Egy igaz barát ott van mellettünk akkor is, ha épp kudarcot vallottunk, ha padlón vagyunk; de akkor is, amikor a siker pillanatait éljük meg. Igaz barátot találni nehéz feladat. Sokszor az élet különleges fordulata kell ahhoz, hogy ez megtörténjen. Kocsis Tibor és Gyurcsík Tibor barátsága sem szokványos történet.

A két énekes az X-Faktor második szériájának versenyzői voltak. Akár riválisok is lehetnének, hiszen mindkét fiú álma ugyanaz: az énekesi pálya csúcsára érni. Gyurcsík elsőként esett ki a műsorból, míg Kocsis megnyerte a 2011-es évadot. Irigység vagy akár féltékenység is lehetne a két Tibor között, ők azonban okosabbak ennél.

Hosszú időn keresztül voltak összezárva, rengeteg közös élmény köti össze őket. Ez idő alatt egymás támaszaivá váltak, hiszen a próbák miatt elzárva éltek a családjuktól, szeretteiktől, azoktól, akik eddig a biztonságot nyújtották nekik.

Barátságuk szólhatna a médiának is, hisz párban minden jobban „eladható”, és ahogy a dal is mondja: „Egyedül nem megy”. Ám ők nem a bulvárra hajtanak. Azt, hogy barátságuk igazi, november 25-én, a zenén keresztül mutatják be.

Egy délután, amely csak róluk fog szólni a Rózsa Művelődési Házban, ahol eddigi pályafutásuk legfontosabb dalait szólaltatják meg. A rendezvény egyik különlegessége a zongorakíséret, amelyet Leszkovszki-Tóth Éva biztosít számukra. Vendégként pedig kik mások is lehetnének majd jelen, mint az Apollo23 tagjai, azaz Varjú René, Kumich Tamás és Nánássy Tibor, akik szintén fontos szerepet játszanak mindkét énekes életében.

Ha testközelből szeretnéd látni és hallani a két énekest, és biztosra akarsz menni, akkor irány a jegyrendelés. Ha pedig a szerencsére bízod, játssz velünk!

Különleges táblákat helyeztek el a 4-6-os villamos megállóiban. Az 50x50-es tábla november 6-áig az elhasznált rágógumik gyűjtőhelyéül szolgál, de a rágókkal még a véleményünket is kifejezhetjük.

Emberek, mostantól ne a földre köpjétek a megunt rágót! A cselekedet nemcsak gusztustalan, de kellemetlen, ha a cipőnk talpára ragad; emellett nehéz és költséges is eltakarítani az utcáról, járdáról, peronokról. Ráadásul ott van mindenhol. Én nyúltam már bele a színházi szék karfája alatt is…

Világszerte az emberek évente körülbelül 560 000 tonna rágógumit rágnak el, amelynek többségét nemes egyszerűséggel csak kiköpik az utcán a földre. Több millió apró, fekete folt borítja Budapest utcáit is; van olyan része a városnak, ahol négyzetméterenként több tucat rágó is rohad a földön.

Ahelyett, hogy ezentúl kiköpnéd vagy elejtenéd a rágód valami nem ildomos helyen, most szavazhatsz vele a 4-6-os villamos összes megállójában. Kérdések: „Ki lesz szerinted az USA új elnöke? Obama vagy Romney?”, valamint „The Voice vs. X-Faktor: Melyik a jobb műsor szerinted?” Dönthetünk. A képek alatt lévő kék mezőkre tapasztott rágókkal bárki megoszthatja véleményét a világgal. Egy táblára, azaz a képek alatt található téglalapokba összesen közel 400 rágó fér el, így lehet, hogy valakinek már hely sem jut, de még akkor is jó megoldás a szemetes, amelyre a táblák leszerelése után érdemes rászokni.

„Ma ünnep van, ma sírhatunk!...” – írja Ady Endre Halottak napján című versében. Minden évben egyszer elolvasom ezt a verset, csak ilyenkor. Ezzel kezdődik a nap. Különös hangulata, amely egyszerre szomorkás és megnyugtató, megszáll ezekben a napokban, és jól esik azokra gondolni, akiket szerettünk, de már nem lehetnek velünk.

Valaki távozása az élők sorából mindig a történés pillanatában a legfájdalmasabb számunkra.  Aztán idővel, nem is tudjuk hogyan, de ez a fájdalom enyhül. Átalakul beletörődésbe, elfogadásba; hisszük, hogy ennek így kellett történnie.

Akarjuk még az utolsó érintést, a kedves mosolyt, a bársonyos hangot, a zsörtölődést, a morgást… De már csak az emlékeinkben élnek tovább. Nem tudjuk, mi van most velük. Hol vannak? Hogy vannak?

„Annyi nyomor, annyi szenny, vétek undorít meg e sárgolyón...”

