És igen! Megérkezett az érem másik oldala. A rendező Ned Bensonnak oltári ötlete támadt. Készített egy filmet, vagyis rögtön kettő – így kezdődött az Egy szerelem története: A nő című filmről írt kritikánk. Még egy hónapot sem kellett várni és a hazai mozik vásznára került A férfi is. Milyen az ő szerelmi története?

Egy kis emlékeztető a történetről: Eleanor Rigby és Conor Ludlow mindennél jobban szeretik egymást. Kapcsolatuk perzselő szerelmen alapul, mígnem egy tragédia történik: meghal a kisbabájuk, ezt a drámát pedig a nő képtelen feldolgozni, és teljesen eltűnik a férfi életéből. Öngyilkosságtól a kibékülésig? Hogy is van ez?

A férfi rész sok újdonsággal nem szolgál azoknak, akiknek az első rész is megvolt. Ugyanakkor nem felesleges, és az „újonnan” érkezőknek is érthetővé teszi a cselekményt. Természetes, hogy férfi és nő nem láthatja ugyanúgy, ugyanazt a dolgot. Sőt még két nő sem, de két férfi sem.

Mit tagadjuk, a nők érzelmesebbek, olykor dramatikusabbak, szenvedősebbek. A férfiról, ha ugyanezeket írnánk le, valószínűleg meleg vonásokat hordozna magán/magában. Úgyhogy, minden így van jól: a nőt nehéz kiismerni.

James McAvoy szerencsére kevésbé szenvedős, mint Jessica Chastain része. Ugyanakkor a férfinál is a nő van középpontban, az igazi férfi látásmód nem érkezik meg a második rész végére sem. Bár továbbra sem a szerelem a fő csapásirány az érzelmek mégis a helyén vannak. A történet rendben, talán csak a két rész volt felesleges. Vagy ugyanaz történt a csaj és a pasi szerint is?

Jó pár éve már annak, hogy beleszerettem Mihail Bulgakov fő művébe. Véletlenszerűen nem lehet csak úgy ráakadni A Mester és Margaritára, de az okokra már nem emlékszem, hogyan került a kezembe. Lényeg, hogy letehetetlen volt a könyv, az egyetemes irodalomtörténet egyik legkiemelkedőbb, és legrejtélyesebb alkotása. Alig vártam, hogy színházi előadáskén is rabul ejtsen, de most, hogy végre láttam, továbbra is várakoznom kell…

A Vígszínház október közepén mutatta be a zseniális orosz író legismertebb regényét. A rendezést a prágai Nemzeti Színház igazgatója, Michel Dočekal vállalta el, de a cseh szakember számára nem volt ismeretlen a Víg társulata (a Mikve és a Jóembert keresünk is a nevéhez köthető).

Hogy állítson az ember színpadra egy regényt, aminek minden sora lényeges? Két lehetőség van: vagy 6 órán keresztül ülünk a színházban, vagy elveszik az a bizonyos lényeg. Szerencsére a Víg a kényelmesebb színházak közé tartozik, így a közel 200 perces előadással még nem is lett volna gond, ha…

És ott van az a ha! Itt-ott felismerhető volt a klasszikus, de a maradék részben – és ez volt a több – bolyongtunk az üres térben. Mit keres Hitler a Sátán bálján, és mi okból csöppenünk egy rosszul szerkesztett tévés kvízműsorba? A tér és az idő közötti különbségek még úgy, ahogy érzékelhetők, de ebben van egy segítőnk: Woland. Az ördögi szerepben Lukács Sándor az előadás megmentője. Méltóságos és elegáns. Arisztokratikus vonásai, határozott testtartása egyszerre kelt félelmet és vonzalmat az emberben. Jelenléte a színpadon azt sugallja, hogy most történik valami. Hasonlót csak Réti Adrienn esetében éreztem, aki Hellaként egyszerre volt kegyetlen, kihívó és elbűvölő. Igaz – és ha már pozitívumok – Hana Fischerova jelmezei sem hagyták, hogy mást nézzük.

