A Mozi Mánia app, a Pluszmínusz blog, valamint partner oldalai premier előtti vetítésen mutatják be Az utaskísérő - Senkit nem hagy kielégítetlenül! (Larry Gaye: Renegade Male Flight Attendant) című amerikai vígjátékot, a hazai forgalmazó, a Cinetel Kft. jóvoltából. Sam Friedlander rendezésében, Jayma Mays (A pláza ásza) és Patrick Warburton (Ted) szereplésével készült komédia premier előtti vetítésérének a Lurdy Mozi ad otthont, 2015. október 27-én, 19 órától.

A hazai bemutatója előtt két nappal már láthatod a filmet, ha játszol a Pluszmínusz Facebook-oldalán. Amennyiben szeretnél ott lenni a premieren nincs más dolgod, mint válaszolni egy egyszerű kérdésünkre. A válaszokat a pmszerkeszto@gmail.com e-mail címre várjuk, legkésőbb 2015. október 26-án, délig.

Kérdés: Milyen közlekedési eszközön dolgozik Larry Gaye?

Larry Gaye, nevének fura hangzása ellenére nem meleg, sőt! Igazi gigolo, a legnagyobb király a szakmában és az ágyban. Igaz, annyi esze sincs, mint egy marék lepkének, de nem is ezért imádják a nők. Larry légi utaskísérő, nincs az a meleg helyzet, ahol ne találná fel magát és ne hagyna maga után elégedett utasokat, akárcsak a repülőgép kondenzcsíkja. Az igazsághoz az is hozzátartozik, hogy nem utaskísérő, hanem pilóta szeretett volna lenni, ám nem ment át az alkalmassági vizsgán, s ez a kudarc a mai napig kísérti. Ráadásul újabb fenyegetettség elé néz: a légitársaság új típusú robot-stewardesseket tesztel, amik idővel leválthatnák őt és kollégáit. Larrynek tehát igazolnia kell, hogy többet ér, mint egy cyborg-utaskísérő – bármilyen formás kebleket is terveztek azoknak…

Növeld esélyedet, vegyél részt partnereink, valamint médiatámogatóink játékaiban is. Felhívjuk figyelmedet, hogy a nyert jegyek számától függetlenül, egy nyertes számára csak egy páros belépőt tudunk biztosítani. A nyeremény jegyeket kizárólag a nyertesnek áll módunkban átadni, az átvételnél személyi igazolvány felmutatását kérjük.

Partner oldalak:
AMoziStar
MoziNéző
FPortál
FilmDroid
Hetedik Sor Közepe
MovieAddicts
CineStar
Mafab
Mozi Mánia app

Média partnerek:
Cool FM
GiGa Rádió

Egy világbajnok vízilabdázó sosem pihen? Úgy valahogy. Decker Ádám keményen edz, versenyekre készül, fiatal sporttehetségeket patronál, második diplomáját csinálja, és idény nyáron apuka lett. Ilyen aktív életmód mellett „kétméteres” immunrendszere bizony támogatásra szorul, és ebben kiváló partnert talált…

Ádám, az OSC vízilabdázójaként folyamatosan „csúcsra járatja” magát. A vízilabda nem csak őt, de a testvérét, Attilát is rendesen „megfertőzte”. Mind a ketten a válogatott tagjai, míg Ádám védő, Attila pedig kapus.
„Az eddigi legkomolyabb eredményem a világbajnoki arany, azonban további szép érmek csillognak a gyűjteményemben. Szívesen emlékszem vissza a tavalyi eb-re, ahol ugyan ezüsttel zártuk a versenyt, ugyanakkor nagyon inspiráló volt hazai közönség előtt játszani. Rendkívül közel állnak a szívemhez a magyar bajnoki címek, ezekre ugyanis nagyon vágytam, és egy igazán jó társasággal küzdöttem meg értük. Jelenleg a jövő évi olimpia a fő fókusz, de előtte még jó lenne aranyat hozni az Európa-bajnokságról is” – tekint előre Ádám, aki csak a vízilabdának engedi meg a „fertőzést”, a meghűlést és az influenzát még hírből sem ismerheti.