Mi tovább megyünk, nélkülük.
Egy pillanatra csend van.
Nem kívánjuk a zajos forgatagot, csak a nyugalmat, amely nekik is jár.
Örökre velük! Ma sírhatunk, értük és magunkért.

Ady Endre: Halottak napján

Farsang II. Lassan így lehetne nevezni az október végi időszakot, amikor elkezdődnek a halloweeni bulik. Lehet, hogy nem is vagyunk azzal tisztában, miért is öltünk magunkra szellemes jelmezeket, de jó hecc, szóval elő a boszorkányseprűkkel.

Az eredetileg az ősi kelta hagyományokból kialakult ünnep elsősorban az angolszász országokban terjedt el. Sokáig mi magyarok csak a filmekből ismertük, és annyit tudtunk róla, hogy jelmezes gyerekek kopogtatnak a szomszédok ajtaján csokit kunyerálva. Mára már az egész világon elterjedt. A boszorkányok, kísértetek és egyéb szellemek ünnepe, melyben összemosódott a római Pomona-nap, a kelta samhain ünnep és a keresztény halottak napja: ez október 31.

Aki ezen a napon buliba hivatalos, kerülje a színes, virágos ruhadarabjait. Illik, sőt kötelező jelmezt húzni, de ugyancsak nem menő a hercegnős, a tündérkés vagy a kurvás öltözet. Ha nem kívánunk a megszokott boszorkány, varázsló vagy vámpír maszk mögé bújni, akkor érdemes mélyen a szekrényünk aljára túrni, és legalább valami szakadt fekete göncöt kihalászni. Idén amúgy tarol Katniss Everdeen vadászszerkója az Éhezők viadalából, amelyet még otthon is könnyedén össze tudunk állítani.

Ha pedig még nincs programunk szerda estére: A Vidámparkot töklámpások és rémisztő alakok lepik el, ha leszállt az éj. Aki alkalomhoz illő jelmezbe bújik, vagy visz magával egy házi készítésű töklámpást, árengedményben is részesül a belépő árából. A fényárban úszó ünnephez cukorka és ijesztgetés is jár. A Vörösmarty téren Halloween-felvonulás lesz szintén jelmezekben. A Toldi moziban pedig Budapest Horror Show néven rémisztő filmeket vetítenek 4 napon át.

Szellemes szórakozást!

Már azon meglepődtem, hogy létezik az Úszók Éjszakája. Azon meg végképp, hogy mindezt a pikkelysömör-betegségben szenvedők megsegítésért rendezik meg. Október 29-én, a Psoriasis Világnapján Budapesten kívül még négy nagyvárosban ugranak medencébe még olimpikonjaink is.

Sokan azzal sem vagyunk tisztában, hogy mi is az a pikkelysömör (psoriasis). Egy olyan bőrbetegség, amely a bőrt, körmöket, ízületeket, nagyon ritkán a nyálkahártyát támadja meg. Krónikus, kiújulásra hajlamos betegség, elterjedtsége Magyarországon 2 százalék körül van. Kialakulásában veleszületett hajlam és környezeti, „provokáló” faktorok is szerepet játszhatnak. Fontos tudni, hogy nem fertőző betegség, hiszen hajlamosak vagyunk félni mindentől, ami eltér a „normálistól”. Jelenleg véglegesen nem gyógyítható, de többnyire tünetmentesíthető.

Az amerikai topmodellnek, CariDee Englishnek a teste 78 százalékában érintett a pikkelysömör által. Kezelés hatására bőrtünetei eltűntek, az Amerika Topmodellje címet is elnyerte. Vagyis a lehetetlen nem létezik!

Az Úszók Éjszakája Budapesten, Debrecenben, Kaposváron, Pécsen és Szegeden teremt arra alkalmat, hogy az egészségesek is tegyenek beteg társaikért. A nemes célt szolgálják olimpikonjaink is, többek között Fodor Rajmund, Gergely István, dr. Molnár Tamás, Marosi Ádám vagy épp Jakabos Zsuzsanna is.

A résztvevő városok versengenek is egymással: a győzelemhez egy óra alatt kell minél több leúszott métert összegyűjteni, mindezt egy olyan különleges váltóverseny formájában, ahol a finisben az utolsó csobbanó a helyszínen lévő ismert olimpikon lesz. A legjobban teljesítő város anyagi támogatást nyer városa betegszervezete számára.

A versenyt követően a rendezvény végéig a résztvevők szabadon használhatják a medencéket. Az Úszók Éjszakáján a részvétel a versenyzők és a szurkolók számára is ingyenes.

A Ferencvárosi Torna Club új, saját márkás terméket hozott létre: a Fradi Snacket. A zöld-fehér alakulat évekkel ezelőtt a sörrel is próbálkozott, de az hol eltűnt, hol visszakerült a boltok polcaira. Az alkohol után most a nassolni valókkal próbálkozik a klub, bár nem vagyunk biztosak benne, hogy a célcsoport ugyanaz.

