Óz, az idegesítően gagyi

Azt hittem, szeretni fogom. De tényleg. A Sam Raimi által rendezett Óz, a hatalmas című film egy halom kedvenc színészt vonultatott fel. Ám James Franco, Mila Kunis, de még Michelle Williams is kevés volt ahhoz, hogy ezt a klasszikus történetet a filmvásznon is maradandóvá varázsolja.

oz_a_hatalmas_02.jpgEzzel szemben L. Frank Baum népszerű meseregényének újabb filmváltozata (az eddigi legsikeresebb sztori 1939-ben két Oscar-díjat is nyert) klisékkel és csöpögéssel teli. Kansas még mindig fekete-fehér, a pillangók repkedését elmélkedve kell nézni, és az első csók is hamar elcsattan.

A kisstílű vándormutatványos és szívtipró, Oscar Diggs, alias Óz (James Franco) épp egy felbőszült, féltékeny erőművész elől menekül, amikor léghajóját beszippantja a tornádó. Az unalmas Kansasből az izgalmas Óz birodalmába csöppen, és úgy tűnik, megütötte a főnyereményt: hírnév és gazdagság vár rá. Egészen addig gondolja így, amíg nem találkozik a három boszorkánnyal, Theodorával (Mila Kunis), Evanorával (Rachel Weisz) és Glindával (Michelle Williams), hiszen ők hárman nem egészen biztosak abban, hogy ő lenne a várva várt nagy varázsló.

Csodaország túl cuki lett. A karakterek egysíkúak, Glinda (Michelle Williams) jóságos lénye falkaparósan idegesítő, Evanora (Rachel Weisz) pedig olyan semmilyen, hogy Hófehérke gonosz mostohája is nagyobb jellemnek számít. Mila Kunis (Theodora) pedig egyedül a sminkjével nyűgözött le…

A színészek védelmére szóljon, hogy nem ők felejtettek el hirtelen játszani, csak a lehetőségek most nem voltak adottak. James Franco (Óz) is küzdött rendesen.  Helyes pofiját még el is néztük két órán keresztül, és van annyira jó színész, hogy időnként még mosolyt is csalt az arcunkra. És ennyi… A varázslat elmaradt, csak a szemfényvesztés jutott.

Szólj hozzá!

audrey hepburn 2013.03.11.11:09
Címkék: film mozi kultúra Óz

Versengő vetemény

Idén is Vesd bele magad!, azaz ültess otthon! A Fiatal Gazdák Magyarországi Szövetsége immáron harmadik éve szervezi meg a Vesd bele magad! programot. A szemléletformáló kezdeményezésen keresztül kisiskolás gyerekek kapnak vetőmagcsomagokat, hogy azokat otthon, a család saját kertjében felhasználják.

kelés.jpgA program keretében a 2012-ben 21146 kisgyerek kapott vetőmagcsomagot. A hat-tízéves gyerekek, amikor kibontják a csomagot, hatféle zöldség (zöldborsó, hónapos retek, hagyma, sárgarépa, csemegekukorica, kapor) vetőmagját találják meg benne. A cél, hogy már ilyen fiatal korban rájöjjenek: kevés munkabefektetésével egy család meg tudja termelni a saját ellátásához szükséges friss zöldséget, és nem kell a szupermarketbe rohanni.

A kezdeményezés sikerét mi sem bizonyítja jobban, hogy a Vesd bele magad! programban résztvevők számára ingyenesen biztosított vetőmagcsomaghoz hasonló termék jelent meg a hazai áruházak polcain is. A különbség összetételben, tartalomban, de még a nevében is elhanyagolható, viszont a Vesd bele magad! csomagjai kizárólag magánadományokból állnak össze, és az AGRYA ingyen adja a programban résztvevő kisiskolásoknak.

A hasonlóság miatt polgári peres kezdeményezés is indult az ügyben. Erkölcsi és etikai szempontból nagyon elgondolkodtató és igen szomorú képet mutat a magyarországi vállalkozások egy részének társadalmi felelősségvállalásáról. Míg az egyik kitalálja és forintról-forintra – múlt évben a legkisebb támogatás 500 forint volt, ami egy agrár egyetemistától érkezett, a legnagyobb támogatást pedig egy bank nyújtotta 2 millió forint értékben – rakja össze, addig a másik „lenyúlja”, és nyereséget szerez belőle.

Akik pedig biztosan nyernek? Reméljük, a gyerekek és családjaik, akik tényleg belevetik magukat, és elvetik a magokat.

