is besegített egy egészen kicsit, és 10-12 cm hó hullott a Kékesen az elmúlt napokban. Az időjárás-előrejelzések kedvezőek, legalábbis a hósport szerelmesei számára; az elkövetkező napok is a hidegről fognak szólni.

A tervezett nyitás január 30., csütörtök, reggel 9 óra. Az első naptól minden adott lesz ahhoz, hogy teljes körű kiszolgálást kapjanak a Kékestetőre érkezők. Működni fog a síiskola, a síkölcsönző és természetesen a kiszolgáló egységek is.

Jó siklást kívánunk!

Fotó: Fekete Boglárka

Augusztusban már beszámoltunk a Mozi Mánia iOS alkalmazásról, amely nyáron indult projektként iPhone/iPad készülékekre kínált ingyenes mozis alkalmazást. Már akkor sejteni lehetett, hogy jóval több lehetőség van ebben a projektben, mint amit akkor megmutattak nekünk a készítők.

A fejlesztőcsapat azóta sem pihen, hiszen októberben kiadták az iOS 7-re optimalizált verziót, majd decemberben, a felhasználók visszajelzéseit is figyelembe véve egy új felületet kapott az alkalmazás. Azonban a fejlesztés nem állt meg, és most számtalan új funkcióval bővült a Mozi Mánia a január végi frissítés révén, a már megszokott tartalom mellett. Bekerült az alkalmazásba a "Jövőbe néző" menü, ahol hivatalos magyar előzetessel még nem rendelkező filmek feliratos előzeteseit nézhetitek meg,  a "Szerintünk" menü alatt a névadó blog aktuális kritikáit olvashatjátok, "Box office" menüben heti rendszerességgel az amerikai nézettségi/bevétel statisztikák közt böngészhettek.

A legfontosabb változás az online jegyfoglalási rendszer beépítése lehet az alkalmazásba, ahol több tucat magyar moziban tudtok mostantól a Mozi Mánia alkalmazással jegyet foglalni, valamint ahol az adott mozi lehetővé teszi, ott bankkártyával fizetni. A fejlesztők külön figyelmet fordítottak arra is, hogy könnyen lehessen használni a jegyfoglalási rendszerüket, így ennél a résznél zoomolni is lehet a teremrajzot. Ha hozzá vesszük, hogy közel 60 mozi műsorát is megtaláljátok az alkalmazásban, akkor ez már egy igazán izgalmas, és nélkülözhetetlen alkalmazás lehet az iPhone/iPad tulajdonosok számára.

A Mozi Mánia csapat két tagja, Velekey Patrik és Demeter Zoltán kérdésünkre elmondta, Magyarországon egyedi tartalmat kínál az alkalmazás, hiszen közel 400 film adatlapja található meg az appban, így nem csupán az aktuális, mozikban futó filmek találhatóak meg, hanem régebben bemutatott, valamint a már premier dátummal rendelkező filmek adatlapjai is elérhetőek, természetesen előzetesekkel. Külön büszkeséggel tölti el a fejlesztőket, hogy a Mozi Mánia nem csak iPhone, hanem magyar mozis alkalmazásként egyedüliként iPad készülékekre is optimalizálva van. Részben ennek tudják be a tavalyi kimagasló letöltési számokat, az év végéig közel 5500 felhasználó használta az alkalmazást. A fejlesztők arról is beszámoltak, hogy az app szárnyalása nem áll meg, hiszen a cél, hogy a lehető legtöbb mozirajongó igényét kielégítsék, már dolgoznak a további fejlesztéseken.

Harminchárom ország 170 versenyzőjének részvételével megkezdődött Budapesten a műkorcsolya- és jégtánc-Európa-bajnokság. A megnyitóünnepségre várva rádöbbentem, hogy miért is nem rajongok a téli sportokért… mert még a nézésébe is megfagyok, legalábbis a helyszínen. De a műkorcsolya, a jégtánc még így is „szívcsücsök”.