A Fradi Snack termékcsalád 5 részre osztható. A Fradi kukoricapehely sajtos és mogyorós ízben, míg a Fradi gabonapehely gyümölcsös és kakaós ízben kerül a piacra. Emellett a zöld-fehér színekben pompázó Fradi pattogatott kukoricát a „madaras Tescóban” és az ABC fordítottjában is meg lehet már vásárolni.

Felmérések szerint még mindig több mint egymillió szimpatizánsa van a klubnak, amely igen nagy szám, csak kár, hogy a mérkőzéseken ennek töredékét sem lehet felfedezni. A Klubnál mégis úgy gondolták, hogy ekkora szurkolótábor megérdemel egy kis mesterséges színezékkel előállított popcornt (mert ugyan mitől lesz zöld?).

A Fradi neve, logója és eszméje szép üzleti sikerekre lehet garancia, de a kulcsszó a LEHETen van. A termékek sikeressé válásához elsődlegesen a csapatok győzelmei kellenek. A kézilabdás lányok: oké!; a focis fiúk: hááát?; a vízilabdások: van még olyan?

Dagadtra ehetjük vagy alkoholistára ihatjuk magunkat (ha nem Fradi sörrel, akkor a DVTK nedűjével), ettől a régi Fradi-eszme (Erő, Erkölcs, Egyetértés... hogy micsoda?) még nem lesz meg, sem a pályán, sem az üzleti életben.

E. L. James erotikus trilógiájának immár második részét is – hogy stílszerű legyek – magamévá tettem. A szürke ötven árnyalata után a második rész, A sötét ötven árnyalata is ostromolja a könyveladási listákat (és alig egy hónap múlva itt a harmadik rész is). A tartalomra annak ellenére kíváncsi voltam, hogy az első rész inkább idegesített, mintsem szórakoztatott, de a második esély nem csak Christian Greynek jár…

Sajnos az első rész idegesítő leírásai, szóismétlései most sem tűntek el. A szent szar, basszantyú és társai ismét borzolták a kedélyeket. De olykor komplett mondatok és szituációk is csak arra szolgáltak, hogy meglegyen az 570 oldal, holott 300 is elég lett volna. 

Christian Grey és Anastasia Steele kezdeti szado-mazo kapcsolata mostanra romantikus lányregénnyé alakult olyannyira, hogy a „szeretlek” szó már kezdte elveszíteni a rangját. A szexuális együttlétek fokozhatatlan romantikába csaptak át, hiszen volt minden: szex a vitorláson, szex a zongorán, a liftben, az előszobában, a fürdőben, és majdnem az autó is megvolt (de valamit hagyni kell a harmadik részre is).

Üde színfoltot jelentett viszont az izgalom, amit a zakkant exbarátnő szolgáltatott és a látszólag mellékszálon somfordáló zaklató főnök, akiből még könnyen főszereplő válhat…

E. L. Jamesnek megint sikerült úgy befejeznie a regényt, hogy kíváncsivá tegye az olvasót a folytatásra. A sötét ötven árnyalata (is) bizony helyenként elcseszett, amint az író is jellemzi főszereplőjét, de a végére mégis kezd világossá válni, hogy mi a titka ezeknek az árnyalatoknak.

Mit tehet az ember, ha úgy engedik el egy CD-bemutató sajtótájékoztatójáról, hogy: „Addig ne írj egy sort sem, amíg meg nem hallgattad a lemezt!”. A kérés teljesen logikus, még akkor is, ha már ismerjük a korong zenei tartalmát, csak egy kicsit másképp. Versek és/vagy színházi előadás formájában. De ez most más…

A Madách Színház idén februárban mutatta be az Én, József Attila című darabot. Nem nehéz kitalálni, hogy a mű kiváló költőnk meglehetősen rövid életéről szól. A színtiszta magyar musical olyan létjogosultságot szerzett a zenés színjátszásban, hogy pár hónap alatt magánénak tudhatott egy televíziós felvételt és egy CD-kiadást. Utóbbi debütálása éppen tegnap történt, na pont azóta nem tudjuk kiverni a dalokat a fejünkből.

Mondhatnánk, hogy persze így könnyű, hisz József Attila versei garantálják a sikert. De miért lenne így? Olyan könnyű lenne sz…, bocs, rossz zenét írni hozzá, ám szerencsére Vizy Márton és Tóth Dávid Ágoston nem rontotta el. Sőt, a CD zenei hangszerelését még Szakos Krisztián is segítette. Posta Victor, Muri Enikő, Polyák Lilla és Nagy Balázs pedig hozták a kötelezőt, tökéletesen. Vagyis József Attila; szerelmei, Márta és Flóra; na meg barátja, Illyés Gyula ott lehet most már az otthonunkban.

