Fotó: rtlklub.sajtoklub.tv/Bársony Bence

Ahogy ígértük, újabb játékkal jelentkezünk.

Szeptember 12-16. között a Budai Várban 15 ország, 220 borászat, 5000 féle bor várja a látogatókat a 21. Budavári Borfesztiválra. Magyarország legnagyobb borszakmai rendezvényére most a Pluszmínusz segítségével is nyerhet valaki egy darab páros belépőjegyet.

A játék most is igen egyszerű. Aki nyerni szeretne nincs más dolga, mint megosztani a Pluszmínusz Facebook oldalán lévő boros képet.

A sorsolásra szeptember 7-én, 12 órakor kerül sor.

Az idei Budavári Borfesztiválon az ország 10 borvidékének 28 ismert, a magas minőségű borkészítés iránt elkötelezett fiatal termelője szórakoztatja a közönséget az Oroszlános udvarban, a Magyar Rádió színpada mellett. Felváltva és együtt töltögetve a jó nedűket a poharakba. Részletes program a http://www.aborfesztival.hu  oldalon található.

Ne felejtsétek! A megosztás Borfesztivál belépőt ér, de a LÁJK-okkal továbbra is színházjegyeket lehet nyerni.

A Szent István királyunk által alapított templom türkizkék, zöld, vörös és barna színben pompázó mázas Zsolnay tetőtetőcserepeit eddig csak a távolból szemlélhettük, de most alkalmunk nyílik arra is, hogy kézbe vegyük, sőt, haza is vigyük a nem mindennapi tárgyat.

A Mátyás-templom a magyar ember számára nem csupán egyházi épület vagy műemlék, hanem szimbólum is. A jelenlegi felújítás során a templom régi patinás Zsolnay cserepeit a hosszú évek alatt bekövetkezett károk miatt le kellett cserélni. Az új tetőn a minta változatlan maradt, csak a színárnyalatok térnek el kismértékben a korábbiaktól. Az egész felület vörösebb, de a barna és a sárga szín továbbra is meghatározó.

A most megvásárolható nemes darabok értéke abban rejlik, hogy hosszú időn át díszítették a Mátyás-templom tetejét, így, a vasfüggöny darabjaihoz hasonlóan, ezek is eszmei értéket hordoznak. Aki szeretne a nappalijába tudni egy darabka történelmet, az most díszcsomagolásban kaphatja meg. A Zsolnay cserepeket letisztítva, tanúsítvánnyal és sorszámozva árulják. Mert az üzlet, az üzlet.

Nyár vége van, de nincs ebben az évszakban elég hónap, hogy bizonyos dolgokat megszokjon az ember. Ilyenek a testszagok vagy a kánikulai öltözködés. Előbbiben a férfiak jeleskednek, utóbbiban a nőké az első hely.

A szagokkal nem tudunk mit kezdeni. Hogy sokaknak miért nem természetes dolog a napi fürdés, vagy a testszagot semlegesítő szerek használata (értsd: szappan, dezodor, parfüm, stb.), az felfoghatatlan. Hogy miért érzik így jól magukat, az még inkább. Sok választásunk nincs, mint jó messzire elkerülni őket, ha szükséges leszállni a metróról, villamosról (bár ördögi kör, mert a következő szerelvényben is ott lesznek).

Ami az öltözködést illeti, már tágabb lehetőségek vannak. Divatlapok, áruházak, tükrök, barátok, akik szólnak (szólnának), hogy „Na, ez neked nem áll jól!”. Persze a divat sem az a kategória, amit boldog-boldogtalannak követni kell. Épp ez a baj. Megtalálni azt, ami illik az egyéniségünkhöz, és szelektálni, ha valami nem hozzánk passzol.

A miniszoknya jó látvány, ha nem két, kötözött sonka méretű comb kandikál ki alóla. A szűk felső is rohadt dögös, ha a mell van előbb, és nem a has. A leggingsek is még virágkorukat élik (hűvösebb napokon kerülnek elő). Ha nadrágként vesszük fel, legalább a feneket takarja (ez fenékmérettől független jó tanács). Amennyiben szoknyához választjuk, jó, ha legalább Kate Moss hosszúságú combokkal rendelkezünk. Tömzsi lábak a térd alatt „elvágva”… nos, tükör! Kerüljük! Na, nem a tükröt, hanem a viselését ennek a kombinációnak. Ahogyan több plusz kiló fölött a pöttyös, a fehér és a kockás sem ajánlott.