Bizonyára nem véletlenül tölti be a csapatban a védő posztot, ugyanis a védelemnek a civil életében is nagyon fontos szerep jut. Ádám ugyanis mindent megtesz annak érdekében, hogy megóvja egészségét és mindig a lehető legjobb formában legyen. Felesége az ő jó tündére, aki gondoskodik arról, hogy mindig egészséges ételek kerüljenek az asztalra, mindketten nagyon odafigyelnek arra, hogy minőségi tápanyagokat vigyenek be.

„Nagyon odafigyelünk arra, hogy minőségi tápanyagokat vigyünk be, bevásárláskor például rengeteg időt töltünk a címkék, összetevők böngészésével. Igyekszünk keveset nassolni és egészséges, de finom alternatívákat találni a hizlaló vagy egészségtelen ételekre. Habár rengeteg zöldséget és gyümölcsöt tartalmaz az étrendem, tisztában vagyok azzal, hogy ezek vitamintartalma már nem ugyanaz, mint 10-20 évvel ezelőtt, így szükségem van rendszeres és minőségi táplálék-kiegészítésre”– mondja Ádám.

A vízilabdázó a BioTechUSA One-A-Day multivitamin készítménye mellett tette le a voksát, amely esszenciális vitaminokat és ásványi anyagokat tartalmazó, gluténmentes étrend-kiegészítő. Egyetlen One-A-Day multivitamin tablettában 12 féle vitamin és 10 féle ásványi anyag található. Az élsportban nélkülözhetetlen szellemi frissességet is segít megőrizni a benne lévő, vasnak, jódnak és cinknek köszönhetően.

A rendszeres minőségi vitaminbevitel segíthet abban is, hogy bárki győztesként kerüljön ki a változékony októberrel vívott harcból, amikor is hajlamosak vagyunk megfázni, mivel immunrendszerünk ilyenkor jellemzően gyengébben teljesít, de jó tudni: mindig van megoldás.

Ilyen még nem volt a Pluszmínuszon! Gantner Ádám: A szobapincér című könyvének megjelenéséről tegnap már beszámoltunk, és ahogy ígértük: a botrányos sztoriból részletet is közlünk. Figyelem! A következő sorok a nyugalom megzavarására alkalmasak! Csak bevállalósaknak! 

Részlet

- Ezt a lányt nagyon csúnyán megbaszhatták az elnöki lakosztályban!
Néznek szánalommal az esti műszak katonái a kereskedelmi televíziók és a bulvárújságok hasábjairól rendszeresen visszaköszönő celeb-modell-prostituált kevésbé büszke titulusát magáénak tudható szőke bombázó irányába, aki nyüszítve a fájdalomtól, lábait szorosan összezárva, lassú léptekkel próbál eljutni a forgóajtóhoz.