Szeretem a sportesemények megnyitóünnepségeit. Ám az itthoniakkal valahogy mindig kritikusabb vagyok. Nem tudom az okát, csak nem akarom, hogy „gagyi” legyen, mert akkor most ez látják rólunk külföldön? Az elmúlt években már a hideg rázott a túl magyarkodó ünnepségektől. Ne legyen mindig matyó, kalocsai, szürke marha, puli meg vizsla.

A SYMA Csarnokban tartott szerdai ünnepség végre pont olyan volt, pont annyi, amennyi kell. Először többtucatnyi gyerek siklott a jégre. Pörögtek, forogtak, néha még estek is, de olyan bájos volt. Őket a 2004-es budapesti Európa-bajnokságon aranyérmes Sebestyén Júlia követte a jégen. Juli és a zene egy pillanat alatt olyan eleganciát varázsolt a csarnokba, amelytől még az a testrészem is libabőrös lett, amelyik előzőleg nem fázott. Majd három akrobatalány következett, akik a mennyezetről lelógó szalagon – piros, fehér és zöld – ügyeskedtek (na, ők gyakorolhatták volna még kicsit az összhangot).

A részt vevő országok nemzeti zászlóját fekete ruhába öltözött lányok vonultatták fel. A ruha érdekessége, hogy sikláskor szétnyílva a magyar nemzeti színekben pompázott. Elegáns! A megnyitón valamennyi korcsolyázó szakágunkat bemutattuk, így a műkorcsolya és jégtánc mellett a szinkronkorcsolya-csapatot és a short track-versenyzőket is figyelhettük. Sőt, még inkább őket néztük volna a megnyitó beszédek helyett…

Kósa Lajos, a Magyar Országos Korcsolyázó Szövetség elnökének beszédéből annyi maradt meg, hogy „Hajrá Magyarok! Hajrá Magyarország!”, míg Simicskó István, az Emberi Erőforrások Minisztériumának sportért felelős államtitkára megállapította, hogy a jég csúszik…

A Himnuszt Náray Erikának sikerült elénekelnie. Maradjunk annyiban, hogy a politikusi beszédek után felüdülés volt a „balsors régen tép”. Az Eb-t hivatalosan Tjasa Andree-Prosenc, a nemzetközi szövetség (ISU) szlovén elnökségi tagja nyitotta meg.

A 170 versenyzőből ötvennek ér véget a verseny a rövid program után, mivel az egyéni korcsolyázók esetében 24-24 versenyző, a párosoknál 16 pár, a jégtáncban 20 kettős léphet tovább, hogy a kűrt is bemutathassa. Folytatás egészen vasárnapig. Jegyek még kaphatók!

A 10. Budapesti Nemzetközi Cirkuszfesztiválra kerül sor a hétvégén (9-13-ig) a Fővárosi Nagycirkuszban. Az idei fesztivál a korábbiaknál is gazdagabb programot kínál, közel 20 ország legkiválóbb artistái lépnek fel.

A több mint 30 produkció között az ezerarcú cirkuszműfaj valamennyi stílusa bemutatkozik, látványos csoportszámok és művészi kidolgozottságú levegő- és akrobataszámok, állatszámok és komikus produkciók kápráztatják el a közönséget. A fesztivál gazdagítja a magyarországi kulturális életet és erősíti a családok közös élményszerzését, továbbá pozitívan befolyásolja a hazánkról külföldön kialakított képet.

Az eddigi fesztiválokon egyszer sem nyert magyar artista, erre azonban most minden esély megvan, hiszen a modern irányzat képviselőjeként fellép a pályája megkoronázására készülő Simet László egyedülálló óriás szemafor számával. A Cirque du Soleil sztárja a londoni olimpia záróünnepélyén is fellépett, több nagy fesztiválon is díjat nyert. A másik magyar fellépő a klasszikus magyar lovas akrobata hagyományokat a régi sztárokhoz méltó színvonalon képviselő Richter csoport. Az Ifj. Richter József vezette csoport roppant veszélyes és lélegzetelállító lovas akrobata számot mutat be, a magyar fiatalok a fesztivál titkos esélyesei közé tartoznak.

