Mától látható az Orlai Produkció és Bozsik Yvette rendezésében a Minden ötödik órában című előadás az Átrium Film-Színházban. El nem mesélt történetek családról, felnőttekről és gyerekekről, színészekre és táncosokra. Szigorúan 18 év felett!
Az ember betér a Margit körúti volt Május 1. moziból átalakított színházba, az előadás kezdete előtt kedélyesen elcseveg a barátokkal, iszik egy pohár bort, eszik egy pogácsát, nézi, ahogy érkezik a közönség, és várja, hogy megszólaljon a kezdést jelző gong.
Beül az ütött-kopott nézőtérre, megvárja, míg elhelyezkedik mindenki, egyszer legalább úgyis fel kell még állnia, hogy a középre érkezők is beülhessenek, és aztán jön a sötét és a néhány másodperces csend. Pont ennyivel később pedig már egy nőt erőszakolnak a színpadon…
Annyira bántón, annyira élethűen, hogy onnantól görcsbe áll az ember gyomra, és órákig úgy is marad. Minden ötödik órában. Magyarországon minden ötödik órára jut egy a családon belüli erőszakhoz köthető bírósági ügy, de ez csak a jéghegy csúcsa. A világon minden harmadik nő élete során megtapasztalja a fizikai, lelki, szexuális vagy gazdasági erőszak valamilyen formáját. Az áldozatok nagy része nő és gyerek, de valójában az egész társadalom érintett és sérül, ki áldozatként, ki elkövetőként, ki néma vagy éppen beavatkozó szemtanúként.
A figyelemfelkeltés és a csend megtörése volt a célja a rendező-koreográfus Bozsik Yvette-nek, aki ismét egy olyan darabot hozott létre, amely a prózai színház és a tánc közös találkozásáról szól.
Az erőszak és a tánc? A szex és a tánc? Igen, utóbbit közelebb érezzük egymáshoz, de ez esetben mégsem pozitív érzésekről van szó, mert az erőszak bekúszik a kerítésen át, az ajtó alatt, egészen a bőrünk alá. A színpadon látottak mintha egy másik világ rémálmai lennének. Nekem. De másnak? Hétköznapi emberek, családok, akik szörnyűségeket, valódi borzalmakat élnek át. A hírek, a bulvár tele van velük, és olykor már fel sem kapjuk a fejünket az újabb késelős, fojtogatós gyilkosságokra. Pedig…
Bozsik Yvette előadása fogyasztható. A brutalitás témáját feszegetve sem lép át egy határt, ami az alternatív irányba vinné. Érződik, hogy most ezt nem lehet. Ennél nem! Mert értenie kell mindenkinek a lényeget. A tánc úgy idomul a színészi játékhoz, hogy székbe szögező legyen. És az is. Fullajtár Andrea, Rába Roland, Mórocz Adrienn, Vati Tamás, Samantha Kettle és Valencia James segítségével.
A történetek egy része dokumentum alapú: bírósági jegyzőkönyvek, interjúk, levelek, valamint a NANE munkatársainak kutatásai alapján készült. Más részük a kortárs világirodalomból veszi anyagát: többek között Bergman, Bukowski és Agota Kristof szövegeiből.
A végén tapsolni kell. Persze, mert a színházban úgy illik. A közönség érezhetően nehezen veszi rá magát. Mit tapsolunk? A sok áldozatot? A gyilkosokat? A segítőket? A megmenekülteket? Nem, a színészeket. Nekik jár a taps, és nem miattuk nem akarunk, hanem a hirtelen ránk zúduló sok szörnyűség miatt, amely körülvesz minket, akár akarjuk, akár nem.
Fotó: Horváth Judit/Bozsik Yvette Társulat
Valljuk be, a cselgáncs vagy dzsúdó néven ismert sportág nem a legnépszerűbb mozgásforma hazánkban. A 19. század végén kialakult japán küzdősport jellemzői a test-test elleni harc, az ellenfél földre dobása, gáncsolása, földön való leszorítása, karjának feszítése, illetve az ellenfél fojtó fogással való ártalmatlanná tétele.