Persze, hogy nézne ki egy Mester és Margarita kritika, ha magát a Mestert, Hevér Gábort és Margaritát, Járó Zsuzsát meg sem említeném. Ott vannak. Valamit csinálnak. Ja, igen szerelmesek.

Aztán minden féle „összeállt a darab” érzés nélkül vége. Ha nem lenne az utolsó mondat: „Minden úgy van, ahogy lennie kell, és én ebben hiszek!”, akkor talán már a kijárathoz érve elfelejtettem volna, hogy mit is néztem. Hát, hogy az ördögbe lehet ez?

Fotó: Dömölky Dániel

Még az elején szeretném tisztázni: ez egy mezei kritika lesz. Nem vagyok szakíró, mindössze balett rajongó. Az oroszé főleg. A Hattyúk taváé meg pláne. Májusban láttam utoljára a Budapest Bábszínházban.

Az Ékszer Balett előadása

Ott nem volt egy orosz sztár sem, csak Renge Györgyi és az Ékszer Balett. A művészeti igazgató hosszú évek óta azon dolgozik, hogy színpompás jelmezek és egykori profi táncosok közé beékelje az amatőr gyerekeket. Mégsem úgy távozik az ember, hogy jaj, de aranyosak voltak, össze-vissza tipegtek, de ez megbocsájtható, hiszen a szemünk fénye csetlik-botlik a színpadon, üsse kő, megérte egy évig odajáratni. Renge Györgyi előadásának volt íze, volt lendülete, volt katarzisa. És lehet, hogy a magyar Odette már közel nem annyira törékeny, mint az orosz balerina, meg a herceg is túl van a fénykorán, de az biztos, hogy többször megfordult a levegőben, mint a világhírű iskola Siegfried-je. Az emelésekről már nem is beszélek…

Na, de vissza az oroszokhoz. Moszkvai Városi Balett, Pjotr Iljics Csajkovszkij első balettjével, a Hattyúk tavával a Papp László Budapest Sportarénában. Az ember tapasztaltból tudja, hogy a délutáni előadásban nem egy teljes gőzkieresztős produkciót lát majd, hiszen 19 órától újra jelenés, pár órán belül kétszer meghalni a színpadon csak a hattyú tud, de ő is csak a szerepe miatt.

Hattyúk tava Moszkvából

Mielőtt értetlenkedés törne ki, a nemrégiben elhunyt vezető igazgató, Victor Smirnov-Golovanov, nem happy end-del álmodta meg az előadást. Sebaj, ez még belefér. Sőt, az is belefér, hogy a moszkvai társulat félgőzzel fusson. Ám tova egy óra után ez a nagyvonalúsága először repedezni kezd (körülbelül 10 percenként megakad a zene, abszolút falusi mozi feeling, halvány „táncikálás” a színpadon), aztán szép lassan darabjaira hullik (finom, kidolgozott, precíz mozdulatok, gyönyörű jelmezek, de ezzel minden pozitívumot felsoroltam).

A társulat balettmestere, Ljudmila Nerabusenko arra törekedett, hogy a bravúrosság helyett a késői romantika legszebb tradícióit elevenítse fel, például a némajátékot. Értem én, de arra nem gondolt, hogy a társulattól a világ pont nem ezt várja? Tudom, hogy a klasszikus balett előre kiszámítható, ott nincsenek meglepetések, minden egy bevett forgatókönyv szerint zajlik, legfeljebb a díszlet vagy a szín kavalkád tud hozzátenni újat. Mielőtt elfelejteném, színek valóban voltak…Míg Renge Györgyi előadásában a nemzetek táncát és zenéjét bemutató karaktertáncokat (főleg a spanyolt), percekig tartó vastaps kísérte, itt legfeljebb egyszer volt kicsivel erősebb az ováció (szintén a spanyolnál). Mert a közönség végig úgy reagált, ahogy kellett. Túlzás talán csak a végén mutatkozott meg, amikor legalább háromszor (egyáltalán nem vastapssal) visszakérték a táncosokat a színpadra.