Szégyenkezve mélyen lesüti a szemét, hiszen pontosan tudja, hogy a személyzet minden kínkeservesen megtett lépését szánakozó pillantásokkal kíséri.
- Análba tolták, vagy inkább análba erőszakolták a szerencsétlen luvnyáját!
Borzonganak a recepciós lányok, maguknak tudva a prosti fájdalmát, kibeszélve egymás között a prosti pénzzel megvásárolt megalázását.
…bugyijától megfosztva, majd azt a szájába tömve, hogy a folyosó népe ne szerezhessen hallgatólagos tudomást a lány testét szétfeszítő, égető, pokoli fájdalmáról, kikötözve, kínjában két körmével véresre marva saját tenyerét kínjában. De hiába! Moccanni sem bír a szoros béklyóból, lassan elernyed, abbamarad a hiábavaló vergődése és szabadulási kísérlete. Feladja. Ez alkalommal elszámította magát, könnyeit nyeldesve Istenhez fohászkodik megváltásért. Vajon milyen gondolatok cikáztak át a lány fejében, amikor a bűzös leheletű milliomos hátulról erőszakolva, a testét beterítő izzadságával, cuppogtatva nyáladzott a lány hófehér, királynői tartású hattyúnyakán hörögve, majd hirtelen belespriccelvén magját a lány szétfeszített, véráztatta hátsójába? Csak a hamis Louis Vuitton táskájának mélyén meglapuló euró kötegek motiválták a testi fájdalom és a lelki megaláztatások eltűrésére? Kislánykorában szőke, ártatlan királylányként vajon ezt a sorsot képzelte el magának?
A sokat látott recepciósok szánalommal tekintenek a fájdalomtól vonagló prostira, akit a Ház dolgozóinak legádázabb ellensége, tehát a nyugati management és a fehérgallérosok liblingje, az Indiából elszármazó dollármilliomos ebrudalt ki az imént a lakosztályából a brutálisra sikeredett légyottjukat követően. Nehezen engedik el a könnyáztatta, de még így is gyönyörű modell-celeb-prosti fekete szemfestékétől elkenődött, maszatos arcát.
A lány rátarti magabiztossággal érkezett alig egy órácskával ezelőtt, és kért útmutatást a személyzettől a lakosztály irányába, a könnyed numera és a bőséges borravaló reményében. Azóta nagyot fordult vele a világ. Csak egy órát töltött fent az elnökiben, de lényegesen többnek tűnt, mintha a falon lógó átkozott óra megálljt parancsolt volna a lassan cammogó időnek, sem előre, sem hátra nem mozdult a mutató, csak az indiai hangos, gurgulázó hörgése hallatszott és a testrészek rémes, természetellenes csattogása. Királynőként érkezett, nőiességében, emberi mivoltában megalázott, nyüszítő kutyaként somfordál el a Házból, mindörökre.
A milliomostól együttesen retteg és undorodik a Ház jobb érzésű, kétkezi munkás személyzete.
A fehérgallérosok szemében a hőn szeretett: A MI KEDVENC MILLIOMOSUNK, AKI MEGTISZTELI A HÁZUNKAT JELENLÉTÉVEL, ÉS A HOSSZAS ITT TARTÓZKODÁSÁVAL JÓ HÍRNEVÉT ÖREGBÍTI A HÁZNAK.