Persze, biztos van. Hormonok, ösztönök és még ki tudja mi minden. Olyan is van, akinél ezek ki sem alakulnak, de szerencsére az a ritkább, és róluk beszélni/írni sincs miért. Sokan azonban édesanyaként indulnak el azon az úton, amely talán az álmaik felé vezet. Olyan dolgokhoz nyúlnak, amelyekhez addig még sosem. Vállalkoznak, terveznek, alkotnak, és emellett gyereket/gyerekeket nevelnek (meg ami azzal jár).
De a sor végeláthatatlan, mert már jön az újrahasznosított csomagolópapírból készült karkötő, táska… Folytassam?
A csodaanyuknak nincs logójuk, nincs pólójuk, mégis van szuperképességük. Mint a legtöbb mesében, itt is a szeretet segít. Meg az a látszólag egyszerű válasz, ha egy kérdés érkezik: „Mert jó látni az örömöt az arcukon.”
A hazai wellness-szállodák választéka annyira nagy, hogy aki nem talál magának megfelelőt, az nem is akar igazán wellnessezni, azaz pihenni: enni, inni, úszni, szaunázni, jakuzzizni, hiszen lényegében erről van szó.
Mindenki igénye más és más. Kastélyszálló, modern, ultramodern vagy éppen szocreál feeling. Hogy mennyit számít a város, a hely szelleme, az is egyénenként változik.
Balatonfüred. A Balaton-part legrégebbi üdülőhelye. Ismertségét a Balaton közelsége mellett elsősorban szénsavas forrásainak és mediterrán jellegű klímájának köszönheti. Ha ez a város megfelelt a pihenésre Blaha Lujzának, Jókai Mórnak vagy Ady Endrének, akkor gondoltam, nekünk sem lesz kifogásunk ellene.
Nem lett. Az Anna-bálok helyszínéül szolgáló Anna Grand Hotelen nehéz fogást találni még a fanyalgóknak is. 1825. július 26-án Horváth János rendezte a Horváth-házban az első Anna-bált lánya, Anna Krisztina tiszteletére. Az Anna-bál hagyománnyá vált, azóta minden évben megrendezik.
A négycsillagos hotel neve mögött a Wine & Vital felirat is ott virít, ami érthető is, ha tudjuk, hogy 1987 óta a „Szőlő és a Bor nemzetközi városa” cím Füredet illeti. A Balaton-part a híres Tagore sétánnyal (a Nobel-díjas hindu költő, Rabindranáth Tagore is a városban működő szívkórházban gyógyult) 100 méterre található a szállodától. Északról a füredi kiserdő határolja az 1,7 hektáron fekvő épületegyüttest, így a csend és a nyugalom karnyújtásnyira van a kirándulni vágyóknak is.
Hogy hízunk vagy fogyunk-e a pár napos túra/kúra alatt… háááát… A medencében rójuk a hosszokat, a szaunában izzadunk, a masszázs élénkíti a testet, a borfürdőről nem is beszélve. Ám Tóth Ferenc executive chef és Tóth József kreatív sous-chef remekbe szabott ízei reggel, délben és este is elkápráztatják a hasunkat.
A márciusi (áprilisi?) télben kell pár ilyen nap, hogy utána egy kicsit minden megszépüljön, és nyugodtabban tudjuk várni azt, amikor a Balatont már a vitorlázók lepik el, és nem a fagy.
Stephenie Meyer, napjaink egyik legsikeresebb amerikai írónője a Twilight sorozat után új műfajban mutatkozott be. Hivatalosan sci-fi-történetet írt A burok címmel, de nevezzük inkább romantikus fantáziának. Filmjének rendezéséhez és a forgatókönyv megírásához Andrew Niccolt nyerte meg, aki legutóbb a Lopott idővel jeleskedett, de nevéhez köthető a Terminál is.