Arénás "hattyúk" madártávlatból

Ám nem hiszem el, hogy a balettosok nem érezték a különbséget. Az is megesett, hogy az egyik balerina, a bevett forgatókönyv szerint, kétszer hajolt meg a szóló után, de a másodiknál már néma volt a közönség…Pedig érződött, hogy mindenki edzette a tenyerét, és zsibbadásig csapkodta volna, csak csillapítsa már az éhségét, szomjúságát valaki. Odette, azaz Odilia megpróbálta. Köztudott, hogy a két szerepet ugyanaz a balerina játssza, ami a mű egyik legnehezebb része. A Fekete Hattyú tánca meg az egyik csúcspont, hiszen a 32 (hogy szakszerűek legyünk, fouetté en tournant) forgás nem csak megterhelő, hanem igazi kihívás is a művészeknek.

A moszkvai Odilia becsülettel végrehajtotta a lélegzetállító mozdulatsort, amiért el is nyerte méltó jutalmát. Még egy-két fütty is előtört a hálás nézőkből. Nem számít, hogy nem voltak a fellépők között sztárok, s az sem, hogy a délutáni herceg talán még a 20-ik életévét sem töltötte be (na, jó maximum 25), bármit lenyeltem volna nekik, ha bravúrt látok, ugrásokat, emeléseket, amit úgy tudnak előadni, mint senki más a világon. Mert elfogult vagyok az orosz balettel. De az, hogy egy monumentálisnak szánt, méltán világhírű társulat előadása alatt folyamatosan az Ékszer Balett produkciója elevenedett meg előttem, nekem is sok(k) volt, pedig velük is elfogult vagyok. És még így is megpróbáltam menteni a menthetőt, mert kifele jövet szinte kifutott belőlem a hangos remény: remélem, az esti előadás hengerelni fog! Vajon hengerelt? Mondja már valaki, hogy igen, és azonnal törlöm a memóriából a délutánit. Mert az én mezei rendezésemben az orosz hattyú nem botolhat ekkorát, szükségem van rá…

Szerző: lázár

A  Mozi Mániával - valamint partneroldalaival - újra premier előtti vetítésre hívunk. Ez alkalommal Atom Egoyan (Az igazság fogságában) új rendezésére,  A fogoly (The Captive) című thrillerre nyerhetsz páros belépőt, a film hazai forgalmazója, a Cinetel Kft. jóvoltából.

A premier előtti vetítésre - A fogoly országos bemutatója előtt egy nappal - , 2014. december 3-án, este 7 órától, a Lurdy Moziban kerül sor.

A 9 éves Cassandrának nyoma vész. Kétségbeesett szülei és a rendőrség minden követ megmozgatnak, ám semmi nem utal sem emberrablásra, sem gyilkosságra. 8 évvel később, Matthew (Ryan Reynolds) az apa még mindig nem nyugodott bele gyermeke elvesztésébe. Ráadásul egyszer csak olyan üzeneteket kap, amely szerint Cassandra valóban életben van, ám fogságban tartják. A férfi kevés segítségre számíthat, de Nicole (Rosario Dawson), a pedofil-ügyekben jártas nyomozó mellette van.

Játékunk 2014. november 26-án kezdődik, és december 2-án délig tart. Nincs más dolgod, mint válaszolni egy egyszerű kérdésre. Megfejtésedet a pmszerkeszto@gmail.com címre várjuk, legkésőbb 2014. december 2-án, 12 óráig.

Hol rabolják el Matthew (Ryan Reynolds) lányát?
A: banknál
B: pitézőnél
C: benzinkútnál

Segítséget az előzetesben találsz.