A cirkuszfesztivál hivatalos programjának több mint 30 számát két különböző műsorban, összesen nyolc előadáson mutatják be az artistaművészek. A rendezvény január 13-án 15 és 19 órakor a hagyományoknak megfelelően látványos gálaműsorral zárul. Míg 18 órakor látványos tűzijátékkal köszöntik a fesztivál közönségét a Fővárosi Nagycirkusz épülete előtt.

A hideg elől ezúttal a Pozsonyi úti Briós Kávézóba menekültünk be a csajokkal. Bár a választás nem volt véletlen, a fánk és a croissant házasságából született cronutot akartam tesztelni, végül ez a tervem már csak fizetéskor jutott eszembe…

A családias hangulatú kávézó első pillanatra túl családiasnak is tűnt, köszönhetően a galérián kialakított gyereksaroknak. Kisszékek, kisasztalok, zsírkréták és rajzlapok, na meg a hozzá tartozó gyerekek. Eddig még rendben is. Csakhogy ezúttal a hisztisebb fajtából érkeztek a kis lurkók, és bár nem az ő hibájuk, hogy nevelés híján csak vonyítanak, felettébb kezdett idegesítő lenni a dolog. Szerencsére gyors távozásuk visszaadta a többi vendég nyugalmát.

A forró csokis bemelegítés után aztán jöhetett az étlap tanulmányozása. Sonka, lazac, csirke, tonhal… A kérdés mindegyiknél ugyanaz: no de milyen formában? Salátaként, ciabattában vagy bagelben? Ez a három variáció mindegyik lehetőségnél adva volt. Végül az étlapon túl megláttam a karácsonyi menüt tartalmazó, kissé ferdén elvágott és rosszul laminált ajánlatot, és az lett a nyerő. Rozéra sütött camembert, áfonyával, fenyőmaggal, rukkolával… hmm… megindult a nyálképződés.

A mosolygós pincérlány ajánlatára a szezámmagos bagel lett a befutó, és innentől már csak várni kellett az ételre. Elég sokat. Ám amikor az asztalra került, ránézésre úgy tűnt, megérte. Kíváncsiságból persze „felnyitottam” a bagelt… és atyaisten… mi az??? Hús van benne! Azt meg hol írták? Az a hús az kacsamell, világosított fel a barátnőm. Óóó! Ciki vagy sem, a tányérommal és a menülappal elindultam reklamálni. Bocsi, nem eszek húst…

Semmi gond, kapom a kacsa nélküli változatot, és a sok-sok elnézéskérést. De hogy került bele hús? Egyszerű, a magyar fordításból kimaradt az a szegény „duck”, de a szendvicsben bizony ott a helye.

A javított változatot már gyorsan megkapom, friss, meleg és a ház ajándéka. Na, így kell kezelni a „problémás” vendéget (neeem vagyok az!). Az étel pedig kitűnő! A tányért már teljesen üresen adom vissza.

Távozáskor veszem csak észre a pulton a cronutot. Na, sebaj, úgyis jövünk még vissza.

Fotó: Pluszmínusz

Ma délutántól rendezik meg a Papp László Budapest Sportarénában a 6. Tennis Classicsot. Hat egykori és jelenlegi világklasszist csábított Budapestre a versenyigazgató Taróczy Balázs, akik már hétfőn nagyon jól érezték magukat a magyar fővárosban.

A plakát még rosszul tudja, Ferrer nem jött...

Mats Wilander, Pat Rafter, Markosz Bagdatisz, Tommy Haas, Jo-Wilfred Tsonga és Gael Monfils (David Ferrer lett volna a fő sztár, de pár napja egy edzésen sérülést szenvedett, ezért nem tud részt venni a budapesti gálán) először a Kempinski Hotel Corvinusban szórakoztak jól az újságírók társaságában, majd a Gerbeaud Cukrászdában folytatták az estét na meg a taktikai megbeszélést.