Szólj hozzá!

audrey hepburn 2013.03.01.12:28
Címkék: család közélet gyerek föld iskola kert kertészet vetőmag

Zenés tavasz

Ideje egy kis tavaszi hangulatot teremteni. Az új évszak közelgő megjelenése nem csak abban mutatkozik meg, hogy ellepnek minket a fonott kosárkás nárciszok és tulipánok, minden kirakatból húsvéti nyuszik ugrálnak felénk, és végre egy réteggel kevesebb ruhát kell magunkra ölteni. De itt az ideje, hogy a lelkünket is felkészítsük a tavaszra, és ehhez segítségül hívjuk a zenét.
 
max1024.jpg
Hóban, fagyban, mínusz fokokban kimozdulni a jó meleg lakásból még akkor is nehéz, ha egy jó buliról van szó. Ám a kifogások ideje lejárt. Néhány nap, és márciust mutat a naptár, mi pedig adunk néhány tippet, hogy hol érdemes köszönteni a tavaszt.
 
Március 1-jén rögtön irány a Barba Negra Music Club, ahol az Edda Művek koncertje nyitja a szezont. Aki egy kicsit finomabb műfajra vágyik, annak alternatívaként ott a Thália Színház és a GHYMES: 30 fényév lemezbemutató koncertje.
 
Március 2-án ismét vissza lehet térni a Barba Negrába, ahol ekkor a MAGNA CUM LAUDE slágerei csendülnek fel, a Vidéki sanzontól kezdve a Pálinka dalig.
 
A következő hétvégén, 8-án és 9-én a Vad Fruttik ad lemezbemutató koncertet az Akváriumban, de ugyancsak 9-én Tavaszköszöntő CSÍK zenekar-koncertre is sor kerül, méghozzá Gödöllőn. A SZIE Sportcsarnok-beli buliról nem hiányozhat Kiss Tibor (Quimby) sem.
 
Azok, akik hét közben is „élnek”, ajánljuk a Micheller Myrtill és zenekara gipsy swing dalestjét március 5-én a Ladó Caféban. Március 7-én pedig ABBA THE SHOW lesz a Papp László Budapest Sportarénában.
 
Tavaszra, zenére fel!

Szólj hozzá!

audrey hepburn 2013.02.26.10:06
Címkék: zene tavasz koncert divat ABBA Csík

Megcsalás, évente egyszer

Közel öt év után tértem vissza a Budapesti Operettszínház Raktárszínházába a Jövőre, Veled, Itt! című előadásra. A 2008-as bemutató után most az adta az apropót, hogy a George-ot játszó Bereczki Zoltánt Szabó P. Szilveszter váltotta Janza Kata oldalán.
 
jvi1_.jpg
Bernard Slade eredeti vígjátéka igazi szívet melengető, amerikai történet. A történet prózai változatából 1978-ban még film is készült, így Doris és George különös kapcsolata (viszonya?) sokak számára ismerős. Adott egy nő és egy férfi. Adott egy hotelszoba egy februári hétvégén. Adott a házasság köteléke is, csak épp nem egymással. Lehet-e szeretni azt, aki igazán soha nem lehet a miénk? Akitől csak lopott órák és percek jutnak évente egyszer. Ki hazudik kinek, és ki mit akar?
 
Egy abszurd szerelem története, amely ez esetben zenével és tánccal van vegyítve. És ha innen haladunk, akkor rögtön a mélyponttal lehet kezdeni. A táncoló, éneklő George-ok és Dorisok kara fölényesen az előadás negatívumai. A jelenlétük érthető és indokolt, az énekhangjuk azonban kritikán aluli. A többéves színpadi rutin sem segít abban, hogy az egyébként igencsak intim közegben a szólórészek valóban énekre hasonlítsanak. Közösen azért egész jók, de mégis ott lebeg az a kínos érzés, hogy „jaj istenem, hagyják már abba”.
 
Bár sokszor Janza Kata jelenléténél is hasonló érzés törhet ránk. Egyetlen egy Doris volt a háromórás előadás alatt, akit hitelesen és nem túlzóan tudott megformálni: a negyvenöt éves feleség változata. Talán mert ebben volt leginkább önmaga, amihez még színészi játékra sem volt szükség.
 
Szabó P. Szilveszter méltó cseréje volt Bereczki Zoltánnak. A kissé infantilis és rigolyákban bővelkedő George-on olykor egyszerre lehetett nevetni és sírni. Egyedi poénjai jól „ültek”, és messziről érződött, hogy Janza Katával már évek óta, összeszokott párosként vannak jelen a színpadon.
 