Valakire kell, hogy hallgassunk, mert a szexis imidzs könnyen válik nevetségessé, és amit kihívónak szánunk, előbb lesz vicces, mint vonzó. Igen, igen, a férfiak szemében is.

Van egy általános tézis a színházban: akkor játszik jól egy színész, ha a nézővel el tudja hitetni, hogy amit a színpadon lát, az a valóság. A mizantróp című, Quimby-dalokkal fűszerezett (és nem musical!) előadásnak sikerült ezt elérni.

A mizantróp (a szó jelentése: embergyűlölő) 1666-ban íródott Molière tollából. Félelmetes belegondolni, hogy a történet 2012-ben is megállja helyét. A francia drámaíró talán egyik legkifinomultabb művét a korabeli közönség nem fogadta kitörő lelkesedéssel, de az utókor számára szépen fennmaradt.

 A Turay Ida Színház Spirit Kamaraszínházának előadását Bori Tamás rendezte meg úgy, hogy az ma is nézhető és érthető legyen. A budapesti szabadtéri bemutatóra talán még a honi bulvár média is kíváncsi volt. Persze őket nem a Molière-mű vonzotta, inkább a két főszereplő: Makranczi Zalán és Szinetár Dóra. A „Szinetár – Bereczki álompár” szakítás híre egyébként sem csengett még le, sőt a helyzetet csak fokozta, hogy már az is kiderült: Dóra és Zalán az új „álompár”. Ha gonosz feltételezéseink lennének (vannak is), mondhatnánk (mondjuk is), hogy az egész jól meg lett tervezve. A hírek nem maguktól keltek szárnyra: az Operettszínházból való távozás, válás és A mizantróp bemutatója előtt az új szerelem is napvilágra került…

De! Talán jobb is így, mert legalább nem kell találgatni. Hogy volt az a jó színész duma? Ha elhisszük, amit csinál, akkor jó. Dórának (Céliméne) elhittük a csalfa nőt, a végletekig szerelmes asszonyt, aki a saját, belső csendjétől annyira fél, hogy a legkülönbözőbb társaságokkal bástyázza körbe magát. Zalán (Alceste) egyszerre volt érett, nemes, szenvedélyes férfi, ugyanakkor zsémbes, zsörtölődő, mindenkibe belekötő lázadó.

Az előadás gyengéje, hogy a színészek, akik a jól átdolgozott (és amúgy is jól megírt) Quimby-dalokat hangi adottságok nélkül énekelték el. Szabó Ádám (a Csillag születikben felfedezett harmonikás) pedig inkább maradjon csak a hangszerénél, mert abban profi, de a színjátszást még gyakorolnia kell.

Árvai Nóra díszletei és jelmezei zseniálisak! A fehér tisztasága alapból megérteti a nézővel, hogy az erkölcsnek és az őszinteségnek központi szerepe van. Ahogy kellene ez a mindennapokban is, de egyiket sem nagyon találjuk már. Megelégszünk az adott helyzettel: elfogadjuk a társas magányt, a kompromisszumok megalkuvásba csapnak át, és megpróbálunk megfelelni az egész világnak. Amennyiben nem ez történik, rögtön az erkölcs ellen vétünk: hazudunk, és megcsalunk, és az egészet a boldogság számlájára írjuk.

Egyetlen hiányérzet azért marad a végére. Ha már Quimby-dalok, a leghíresebb kimaradt. A Most múlik pontosan beleillett volna az előadásba, és akkor Szinetár Dórának is jutott volna legalább egy ének. Ha felidézzük a szöveget (olyan nincs, aki nem ismeri), érezzük, hogy most a színpadon és a valóságban is megállta volna a helyét.

Megfosztja mind a hét Tour de France-győzelmétől Lance Armstrongot az amerikai doppingellenes ügynökség (USADA). Mi van??? ”A szervezet helyi idő szerint csütörtök éjjel bejelentette, hogy a kerékpárost örökre eltiltja a versenyzéstől, mert a sportoló úgy döntött, hogy nem védi magát a doppingvádakkal szemben” – írja az MTI.