Örömmel láttuk, hogy Pat Rafter és Tommy Haas élőben is ugyanolyan szexis, mint a pályán. Mats Wilander bizonyította, hogy nem csak a kamerák előtt jó a beszélőkéje, és Baghdatisék mikrofonnal a kezükben is megcsillogtatták humorérzéküket.

Tommy Haas kedden az Arénában parádézik

Mondhatjuk, hogy délután 4 órától kiélezett mérkőzések várhatók az Arénában, de ne felejtsük el, ez bizony show! A kilenc gémig tartó csaták győztesei mérkőznek a döntőben, míg a vesztesekre vár még egy páros Wilander és Rafter oldalán.

Pár napja már olyan hírek szállingóztak, hogy az eseményre minden jegy elkelt. A „tereprendezést” követően azonban akadt még néhány száz üres szék, így ma is nyitva lesznek a pénztárak, aki még akar, be tud jutni.

A 6. Tennis Classics programja:

Időpont: 2013. december 3. (kedd)

15:00 Kapunyitás
16:00 Pat Rafter – Mats Wilander
17:00 I. elődöntő: Jo-Wilfried Tsonga – Marcos Baghdatis
18:00 II. elődöntő Gael Monfils – Tommy Haas
19:00 Páros mérkőzés a két elődöntő vesztesével, valamint Pat Rafterrel és Mats Wilanderrel
20:00 Döntő

„Mert te olyan finnyás könyvbuzi vagy” – mondta pár évvel ezelőtt – merő kedvességből – egy ismerősöm, amikor valamelyik Harry Potter-filmen nyavalyogtam a moziban. Azóta is gondjaim vannak a könyvadaptált filmekkel, de mára már van egy trükköm, és az Éhezők viadala második részének vetítésén sikeresen alkalmaztam.

Az elmúlt években egymás után érkeztek a moziba a könyvadaptációk, így mindig volt mit szeretni vagy utálni, de főleg hasonlítgatni. Na, ez a hiba! Egy film sem tud minden olvasó fantáziájával azonosulni. Máshogy képzelem el én, máshogy Peti, Kati, Juci, Buci és persze máshogy a rendező. Ráadásul sokat árt az is, ha túl friss a könyvélményünk, amikor belünk a moziba. Ez is kimaradt, á, az sem úgy volt, mit csinál ez? Ismerős, ugye? Kell egy alap, de aztán vonatkoztassunk el a betűktől. Az a lényeg, hogy mozgókép formában is élvezhető legyen.

Szerencsére a Futótűzön én is átjutottam az első nagy felhördülésnél. Gyorsan elolvastam az első részt, megnéztem a filmet. Aztán elolvastam a második, majd a harmadik részt is. És vártam a második rész filmjére. Most itt van, és azzal a gondolattal ültem be a moziba, hogy de jó, nem is emlékszem már, mi volt a könyvben.

Suzanne Collins trilógiájának második részében Katniss Everdeen (Jennifer Lawrence) és Peeta Mellark (Josh Hutcherson) előbb végigszenvedi a Győzelmi Körutat, majd a 75. Éhezők Viadalának is résztvevőivé válnak. Snow elnöknek (Donald Sutherland) és az új játékmesternek köszönhetően új az aréna is, ami nem éppen kellemes meglepetéseket tartogat a kiválasztottaknak…

Jennifer Lawrence-ről az Oscar-díj elnyerése óta illik ódákat zengeni. Én nem ezért teszem, hanem mert egyszerűen tetszett az alakítása. Nem csak az arcán, hanem minden mozdulatában ott a félelem, az elszántság. Nem egy bárgyú tinit formál meg, hanem azt a nőt, aki a szeretteiért mindenre képes. És plusz pont, hogy végre egy rendes csókjelenetre is képes volt.

Josh Hutchersonban (Peeta) nekem még mindig van valami, ami nem tetszik, de egyre kevésbé tudom megfogalmazni. Talán szívesebben látnám inkább csak pékként, mint hősszerelmesként. Arra ott van Liam Hemsworth (Gale), aki a Peeta–Katniss–Gale-szerelmi háromszögben igyekszik lavírozni, de majd a harmadik részben már szerepe is lesz…

A többiek – és egyáltalán nem a futottak még kategória –, Woddy Harrelson, Donald Sutheland, Elizabeth Banks és Stanley Tucci is brillíroztak. Mintha egy-egy jutalomjáték jutott volna mindenkinek, amelyben a tökéletest tudták hozni.