A filmmel kapcsolatban a Premier MoziMagazin A fogoly különszámot jelentetett meg, amely ingyenesen érhető el.

A játékban kizárólag azok vehetnek részt, akik lájkolták a Pluszmínusz Facebook-oldalát. Vegyél részt partner oldalaink játékain is, hogy növeld az esélyed, viszont a nyert jegyek számától függetlenül egy játékosnak egy páros belépőt tudunk biztosítani. A jegyet kizárólag a nyertes veheti át, személyi igazolvány bemutatásával.

Éveken át nem múlt el úgy karácsony, hogy a szépen feldíszített fa tövében ne a Sport (és ide jön az adott évszám) című könyvet olvasgassam. Mindig fix ajándék volt a Jézuska listáján, ő meg persze tudta, hogy nekem ez mekkora öröm. Gyűltek a polcon az évek, a színek – piros, fehér, zöld, és az olimpia évében mindig arany – aztán egyszer csak meguntam. Lehet, hogy a Magyar Olimpiai Bizottság most erre érzett rá, mert a Sport 2014 más lett, mint a többi.

Mindig lélekemelő érzés egy könyv bemutatóján részt venni, ezt csak fokozza, ha olimpikonok tucatjai is jelen vannak. Valami maradandó történik az írás, a fotók és az akaraterő által. Többek között Cseh László, Hosszú Katinka, Mocsai Lajos, Berki Krisztián, Nagy László, Szilágyi Áron, de még Farkas Péter is megjelent a Sport 2014 bemutatóján. Az olimpikonok – kivétel nélkül – csak dicsérni tudták az albumot, amely Magyar Olimpiai Bizottság munkatársai szerkesztettek.

Fehér és arany címlappal, rengeteg képpel, különleges vízilabdás fotósorozattal és izgalmas interjúkkal került a könyvesboltok polcaira a vaskos alkotás. Most nagyobb terjedelmet kaptak a példaképek. Nyolc sportoló, akik kimagasló teljesítményt értek el, nyolc ember, akiknek a képét minden kisgyereknek, felnőttnek ismernie kell.

Borkai Zsolt, a Magyar Olimpiai Bizottság elnöke a könyv bemutatóján kiemelte: a december a sport ünnepe, és szerencsére volt mit ünnepelni 2014-ben is. Hosszú Katinka elmondta, ő még nem tudja ezt az évet lezárni, hiszen december elején kezdődik a rövidpályás úszó-világbajnokság. De akármilyen eredményt is ér el Dohában ez a 2014 mindenképp sikeres volt számára. Ahogyan Berki Krisztiánnak is, hiszen a nehézségek ellenére idén (is) világbajnok lett a lólengés-specialista.

Ki ne akarna róluk olvasni, megismerni, elámulni? Nem vagyok naiv, sajnos sejtem a választ. Mindenesetre, én idén is írok a Jézuskának… (remélem vette!)

Fotó: Pluszmínusz

Ez a november olyan „csuda eseményt” is elhozott, mint az ország első Musical Fesztiválja, amit a Papp László Budapest Sportarénában rendeztek meg. Az elnevezés nagyszabású volt, a lebonyolítás… Na, maradjunk annyiban, hogy egész sok ember választotta - azon a szombati napon - az X-Faktor helyett a musical-slágereket.