Nem feledkezünk meg a darab harmadik szereplőjéről sem, aki csak az Operettszínház saját átiratában található meg. A takarítónőt Felföldi Anikó testesíti meg, aki az állandóságot jelképezi a változó, öregedő szereplők mellett. Ad némi eligazítást a történetben, és persze ő mondja ki a nagy igazságot is: mindenki, mindenhol csak a vágyat és a szerelmet keresi.

Szólj hozzá!

audrey hepburn 2013.02.21.11:27
Címkék: kultúra színház musical Bereczki Operettszínház Janza

A profi mindenes

Egyre nagyobb, csodálkozó szemekkel figyelem az álláshirdetések szövegeit. A betöltendő pozíció megnevezése még csak hagyján. Az elvárások rész is úgy-ahogy rendben. Ám amit feladatok gyanánt kell(ene) teljesíteni… na, az nincs összhangban az előző kettővel.
 
job_interview.jpg
Új trend alakult ki a munkaerőpiacon. Egy embert veszünk fel, de az végezze el négy-öt másik ember munkáját, ráadásul értsen is négy-öt másik szakmához, és legyen elég neki egy ember – igencsak átlag – fizetése.
 
Kezdetben azt hittem, hogy a munkaadók nincsenek tisztában a munkakörökkel. Hogy mit csinál egy PR-os, mit egy titkárnő, mihez értsen egy szakács, vagy épp miben legyen jó egy könyvelő. Aztán idővel megvilágosodtam: ezek az elvárások. Egy ilyen-olyan asszisztens tudjon legalább két nyelven felsőfokon tolmácsolni, fordítani, tökéletes gépírástudással rendelkezzen, a számítógép minden csínját-bínját ismerje, otthonosan mozogjon a pénzügyekben, persze legyen jogsija, és az, hogy jól nézzen ki, jól kommunikáljon, tűrje a stresszt és minden mást, az már a legtermészetesebb dolog.
 
A sokoldalúság néhány szakmában persze elengedhetetlen. Vagy már mindegyikben? Például aki most úgy dönt, hogy ő bizony szakács lesz. Akkor később profi szinten kell űznie a takarító, a szobalány, a recepciós és a londíner munkáját is? Persze ért hozzá, hogyne.  Mindenki tud porszívózni, ágyneműt cserélni, bejelentkezési lapot kitölteni, és csomagot cipelni is. Akkor ez a megoldás?
 
Valaha, amikor szakmát tanult az embert, szakembereket képeztek. Most „mindenest”. És a szerencsétlen álláskeresőn múlik, hogy bevállalja-e, vagy sarkon fordul és tovább keres…

Szólj hozzá!

audrey hepburn 2013.02.20.13:02
Címkék: munka közélet állás munkanélküli

Stop a celebkönyvekre

Úgy döntöttem, nem megyek többet könyvesboltba. Persze, tudom, úgysem így lesz, de a hirtelen indulat nagyon tud dolgozni bennem. Főleg frissen. Bár annyira nem is friss ez az érzés. Mégsem tudom, mikor kezdődött…
 
könyv.jpg
 Eddig is rendszerint már az internetről rendeltem a könyveket. Biztosan megtalálom azt, amit keresek, nem lökdös oldalba senki, hogy nem fér el a polcok mellett, és ráadásul olcsóbb is, az ilyen-olyan kártyáknak, kedvezményeknek köszönhetően. Olykor azonban mégis betérek a boltba, mert hiányzik a rengeteg könyv látványa, és az a semmihez sem hasonlítható illatkavalkád (van, akinek ez szag… na, őket sem értem).
 
Ha jobban belegondolok, mégis tudom – sejtem –, mikor kerített először hatalmába, az az érzés, hogy ez most itt nem az igazi. A BB-k és VV-k korát éltük, amikor azóta – és már akkor is – süllyesztőbe került emberekről jelentek meg könyvek, vagy ami még rosszabb: írtak/írattak magukról. VV Anikó, VV Laci, BB Zsanett… ugye, emlékszik mindenki? Joggal jött a kérdés, hogy „De ki kíváncsi rájuk?”. A választ azóta sem tudom.
 