Nem titok, hogy manapság egyre ritkábban szánunk arra időt, hogy levegyünk a könyvespolcról egy verses kötetet. Adyt, Petőfit vagy épp József Attilát. Az idősebbek még csak-csak, de a fiatalok…? Reméljük, még tudják, mi az a vers. Ez az előadás és a zenei tartalom összehozhat mindenkit az irodalommal, kortól, nemtől, vallási felekezettől függetlenül.

Sosem gondoltam, hogy valaha a zuhany alatt a Tiszta szívvel, a Ha nem szorítsz vagy a Tudod, hogy nincs bocsánat című verseket fogom dúdolni. Most megtörtént, és jó pár napig ott lesznek a fejemben. Pedig tudom, hogy egy idő után haragszom a dallamtapadásra, de mi mást tehetnék? Hallgatni kell!

A világ első számú sportszergyártó cégének is akadhatnak gondjai, főleg, ha az imidzsükön csorba esik. Lance Armstrong doppingügye pedig nem tartozik abba a kategóriába, amelyet szívesen kitennénk az ablakba, mondjuk közvetlenül Kobe Bryant, vagy Tiger Woods szexbotrányai mellé.

Lance Armstrong lemondott a rákellenes alapítványának elnöki posztjáról, miután az Amerikai Doppingellenes Szövetség egy jelentést hozott ki arról, hogy a kerékpáros nemcsak doppingolt, hanem csapattársait is erre buzdította. A Nike ennek hatására felbontotta szponzori szerződését a sportolóval. A Nike nézetei komolyak. Marketingstratégiájukban is nem annyira a termék a lényeg, hanem a sport szellemiségét próbálják a maguk elképzelései szerint alakítani.

„Állítsd szembe a tiszta Nike „sportot” és a szupersztárok csapatát a szabályközpontú sportvilággal” – vélik az amerikai cégnél. Nos, a tiszta sport most nem fér össze Armstronggal. Bár ennek ellentmond a New York Daily News egyik cikke, amely szerint a sportszergyártó 500 ezer dollárt fizetett azért a Nemzetközi Kerékpáros Szövetségnek, hogy eltussolják Armstrong pozitív doppingtesztjét. A Nike közleményében persze hevesen tagadta a vádakat, és megbocsáthatatlannak tartja a teljesítménynövelő szerek használatát.

A pletykák mindig gyorsan terjednek, de hogy ki falaz kinek, az szinte sosem derül ki. A „pipás” cég korábban több, szponzori szerződésben álló sportolóját is megvédte. A szexuális erőszakkal vádolt Kobe Bryant vagy a feleségét megcsaló Tiger Woods nem lett kegyvesztett, bár az igaz, hogy vétségeik nem a sport szellemiségével ütköztek... És a többi?

Beleszerettem egy új őrületbe! Tavasszal kezdte meg támadását az a mobilos applikáció, amely mostanra több millió lelkes hívet szerzett magának. A Draw Something egy olyan kombinációval állt elő, amely sikerre van ítélve: az Activity társasjáték izgalma és a közösségi hatás.

Hányszor halljuk, hogy „van okostelefonom, de nem használom ki a tudását”; „ó, csak telefonálni és SMS-t írni szoktam vele”. Na, ez a korszak kezd véget érni, még az idősebbek körében is. A fiatalok meg? Aki nem a telefonjára van ráragadva lépten-nyomon, azt lassan már nem is veszik emberszámba.

Robbanásszerűen nő az okostelefont és mobilinternetet használók tábora, és egyre jobban megismerjük a hasznosnak talált funkciókat, applikációkat vagy szolgáltatásokat. E-mail olvasás, hírek, dugófigyelő, időjárás, buszmenetrend, fordítóprogramok, játékok és még hosszasan lehetne sorolni. Ebbe a sorba illik bele a Draw Something is, amely nagyon rövid idő alatt tett szert a rajongókra.

Az elv nagyon egyszerű: én rajzolok valamit, neked pedig ki kell találnod, mi az. Vagy te rajzolsz nekem, és én töröm a fejem. Mert bizony gondolkozni kell. A minimális rajztudással meg tudjuk nehezíteni játszópartnerünk dolgát. Azt hisszük, hogy könnyű, hiszen játszottuk már ceruzával és igazi papírral. Ám teljesen más, amikor az ujjunk és egy 3,2 inches kijelző áll a rendelkezésünkre. A játék angol nyelven játszható, szóval a nyelvtudásra szükség van, de ami a nehézsége, az az előnye is lehet: fejleszti a szókincsünket.

Abszolút hátrány viszont, hogy megunhatatlan, és most gondolkozhatok, hogy rajzoljam le az Alient vagy Lady Gagát.

Rajzolni lehet így is, úgy is...