„A fesztiválon a musical irodalom legszebb és legismertebb dalai csendülnek majd fel” – írták az esemény beharangozójában. Így is volt. A musicaleket kicsit is jobban ismerők találkozhattak az unalomig ismert dalokkal. Ejj, de vártunk már erre! A dalok élő zenés kísérettel szólaltak meg, egyedi hangszerelésben. Ennek volt köszönhető, hogy a Rómeó és Júlia nagysikerű slágere - a Lehetsz király - ismét egy rosszabb fajta midi csengőhangra emlékeztetett, vagy a Madách Színházban - jó pár éve - játszott Volt egyszer egy csapat című előadás legszebb dala felismerhetetlenné vált Mahó Andi torkából. És erről nem a színésznő tehetett…

Ami a fellépőket illeti… Koós Réka, Mahó Andrea és Miller Zoltán hozták a színvonalat. Vagy inkább azt túl is teljesítették. Vermes Tímea és Csengeri Attila, két biztonságos, jó hang. Timi részéről még pár kibuggyanó kebel is társult, aminek leginkább az elöl ülő, nyugdíjas bácsikák örülhettek. Csengeri Attila ezt nem spékelte meg semmivel. Köszönjük! Sasvári Sándor talán jobban érezte volna magát, ha lóháton vágtázhat az Arénába, de nem volt ló… Nagy Sándor meg… Könyörgöm, szóljon már neki valaki, hogy ne énekeljen! A hangja már meseszerű - egyszer volt, hol nem volt -, de jól játszik, kiváló prózai színész, az nem elég?

A musical őrület évek óta tartja magát hazánkban. Míg, ezelőtt pár évvel arról írtunk, hogy reneszánszát éli a műfaj, mostanra már hagyomány lett a legtöbb színházban. Nem lehet megunni, és nem is kell eltűntetni. Újabb és újabb korosztály nő fel, és élvezi Az Operaház fantomját, a Grease-t, vagy éppen a Nyomorultakat. Csak nem érdemes elcsépelni, mert akkor unalmas és sablonos lesz, és még az X-Faktor is jobb választásnak fog tűnni.

Fotó: Menyhárt-Török Adél

Hogyan is állunk a kortárs táncelőadásokkal? Úgy tűnik, a közönség három kategóriából áll: van, aki megemészti, van, aki élvezi, és van, aki otthagyja. A Bozsik Yvette Társulat Antigoné című előadásán, a Művészetek Palotájában, úgy tűnt, mind a három fajta néző jelen volt.

Szophoklész műve még akkor sem egyszerű, ha nem tánccal és Carl Orff zenéjével párosul. Bár a zenével nem volt gond, inkább a német nyelven való áriázás akart kikergetni a világból, vagy legalábbis a Müpából. A korántsem dallamos, se nem jól csengő nyelv keménysége az előadásból is átjött, és nem biztos, hogy a hasznára vált…

A Bozsik Yvette Társulat a Varázsfuvola és az Orfeusz és Euridiké után ismét egy nagyszabású operát dolgozott fel. Antigoné fivérei egymás keze által halnak meg, a király egyiküket árulónak kiáltja ki, de Antigoné a parancs ellenére el akarja őt temetni. Az ókori görög drámában az erkölcs csap össze a hatalommal, a testvéri szeretet és a szerelem próbál felülkerekedni a törvényeken, de a történet végül tragédiába torkollik.

Az előadás zenéjét Philippe Heritier, a Párizsban élő svájci zeneszerző jegyzi, aki már 20 éve készít zenéket a társulat előadásaihoz. Carl Orff drámai hangvételű operáját kortárs hangzással és effektusokkal komponálta újra. Antigoné szerepében Szent-Ivány Kinga látható, míg Iszménét Szarvas Krisztina táncolja el.

A drámai táncjáték csak felnőtteknek szól, pedig nincs benne meztelenség (a lényeg nem látszik), se vérfürdő, mégis egy olyan erő dolgozik benne, amitől félelem és borzongás fut át az ember belsőjén. A táncosok elemi erőt mutatnak be. A megfeszülő izmok, a lendület valahova a mélybe ránt, és csak a sötétségbe visz tovább. Elszállnak a pozitív gondolatok, háborog a test és a lélek. Ez a „nincs kiút” érzés megfekszi a sznobista közönség gyomrát, na, ők távoznak szünetben. A lelkesebbek küzdenek, miközben arra gondolnak, hogy nem a Bozsik Yvette Társulat előadásaira fognak bérletet venni. A túlzók pedig éljeneznek, ha kell, ha nem. Nézze, aki akarja, de tuti találunk jobbat is!