A tendencia aztán tovább folytatódott. Ma már nincs olyan „valamirevaló” tévés, közéleti személyiség, aki ne írt, vagy akiről ne írtak volna egy könyvet (hogy melyik a szerencsésebb helyzet, abba most bele se menjünk). Sebestyén Balázstól kezdve Ördög Nórán át Bárdos Andrásig, aki szabályosan írónak állt (egyébként nem rossz!). Vannak jó és értelmes ötletek, ez tagadhatatlan. Ám ma is ott van a „Na, rá meg ugyan ki kíváncsi?” kérdés.
 
Az egész celebkönyvdömping oda vezetett, hogy egyre jobban értékét veszti az írás és a könyvkiadás is. A könyv és az irodalom kapcsolata réges-rég megszűnt, és észre sem vettük. Nálam a napokban tetőzött, amikor Kásás Tamás önéletrajzi könyve alatt ott figyelt Baricz Gergő Rés a fejben című műve, amely Szálinger Balázs beszélgetéseit tartalmazza az ifjú énekessel.
 
Éles a kontraszt a két férfi között. Egy háromszoros olimpia bajnok (a többi eredményét azért nem sorolom fel, mert nem akarok hosszú cikket írni) és egy kezdő énekes. Egyébként semmi bajom a valahányadik X-Faktor valahányadik helyén végzett énekessel. Szimpatikus, tehetséges, vigye csak sokra, ezt kívánom! De ha így lesz, akkor mit fognak róla írni? Ja, hogy mindegy, de legalább már van egy könyve? Kár, hogy ez már nem érdem vagy kiváltság, hanem tömegtrend.

16 komment

audrey hepburn 2013.02.16.08:30
Címkék: könyv celeb bulvár divat X-Faktor

Őrületből a szerelembe

David O. Russel Napos oldal (Silver Linings Playbook) című filmje korántsem az élet napos oldalát mutatja be. A nyolc Oscar-jelölés azonban azt jelzi, hogy nem egy tipikus romantikus szirupot készült lenyomni a rendező a nézők torkán.

thumbnail.php.jpgBradley Cooper (Pat Solitano) és Jennifer Lawrence (Tiffany) főszereplésével egy olyan vígjátékot kaptunk, amely bár végkifejletben – happy end – klisészerű, de amíg eljutnak odáig, az nem szokványos.

Pat (Bradley Cooper) mindenét elvesztette – a házát, az állását, a feleségét. Most kénytelen újra a szüleihez (Robert De Niro, Jacki Weaver) költözni, miután nyolc hónapot töltött egy elmegyógyintézetben. Pat szeretné újra rendbe hozni az életét, pozitívan szemlélni a világot, és szeretne újra összejönni exfeleségével is, aki egyébként megcsalta…
 
Közben megjelenik egy másik lány. A titokzatos Tiffany (Jennifer Lawrence) – aki szintén nem kevés problémával küszködik – felajánlja Patnek, hogy segít neki visszahódítani egykori kedvesét, de csak akkor, ha cserébe majd ő is tesz érte valami nagyon fontosat. Ez lesz a táncverseny… Mikor már egyezségük kezd beteljesülni, meglepő módon azt tapasztalják, hogy felettébb közel kerültek egymáshoz…
 
Dühkitörések és romantika. A kettő együtt furcsa párosítás, de van, aki megbirkózik vele, így vagy úgy. A film leszámol azzal a tévhittel, hogy csak a férfiak léphetnek félre, és csak a nők zuhanhatnak össze. Ráadásul itt a megcsalt férjet az elmegyógyintézetben töltött hónapok alatt csak az élteti, hogy visszakapja a hűtlen feleségét. A megbocsátáson még csak gondolkoznia sem kell, hiszen „ők tökéletesek együtt”.
 
A filmben egyszerre van jelen a tudatosság és a babona. Úgy tűnik, mind a kettőre szükség van, ha az élet napos oldalára szeretnék jutni.

Szólj hozzá!

audrey hepburn 2013.02.11.11:43
Címkék: film mozi kultúra Oscar

Új generációs Macskák

Pontosan öt évvel ezelőtt volt szerencsém először írni a Macskák című musicalről. Legalábbis hivatalosan, amiért már pénzt is kaptam, és nemcsak az asztalom fiókjába került. Andrew Lloyd Webber sikerdarabja ekkor volt huszonöt éves. És lám, pár héten belül betölti a harmincat. De vajon öregszenek-e a Macskák?

macs30.jpg
„Webber musicalje minden hazai színházi rekordot megdöntött. Az előadások száma az ezerháromszázhoz közelít, és sem prózai, sem zenés művet nem látott itthon annyi néző színházban, mint a Macskákat” – írtam 2008. március 30-án. Hogy mi változott azóta? A rekord tovább emelkedett. Az eltelt harminc évben az előadás csaknem ezernégyszázszor került színre, és eddig több mint másfél millió néző vásárolt jegyet a musicalre.
 