Neki a pénzéért cserébe bármi megengedett, és használati tárgyként kezelheti az ugrásra kész, kizárólag a csettintésére váró személyzetet. Az indiai milliomos érkezésétől egészen a távozásáig valóban vigyázzban állnak a recepciósok a pult mögött, a rutinos szobalányok inkább beteget jelentenek, féltve a testi épségüket, a felszolgálók szabadnapért rimánkodnak a főnök uraknál. Egy aprócska kis hiba, rezdülés, vagy csak feleselő, nemtetszésnek nyilvánított arcjáték a rebellis dolgozó irányából, máris röpül az állásából.
Képtelenség kedvére tenni a milliomosnak, aki a szállodai személyzetben a potenciális ellenségét véli felfedezni. A kora reggeli órákban színe elé rendelt szálloda igazgatóval és annak nyelvével – ami az indiai seggébe jó mélyen, egészen a csontig fúródik, a zsarnok távozásáig ott is maradva –, költi el a bőséges, vegetáriánus reggelijét. A hosszúra nyúlt étkezés alatt az indiai milliomos nem átallja az igazgató figyelmét felhívni a magyar cselédség jellembéli tulajdonságaik hiányára, mely szerint nincs meg bennük a szolgaságra való hajlandóság és a feltétlen engedelmesség irányában.
A késő esti órákban történtekről mindketten mélyen hallgatnak. Az igazgató ősellensége a prostitúciónak, és semmilyen formában sem támogatja a szobáztatás legalizálását szállodán belül, de természetesen szemet huny a kedves vendég éjszakai légyottja felett. A szőke celeb-modell-prosti itt járta nem maradhatott titokban, hiszen a ház belső tereit szüntelenül pásztázó kamerák figyelmét semmi sem kerülheti el, a mosoda is jelentette, hogy véres, szakadt lepedő és párnahuzatok kerültek le az elnöki lakosztályból, amiket képtelenségnek tűntek megtisztítani a beléjük ivódott mocsoktól.
Elképesztő az a fajta közömbösség és képmutatás, amit a reggeliző felek elkövetnek a női nem irányába, miközben jóízűen, férfias falánksággal falatozzák bőséges reggelijüket, amit külön a szabadnapjáról berendelt reggeliztető szakács készített el számukra. Semmitmondó, udvariaskodó gesztusokat tesznek egymás felé, gyakran megakad a társalgás, hallgatásba burkolóznak.
A személyzet magában egyszerre sír és nevet a Ház mindenható urának látványos vergődésén, de nem teljesen felhőtlen a boldogságuk, hiszen az igazgatóval szemben ádáz ellenségük foglal helyet.
- Ha most becsapódna egy bomba és telibe találna az asztalukat, boldogan vonulnék nyugdíjba. – cikáznak a pusztító gondolatok a reggeliztető felszolgálók fejében.
Az indiai szemmel láthatóan unatkozik az igazgató társaságában, semmire sem tartja, hiszen ő is csak egy beosztott, ráadásul angol. Az állandó narancslé-utánpótlásért felelős felszolgáló, aki haptákban áll az indiai háta mögött, és abban a megtiszteltetésben részesül, hogy újra és újra töltheti a milliomos poharát, nyíltan undorodik a bételtől és az egyéb, testéből áradó szagoktól bűzlő, hangosan böfögő és köpködő, körülugrált fővendégtől. Íratlan szabály a Házban, hogy az Indiából érkező vendégeket messziről el kell kerülni, jobb kitérni az útjukból. Bármilyen jellegű konfrontáció, de akár egy ártalmatlannak induló párbeszéd esetén is csakis vesztesként kerülhet ki a személyzet tagja egy indiai vendéggel szemben.
Az indiai vendégek az előkelő első helyet foglalják el a nemszeretem, de inkább rühellem nemzetiségek tagjainak rövid kis képzeletbeli, szállodai feketelistáján. Senki sem veszélyezteti az indiaiak előkelő pozícióját. Az indiai vendég, ha kiteszi a lábát a kontinensének országaiból, rögvest erőt vesz rajta az európai ember elleni táplált gyűlölete.
Talán az évszázados megaláztatások, gyarmatosítások hozadékaként tör elő belőlük és bújik felszínre a bennük fortyogó méreg, ami mindúttal megmérgezi a kelet-európai szállodai dolgozók életét.
A gonosz és rosszindulatú indiai vendégek mellékága, ölüknek bőséges, termékeny gyümölcse a második generációs, a már Angliában felcseperedett, de még indiai kultúrán, szokásokon szocializálódott anglo-indiai vendég. Mosolygós, rossztermészetű személyzetet gyilkolók. Miután magukra zárják a szállodai szobáik ajtaját, a BBC bemondóit utánzó, affektáló angolságukkal, csiszolt egyetemi modorúkkal, jól szabott öltönyeikben, a szállodai személyzet életét pokollá tevő szörnyeteggé válnak. A rájuk oly jellegzetes, gőgős, lesajnáló pillantásaikkal, szüntelen felvágásaikkal illetik a személyzetet, akik a saját bőrükön tapasztalhatják meg a legalantasabb szolgaság megalázó érzetét.
Az esti műszak harcosai egymással összefogva, kizárólag a maguk örömére próbálnak elbánni az indiai milliomossal, hiszen a bosszújuk, az állásaik megtartása végett, nem kerülhet napvilágra.
Nem oszthatják meg a gyönyörüket a reggeles kollégáikkal, telekürtölve az egész Házat, hogy méltó revánsot vettek a többiek nevében is az indiai milliomoson. És legnagyobb szomorúságukra, bármennyire is kedvelnék, de nem vághatják távozásnál az indiai bétellel teli pofájába, hogy mi került a poharába és a tányérjába az esti rendelései során.
Így csak egymás között, egymás szórakoztatására mesélik majd el újból és újból az utolsó nap éjszakáját. Egy szempillantás alatt ötletbörzévé válik az esti műszak. A recepciósok apróbb trükköket vetnek be az indiai felhőtlen kikapcsolódásának megzavarása érdekében. Félóránként külsős hívásként hosszan csörgetik a lakosztály telefonjait, a telefonos ébresztőt korábban teljesítik, házimozijában szándékosan összekeverik a megtekintésre váró filmeket.
A londiner összerugdossa és összenyálazza a lakosztály elé kitett tisztításra váró cipők belsejét, de a bosszú ízét mégiscsak a konyhások és a bárosok érzik leginkább, hiszen nekik jóval szélesebb és gusztustalanabb a repertoáruk, a recepciósok kifinomult módszereivel szemben. Valójában csak a legkritikusabb esetben bevethető, a megtorláshoz nélkülözhetetlen kellékekként felsorakoztatott testnedveikben és elhalt szőrszálaikban gondolkoznak. A bárosok az orrukból és a torkukból felköhögött, belülről érkező, jelentős mennyiségű slejmmel kínálják meg a frissiben rendelt koktélt, sőt, annak szervírozása előtt még jólesően bele is finganak a felcicomázott ipszilon pohárba.
Az esti szakács sem késlekedik, vörös, megizzadt fanszőrzetéből kínálja meg pár szállal a megrendelt salátát, még a hájas seggébe is alaposan, jó mélyen beletúr némi maradék galacsin után kutatva, hogy illendően feldíszítse, és az előírt, szigorú sztenderdeknek megfelelően készítse el az indiai milliomos kedvencének kikiáltott, egyedi hozzávalóival megbolondított vegetáriánus salátáját.