Fotó: Dusa Gábor

A Mozi Mániával - valamint partneroldalaival - az Egy szerelem története: a férfi című film premier előtti vetítésére hívunk! A film a Vertigo Média Kft. forgalmazásában 2014. november 27-től látható hazai mozikba, de velünk már a bemutató előtt is megnézheted.

Nyerj páros belépőt a premier előtti vetítésre: november 25-én, este 8 órától a Mi Mozink Lurdy moziban! A történet szerint: Eleanor Rigby és Conor Ludlow mindennél jobban szeretik egymást. Kapcsolatuk perzselő szerelmen alapul, amelybe olyan őrültségek is beleférnek, minthogy egy étteremből fizetés nélkül távozzanak, vagy egy autóban töltsék az éjszakát. A fiatal házaspár kapcsolatában egy nem várt esemény mégis fordulatot hoz, és veszélyezteti a az idilli hétköznapok nyugalmát.

A rendező Ned Benson az Egy szerelem történetében rendhagyó módon egy szerelem két nézőpontját mutatja be - külön filmben a nő és a férfi szemszögéből. A szereplők konfliktusai valamennyi kapcsolatban élő ember számára ismerősek lehetnek, és leképezését adják napjaink társadalmának és társadalmi problémáinak.

Ha ott akarsz lenni a bemutatón, nincs más dolgod, mint a játék ideje alatt válaszolni egy egyszerű kérdésre, a megfejtést pedig elküldeni a pmszerkeszto@gmail.com címre, legkésőbb 2014. november 24-én 12 óráig. 6 szerencsés nyertesünk nézheti meg, másodmagával a filmet.

Kérdés: Ki játssza a filmben a női főszerepet?

A Premier MoziMagazin Egy szerelem története: a férfi különszámot jelentetett meg. Az ingyenes digitális kiadványban háttér információkat is találsz a film szereplőiről.

A játékban kizárólag azok vehetnek részt, akik lájkolták a Pluszmínusz Facebook-oldalát. Vegyél részt partner oldalaink játékain is, hogy növeld az esélyed, viszont a nyert jegyek számától függetlenül egy játékosnak egy páros belépőt tudunk biztosítani. A jegyet kizárólag a nyertes veheti át, személyi igazolvány bemutatásával.

Aki kiskorában nem szedett szét egyetlen plüssmacit, kisautót vagy babát sem, hogy megnézze, mi van belül, miért tud gurulni, vagy miért mozgatja a karját; az talán nem is volt igazi gyerek. A csemeték egyik kedvenc játékszere az építőkocka és a legó – hogy magát az építkezést szeretik-e benne, vagy inkább a kész alkotások lerombolását, jó kérdés. Az azonban tény, hogy a kis kockák jóvoltából szabadjára engedhetik a fantáziájukat, és létrehozhatnak valami egyedit és különlegeset.

A VAM Design Center Kockabirodalom – Építsd meg az álmaid! című építőkocka-kiállítása a gyerekekben szunnyadó leendő mérnököt szeretné felébreszteni, illetve a játék öröme és a kockákban rejlő lehetőségek kihasználásával megtanítani őket a fizika alaptörvényeire. Az első utazó tudományos építőkockás kiállításon a kicsik játékos formában ismerkedhetnek meg a műszaki tudományok alapjaival.

Azinteraktív kiállító részben 30 megépített modell (autó, vonat, tank, daru, repülő) várja őket, amelyeket ők maguk működtethetnek egy érintőképernyő segítségével. A moziban népszerű rajzfilmeket, a videós bemutatóteremben pedig animációs tudományos videókat nézhetnek meg. A játszóházban megépíthetik saját modelljeiket a több tízezernyi legókockából, a tanulószobában pedig 30 perces foglalkozásokon ismerkedhetnek meg a fizikai alapelvekkel, és alkothatnak körhintát vagy épp versenyautót, amely aztán egy gombnyomással el is indul.