1983. március 25-én, a világon másodikként mutatta be T. S. Eliot művét a Madách Színház, közvetlenül a londoni ősbemutató után. A zeneszerző 1981-ben írta meg a Macskákat (Cats), Eliot Old Possum's Book of Practical Catsje alapján. A mű Webber gyermekkori kedvence volt. A musical dalai Eliot verseiből és Webber zenéjéből állnak össze, ez alól kivétel a musicalirodalom talán leghíresebb dala, az Éjfél (Memory). Ennek szövege a rendező, Trevor Nunn feldolgozása Possum Eliot költeményből. A Macskák volt a Broadwayn a leghosszabb ideig futó musical (egészen 2006 januárjáig, amikor szintén Webber műve, Az Operaház Fantomja megelőzte), több mint húsz éven át folyamatosan műsoron volt.
 
2013. március 25-én a magyar színháztörténetben egyedülálló jubileumhoz érkezünk: ezen a napon lesz harminc éves Gastrofar George, Grizabella, Mr. Mefisztulész, Old Csendbenlenn, Elvisz Trén és a többiek.
 
Andrew Lloyd Webber véleménye szerint a Madách Színház a londoni és a New York-i előadásokkal egyenértékű színvonalon játssza a musicalt. A bemutató óta eltelt harminc év alatt több színházlátogató, sőt, több színészgeneráció nőtt fel. Éppen ezért e ritka évforduló alkalmából megújul a Madách-béli előadás. 2013. március 22-én új generáció lép színpadra. Fiatal énekesek és táncosok, akik közül sokan még meg sem születtek a 1983-as bemutató idején.

A március 25-ét megelőző héten minden nap különleges programokkal várja a színház a Macskák-rajongókat. Továbbá keresik azokat, akik egy napon születtek a Macskákkal, vagyis éppen március 25-én lesz a harmincadik születésnapjuk.

Ez a mű korántsem a cicákról szól, hanem az emberekről. És nem, nem öregszik. Hogy mennyire emberi a történet, arról Tus, az öreg színházi macska dala mindenkit meggyőzhet…

„Hogy ma ez megy, vagy az megy, sose kérdeztem meg,
Hiszen fejben volt én nálam hetven szerep
Hogy félgőzzel játszottam, nem érhet vád,
Nálam nem vett a közönség zsákbamacskát
Hogyha rossz volt a darab, zavar abból sem lett,
Mert az én gondos játékom mentette meg,
Elvem az volt, hogy ne csak ésszel, de szívvel is játssz,
Ne csak hátaddal domboríts, mint egy pojác'
Mikor haldoklott Mimi, és a földre zuhant,
Ingott farkincám, mint kint a lélekharang
És ha pantomim kellett, nekem az sem volt gond,
Mindegy: show, dráma, brettli vagy cirkuszporond
De a csúcspont, mely fémjelez egy egész kort:
A Vasmacska Fantomja címszerep volt!”

Szólj hozzá!

audrey hepburn 2013.02.07.07:58
Címkék: kultúra színház Webber Macskák

Olasz konyha alapfokon

Oké, most már kihúzta a gyufát nálam az olasz, szupertrendi gyorsétterem, a Vapiano. Egy darabig csak próbálkozott, próbálkozott, én meg újabb és újabb esélyt adtam neki. Mert mégis csak egy menő helyről van szó, nehogy már én ne értsem a siker titkát...
 
vapiano_1.jpg
A mediterrán életérzés nem csak a szívem csücskében foglal helyet, hanem lényegében az egész felületet belakja. Vonzódom mindenhez, ami a napfényt, a jókedvet, a lendületet sugározza. Első találkozásom a Vapiano nevű étteremmel még felettébb pozitív volt. Az íncsiklandozó illatok, a szemünk előtt készülő ételek, a hangulatos terem, a friss fűszernövények az asztalon, a kellemes színvilág. Ahogy kell, megnyert magának. A sokadik visszatérés után azonban valami megváltozott (bennem?).
 