A részlet a Publikon Kiadó engedélyével lett közölve.

A nagy sikerű Ősz Jeruzsálemben, a Siksze és a L@tor kötetek szerzője, Gantner Ádám új könyvvel jelentkezett. A szobapincér című mű megbotránkoztató történetet ígér, ahol nincsenek tabuk, csak a csupasz valóság. Hiszen jogos-e a kérdés: „Ha létezik zsidó pincér, vajon zsidó prosti létezhet-e?".

A történet főhőse Giorgio, a negyvenes éveit taposó, munkájába belefáradt szobapincér. Körülötte sorra tűnnek fel a közvetlen munkatársai: a tolvaj felszolgálók, a cselédsorba taszított szobalányok, a homofób, antiszemita szakácsok, a hazai munkaerőt mélyen lenéző nyugati management, és a hotel vonzáskörének járulékos elemei: a prostituáltak és futtatóik. Ebben az ízig-vérig jellegzetes, balkáni viszonyokat megidéző környezetben követhetjük nyomon Giorgio egy évének a történetét, s mire az utolsó lapra érünk, nemcsak a főhősről fogunk radikálisan mást gondolni, de a luxusnak gondolt ötcsillagos szállodák illúzióromboló, hamis világáról is.

A modernkori nyugati úri osztály és a hazai cselédség metszéspontja áhított luxusba csomagolva Budapesten, egy feddhetetlen hírű, ötcsillagos szállodában. Napjaink Magyarországának lényegében ismeretlen munkahelyi szegletébe kapunk meghívást egy kőkemény kelet-európai történettel, a rendszerváltás veszteseiről. A regényben csak a nevek fiktívek, mindenki a maga kijózanító igazában jelenik meg.

De valójában mi történik a csillogó felszín alatt? Kik és miként működtetik ezt a korántsem makulátlan gépezetet, amelyet bár vendéglátásnak hívunk, voltaképpen teljesen más a fő mozgatórugója.

A botránykönyvből holnap részleteket közlünk a itt, a Pluszmínusz blogon!

Talán az októberi napsütés még nem az utolsókat rúgta hétfőn, de a Puskás Ferenc Stadionnak ezek már a végnapjai. Családias hangulatú gálával búcsúzott a közönségtől a lebontásra ítélt építmény, így az utolsó lábnyomot még én is ott hagytam a stadion gyepszőnyegén.

A több mint hatvanéves létesítményre hamarosan kiírják a közbeszerzési eljárást, és még tavasz előtt le fogják bontani. Ezzel lezárul egy korszak, melyből hatvan évet én nem éltem meg, de így is akadtak élményeim az omladozó lelátón.

Puskás Ferencet először és utoljára személyesen is láthattam, 2002-ben, amikor a stadion „keresztelője” megtörtént. De ott tapsikoltam akkor Raúlnak és Iker Casillasnak is, és furcsa mód arra nem emlékszem, hogy kik játszottak a magyar válogatottban…

De duplán őrjöngtem, amikor 2007-ben 3-1-re vertük a világbajnok olaszokat egy barátságos meccsen – aznap kaptam meg életem első újságírói állását, naná, hogy tomboltam. Az akkor játszó olasz válogatott játékosok neveit most is fel tudnám sorolni, a magyarok már megint nem jutnak eszembe…

Lehet, hogy nem kellene folytatnom ezt a sort? Szóval, jó volt nekünk ez a stadion, pont illett a focinkhoz. De legyen jobb ez is, az is!