A színészeken túl a legtöbbet a látvány és a helyszínek tettek hozzá a film élvezhetőségéhez. A nyomor kontra fényűzés a négyzeten megint sokkolóan hatott. A lenyűgöző jelmezek, a már-már megmosolyogtató sminkek és frizurák Oscarért kiáltanak.

Francis Lawrence tehát nem vallott szégyent a rendezői székben, így a harmadik rész is rá marad. Talán akkor már nehezebb dolga lesz, főleg, hogy két részre darabolják az utolsó etapot. Csak hogy legyen még min izgulni…

Augusztustól szállingóztak a hírek, hogy A komornyikra (The Butler) érdemes lesz odafigyelni. A történelmi dráma – az amerikai bemutató után pár hónappal – megérkezett Magyarországra, és november 21-től látható a hazai mozikban.

Lee Daniels filmje az USA-ban rekord jegybevétellel kezdett. A bemutató utáni ötödik héten már átlépte a 100 millió dolláros álomhatárt, ez már sejtetett valamit. A film sikere nem kérdés. Egyszerre szólítja meg a fehéreket, az afroamerikaiakat, az idősebbeket és a fiatalabbakat.

A filmet egy 2008-ban, a Washington Postban megjelent cikk inspirálta, amely egy korábbi komornyik, Eugene Allen valódi történetét mesélte el. A komornyik a XX. századi Amerika zsúfolt politikai hátterének világában játszódik. Cecil Gaines (Forest Whitaker) életén keresztül jutunk be a Fehér Házba, aki hét elnök alatt is szolgált – 1957 és 1986 között – Washington D.C.-ben.

A film már az első percekben a moziszékbe présel, amikor a fehér gazda, mint egy kutyát, úgy lövi le a gyapotfölden dolgozó négert, mindezt a rabszolga fiának szeme láttára. A néma csendből egy pillanat alatt kibontakozik Amerika legnagyobb problémája. A szegregáció által sújtotta Délről csak menekülni lehet, egy jobb élet reményében. Így tett Cecil Gaines is. Nehézségekkel teli útján a férfi elsajátítja mindazokat a nélkülözhetetlen készségeket, amelyek élete legnagyobb lehetőségéhez vezetik: komornyiki álláshoz az Egyesült Államok elnöki rezidenciáján…

Közben persze feleséget talál (Oprah Winfrey), gyerekei születnek, de a munka iránti elkötelezettsége a család rovására megy. Az asszony iszákos, az elsőszülött fiú pedig a polgárjogi mozgalmak fő aktivistája lesz…

A komornyikot komoly díjak várományosaként emlegetik, főként Whitaker és Winfrey színészi játéka kapcsán. A két színész érdekessége, hogy mind a ketten könnyeket csalnak a néző szemébe. Whitaker alázata és keménysége, míg Oprah szeretete és eltökéltsége az, ami manapság már nem csak a filmvásznon számít ritkaságnak. A politikai viszályokon túl arra is érdemes figyelni, hogy miként lehet megmenteni egy haldokló házasságot.

1926 a kezdő és 2008 a záró éve az alkotásnak. A pokoltól a mennyig. Legalábbis ezt érezzük, amikor az idős Cecik Gaines a tévé előtt ülve zokog Barack Obama elnöki beiktatási beszédén. Nem kell magyarázni, hogy miért, és szerencsére a film sem alkalmazza a szájbarágós módszert. Valamiért ugyan hosszúnak tűnik, pedig végig pörög az eseményekkel. Talán a sok év teszi.

Obama egy interjúban mesélt arról, hogy mélyen meghatotta a film, bizony megkönnyezte. Ha pedig az Amerikai Egyesült Államok elnökének lehet, akkor nekünk is.