Az esemény több szempontból is rendhagyó lesz: elsősorban nem egy úszóversenyről, hanem egy úszógáláról van szó, ahol nem feltétlenül a győzelem a cél, hanem a közös élmények, egyfajta örömúszás. A versenyzők négyfős csapatokban, vagy egyénileg is jelentkezhetnek bármilyen korosztályból. A csapatversenyen négy kategóriában lehet nevezni, az egészséges és fogyatékossággal élő résztvevőknek is egyaránt 25 métert kell úsznia.
Hogy divat-e a macaron imádata, vagy tényleg ennyien szeretik, azt nem tudtam még most sem eldönteni. Mindenesetre szerda délután kígyózó sorok vették be az Erzsébet téri volt Gödör Klub épületét. Pedig a tojásfehérje, porcukor, kristálycukor, mandulaliszt vagy őrölt mandula és ételszínezék felhasználásával készülő édes süteményt ezen a napon sem adták olcsón.
Aki meg akarta kóstolni a vajas krémmel vagy lekvárral összeragasztott korongokat, annak mélyen a zsebébe kellett nyúlnia. Elővételben ugyan 1500 Ft volt a belépő, de aki nem volt elég szemfüles, és a helyszínen vette meg a jegyét, már egy ötszázassal többet kellett fizetnie. Amennyiben Budapest legjobb cukrászdáinak francia sütijét nem csak nézegetni, hanem kóstolni is akarta a látogató, úgy darabonként 300 forintért ezt is megtehette. Igaz, az édes, színes desszertből túl sokat egyszerre csak azok tudnak enni, akik vetekednek Gombóc Artúr édességmániájával. 
Volt zsűri is. Négytagú bizottság döntötte el, hogy szerintük melyik macaron a legfinomabb. Akit érdekelt, annak is utána járhatott a helyszínen, mitől ilyen színesek ezek a sütik. Hogy mennyire egészségesek (vagy sem) az ételfestékek, illetve mi a titka a jó macaronnak. 
Egy „vetélytárs” is jelen volt az eseményen. Anthony Lecaude, a à table! társtulajdonosa mille-feuille-t (ejtsd: [mill-följ]) készített a közönség előtt. A süti nevének jelentése „ezer levél”, ami valójában nem más, mint a franciák krémese, persze egy kicsit cifrább változatban, mint ahogyan azt mi megszoktuk. Talán a kiejthetetlen neve vagy a bonyolult elkészítés miatt, de ennek az édességnek még nem rendeztek saját napot idehaza. Pedig járna. Az én szavazatom erre esett, és ciki vagy sem, divat ide, vagy oda, nálam magasan veri a színes korongokat.
Glút semmi nem állíthat meg abban, hogy megvalósítsa álmait. A feltaláló kisfiú korántsem visszafogott, amikor csibészségről, versenyszellemről, amolyan "kissrácos" dolgokról van szó, miközben a rendszeres vércukormérés és inzulinbeadás is természetes részei mindennapjainak. Glu történetén keresztül érthetőbbé és jobban átélhetőbbé válik, mit jelent gyermekkorban a diabétesz.
Az ének iskolája 8 és 14 év közötti, kiemelkedő énektudású és tehetségű kisgyermekeket mutat be. Ebben a műsorban nem lesz kiesés, sem csalódás, sem durva kritika. A gyerekek kizárólag pozitív megerősítéseket kapnak egy olyan különleges osztály tagjaként, amely az adások alatt végig együtt marad..jpg)
„Világsztárok Veszprémben! Találkozzunk Veszprémben!” – így hirdette magát a veszprémi programsorozat pont tíz évvel ezelőtt. És így van ez ma is. A július 16. és 20. között zajló fesztivált Diana Krall háromszoros Grammy-díjas, világszerte ünnepelt énekesnő nyitja, aki új, különleges albumát, a Glad Rag Dollt – és ezzel együtt a humort, a vagányságot, a gyengédséget és meghittséget – is elhozza nekünk.