A népszerűség átka, hogy egyre nagyobb sorokat kellett kiállni az olasz önkiszolgáló étteremben. Ha farkaséhesen tér be a vendég, és fél órákat álldogál a fokhagymaszagban, akkor valahogy még a friss bazsalikom jelenléte sem enyhít a türelmetlenségén. A szakács – aki azért meglehetősen gépiesen végzi a szakácsismereteket nélkülöző ételkészítést – kérdései, hogy tegyen-e bele fokhagymát, vagy kérek-e rá parmezánt, pedig már egyenesen idegesítő. Hát hogyne kérnék! Ki az, aki bemegy egy olasz étterembe, és nemet mond az olasz konyha alapvető hozzávalóira?
 
A saláták, a levesek, a tészták és a pizzák választéka bőséges. Bár semmivel sem különlegesebb, mint egy hagyományosnak nevezhető olasz étteremben, sőt… Legutóbb a Caprese saláta láttán úgy meglepődtem, hogy még reklamálni is elfelejtettem. Egy darab mozzarella a tányér közepén, három szem paradicsom körülötte, tocsogó olívaolaj és a fűszerek. Ennyi? Hát jó, ezt választottam. Finom volt, de a kifizetett árral nem volt összhangban.
 
Ezúttal biztosra mentem, és a pestós, fenyőmagos pennével már jól is laktam, bár a tányér alján megint ott maradt úgy egy deci olíva… A pincér (vagy tányérleszedő) gyorsan elvitte a tálcát az asztalról, ami elsőre öröm volt, majd inkább frusztráló érzés, hogy siessünk odébb állni, mert kell a hely másoknak is.
 
Jelentem, én átadtam a helyem. További jó étvágyat!

Szólj hozzá!

audrey hepburn 2013.02.06.08:07
Címkék: olasz konyha divat étterem pizza Vapiano

Spielberg megküzdött Lincolnnal

Az idei Oscar-díjak legfőbb várományosa – jelölések alapján – a Lincoln című film. Az amerikai-indiai történelmi film összesen tizenkét jelölést kapott, így joggal voltunk kíváncsiak, hogy ezúttal mit hozott össze Steven Spielberg.

lincoln2.jpgEgy ízig-vérig történelmi alkotást kaptunk, ami persze a cím alapján nem meglepő. Abraham Lincoln az amerikaiaknak olyan lehet, mint nekünk Széchenyi. A történészek az Amerikai Egyesült Államok három legjelentősebb elnöke közé sorolják. Ráadásul ő volt az első olyan amerikai elnök, aki merénylet áldozatává vált… Úgy is mondhatjuk: ez egy tökéletes filmalap, ami mégsem egy Lincoln-önéletrajz.

1865-ben az amerikai történelem legvéresebb háborúja a végéhez közeledik. Az újraválasztott elnök, Abraham Lincoln (Daniel Day-Lewis) azonban nem hajlandó engedményekre: a megosztott kongresszust rá akarja kényszeríteni, hogy hozza meg addigi legfontosabb döntését: egészítse ki az Alkotmányt, és törölje el a rabszolgaságot. Az ellenállás hatalmas. Az elnök azonban jó stratéga és zseniális szónok, és semmilyen eszköztől nem riad vissza, hogy célt érjen. Van, akit meggyőz, van, akit megfélemlít, van, akit megveszteget, de a célja, hogy új fejezetet nyisson a világtörténelemben…
 
Hogy miben nyújt újat az alkotás, azt erősen keresgélni kell a két és fél óra alatt. Pedig a stáblistát átnézve akár biztosak is lehetnénk a lebilincselő moziélményben. Forgatókönyv: Tony Kushner és Paul Webb. Zeneszerző: John Williams. Kell ennél több? Na meg Spielberg. Igaz, a zene a Williamstől megszokott profizmust hozta. Némi Harry Potter és Ryan közlegény megmentése beütéssel, hogy a drámaiság és a hazafias életérzés is meglegyen.
 
Daniel Day-Lewis alakítása már Golden Globe-díjat ért, mi azonban semmi rendkívülit nem találtunk benne. Olykor unalmas, szürke figura, aki tökéletes férj és apa, kiváló politikus. Persze, hogy sajnáljuk, hogy a Ford Színházban megölik, de mélyebb érzelmeket, a sztori igaz volta sem tudott kiváltani belőlünk. Ezt meghagyjuk Amerikának.

Szólj hozzá!

audrey hepburn 2013.02.04.09:53
Címkék: film mozi kultúra Oscar Spielberg Lincoln

süti beállítások módosítása