Oké, ezt nevezik sokknak! Armstrong feladta, pedig ez rá nem jellemző. Csak egész más dolog az életéért küzdeni, vagy az elsőségekért, és egész más, éveken keresztül a saját igazáért harcolni. A kerékpáros közleményben írta: "Minden ember életében eljön az az idő, amikor ki kell mondania: ami sok, az sok! Számomra most jött el.”

Armstrong élete eddig sem csak a sikerekről szólt. 1996-ban hererákot diagnosztizáltak nála, amely áttéteket képzett az agyában és a tüdejében. A legtöbb ember egy ilyen betegségbe belehal, akár a kór gyűri le, akár a lelke. Lance nem adta fel, és kemény harcok után (műtét, kemo) teljesen felépült és kigyógyult a betegségéből. 1997-ben saját rákellenes szervezetet hozott létre Lance Armstrong Alapítvány néven.

1999-től 2005-ig Tour de France-győztes volt, ő az egyetlen, aki hétszer nyerte meg egymás után a francia körversenyt. A 2005-ös Tour végén visszavonult a sportágtól, de 2009 januárjában ismét nyeregbe ült, és harmadik lett. Többszörösen az év sportolójának választották, díjak, kitüntetések övezték pályafutását, sőt még egy kisbolygót is elneveztek róla.

Armstrongot pályafutása alatt több mint ötszázszor ellenőrizték. Három korábbi csapattársa is azt vallotta, látta doppingolni, mégsem tiltották el soha. Az Egyesült Államok Doppingellenes Ügynöksége (USADA) nem adta fel, hogy rábizonyítsák a bűnösséget. A vád szerint az Armstrongtól 2009-ben és 2010-ben levett mintákban EPO-t találtak, és vértranszfúzióval is gyanúsítják, az orvosok és a csapatvezetők pedig tudtak mindenről.

A sportolónak védekeznie kellett volna a vádak ellen, de helyette pestiesen szólva, besokallt. A döntés értelmében így Tour-győzelmek nélkül maradt. Hogy az USADA elégedett-e? Armstrong bűnösségét nem tudták bizonyítani, de egy mítoszt eltüntettek. A doppinggyanú árnyékából amúgy sincs menekvés, ezt Lance is tudta jól. Talán reménykedett. Soha nem fogjuk megtudni, hogy a sikerek mögött mi állt, de emberi nagysága a rák leküzdésével már megkérdőjelezhetetlenné vált, és a sportrajongók számára Lance Armstrong marad a hétszeres Tour de France-győztes! Mert a legenda tovább él…

Két hír tetszett meg ma reggel. Az egyik, hogy augusztus 25-26-a között immár tizenhatodik alkalommal rendezik meg a Vegetáriánus Fesztivált. A másik: okostelefonos fizetést tesztel a McDonald’s Franciaországban. Vega révén ésszerű lenne az elsőről írni, de akkor hol marad a kihívás?

Azt gondolnánk, nem tudnak már újat kitalálni a gyorsétterem hálózatok, de a gallok most rácáfoltak erre (pedig ezt a lépést inkább Amerikától vártuk volna). Az életünk egyszerűsítését hivatott szolgálni az új módszer, de néha már átesünk arra a bizonyos túloldalra. Mi a feladat? Ha már betértünk az oly sokak által bírált étterembe, okostelefonunk egyik alkalmazásának segítségével leadjuk a rendelést. (Miért egyszerűbb ez, mint hozzászólni a kiszolgáló személyzet egyik mosolygós tagjához?) Egy külön pultnál átvesszük a tálcát, a költséget pedig hozzáírják a mobilszámlához. Ennyi!

Ha az ötlet bejön, egész Európában bevezetik, és onnantól már készpénz sem kell egy „mekis” ebédhez. Ettől persze se több, se kevesebb vendég nem lesz a gyorséttermekben, mert a költség megmarad, és az egészség...? Mértékkel.  

 A „metapay”, azaz mobilos vagy chipkártyás fizetés egyre nagyobb divat, a nevesebb magyar fesztiválokon is csak ilyennel lehet fizetni (a Sziget Fesztiválon a leleményes szigetlakók már a csalási módszerekre is rájöttek). A tesztek során talán ezt is megoldják.