A rendezvény sajtóbemutatóján az újságírókon kívül több híresség is megjelent, természetesen csemetéik társaságában. Az utazó kiállítást megálmodó izraeli cég, a Young Engineers alapítója, Amir Asor beszéde után Schell Judit, Dopeman vagy Győrfi Pál gyermekei azonnal birtokba vették a forgó, guruló, berregő vagy épp fröcskölő szerkezeteket.

A kiállítás remek családi program: a kicsiket garantáltan lefoglalja, a szülők legnagyobb örömére pedig a játék végeztével nem nekik kell elpakolniuk a gyerekek után. A kiállítás 2014. november 14-től látogatható a VAM Design Centerben.

Szerző: Mohai Szilvia

Fotó: Pluszímnusz

Alig egy hónapja mutatta be Spiró György komédiáját a Pesti Színház. A Kvartett című előadás Marton László rendezésében, Kern András, Hegedűs D. Géza, Börcsök Enikő és Péter Kata főszereplésével jött létre.

A Kvartett 1996-ban íródott. A mű érdekessége, hogy az akkori Magyarországról pontos képet adott, és ez igaz 2014-re is. Hiába telt el közben 18 év, érezhetjük úgy, hogy napjainkban ugyanolyan zűrzavaros állapotok uralkodnak, mint akkor. Sőt, talán ma még aktuálisabb…

A Kvartett panelházaspárjának (Hegedűs D. Géza és Börcsök Enikő) mindennapi rutinját különös esemény zavarja meg: egy Amerikából érkező idegen (Kern András) kopogtat be hozzájuk, s azt hajtogatja, hogy a családfő mentette meg az életét 1956-ban, hisz ő figyelmeztette a forradalom után sejthető számonkérésekre. Az egykori segítséget most ajándékkal, hálával köszönné meg, csakhogy a múltban ragadt és gyanakvó családfő árulónak nevezi a vendéget, és kitessékeli.

Egyszerre mulatságos és megrendítő a darab. A másfél órán keresztül pörgő előadást a feleség, Börcsök Enikő diktálja. Egyszerűsége válik humorrá, tiszteletre méltó a férje iránti elkötelezettség, és látszik, hogy ő bizony nem tud semmit, vagy nem is akar tudni semmit. Neki tényleg az a legfontosabb, hogy senki ne egye hidegen a mákos tésztát, és legyen elegendő szvetter mindenkinek…

Hegedüs D. Géza a férj és apa. Igazi hithű polgár, aki csalódott az életben, a munkájában, úgy ahogy van, az egész rendszerben. Persze még a futballban is. Susogós mackóban és atlétatrikóban tölti a mindennapjait, és éli tovább a múltját. Néha egy üveg sör azért hiányzik a kezéből, de a pocakvakarás elmaradhatatlan.

A házaspár lányát Péter Kata alakítja. Közönséges, számító és elvált 30-as. Hogy napjaink nője? Na, azért nem! Mindenesetre tökéletes szerepformálás, akinek a legnagyobb hibája talán épp az, hogy nem fiúnak született.

Kern András úriemberszerepe szinte már hozzánőtt. Egy kis amerikai akcentus, a kellő elegancia és a tőle megszokott profizmus, amit hozzátett az előadáshoz.

Átlagos emberekről van szó, akik képtelenek elhinni, hogy velük is történhetnek csodák. Velük minden olyan hétköznapi, nem szépek, nem élnek jól, talán még csak nem is szeretik egymást. A megszokás uralja a mindennapjaikat. A nézőt meg rádöbbenti, hogy vagy nagyon szerencsés, vagy ugyanígy él.

Fotó: Szkárossy Zsuzsa