Az új Puskás Ferenc Stadion a világon is különlegesnek számító eljárással épül meg. A 68 ezer férőhelyes multifunkcionális létesítmény több mint 20 sportágat szolgál majd ki, vagyis sokkal több lesz egy korszerű labdarúgó-stadionnál. Az építkezés a tervek szerint tavasszal kezdődik, és 2018-ban fejeződik be. A teljes beruházást tekintve 90-100 milliárd forintos összegek repkednek, de inkább ne is gondoljunk bele, hogy mit jelent ez. Csak legyen foci(nk) és csapat(unk), olyan, akiknek érdemes lesz megjegyezni a nevét!

Fotó: Pluszmínusz

Kövesd a Pluszmínuszt az Instagramon is!

A borozás élményét nemcsak a hangulatos környezet vagy a társaság emelheti, hanem az is, ha ismerjük poharunk tartalmának történetét: honnan jött, és milyen utat tett meg a tőkéről az üvegbe. A Bujdosó Szőlőbirtok és Pincészetbe tett őszi bortúránk alkalmával belestünk a szüreti munkálatokba, és megkóstoltuk a Dél-Balaton legfinomabb borait.

Első állomásunk Balatonboglár, ahol a Bujdosó család szőlejében már javában zajlanak a szüreti munkálatok. A tőkék között múlt és jelen találkozik: a szürkebarátot az egyik oldalon egy hatalmas masina, a másikon pedig egy lelkes brigád választja le a tőkéről. Mint Bujdosó Ferenctől megtudjuk, egyes „ragaszkodóbb” fajtákat csak kézzel lehet szüretelni: a sorok között javában folyik a munka, szól a zene, csattognak a metszőollók, ilyen a szüreti hangulat.

A szőlőben tett látogatás után irány Balatonlelle és a feldolgozóüzem, ahol figyelemmel kísérhettük a kibogyózott szőlő útját a traktorról a présig. Természetesen a kóstolgatás sem maradhat el: megízleltük a készülő bort különböző állomásain: ittunk mustot, murcit, pár nap híján érett Királyleánykát és szinte fogyasztásra kész Sauvignon Blanc-t. Amikor már épp aggódni kezdtünk volna, hogy ilyen „alappal” bírni fogjuk-e az ebéd mellé kapott kóstolót, akkor Bujdosó Ferenc megnyugtat: elég elrágni két szőlőmagot, és a mámor máris odébbáll – egy szőlészetben pedig szerencsére az mindig van kéznél.

Az utolsó állomásunk Balatonszemes és a Bujdosó Pince, ahol fejedelmi lakoma várja az éhes, kíváncsi turistákat és borbarátokat. Kacsacomb vöröskáposztával, házi rétes, és persze az elmaradhatatlan nedűk: kóstolunk gyöngyözőbort, zamatos fehéret, és finom vöröseket. A hely azt sugallja: ide visszatérünk még. És ezt ajánljuk minden borkedvelőnek, aki családias hangulatra és valódi ízélményre vágyik. A Bujdosó család egész évben várja vendégeit a Dél-Balaton legnagyobb, egy barokk műemlékpincében kialakított borozójában.

Kövesd a Pluszmínuszt az Instagramon is!

Szerző: Mohai Szilvia

Fotók: Pluszmínusz

Kokoschka babája címmel készült a Müpa és Gergye Krisztián Társulata előadása, szoros együttműködésben az osztrák balerinával, Gloria Benedikt-tel. A különleges táncelőadást, mely része volt a Bridging Europe – Európai Hidak fesztiváljának, szeptember 13-án mutatták be.

A Müpában látható előadás felidézte Gustav Mahler korát, és a XX. század történelmén átívelő utazásra invitálta nézőt. Egy baj volt vele: hamar véget ért. A magával ragadó zene és a szenvedélyes mozdulatok nem hagyják nyugodni az embert. A csodálat és áhítat játszik szerepet Gloria Benedikt és Gergye Krisztián kisugárzásának köszönhetően.

A két művész nem először dolgozott együtt. 2013-ban a Szépművészeti Múzeum Egon Schiele kiállításának társprogramjaként mutatták be az "egoegoego" című nagysikerű koprodukciójukat. Mostani táncelőadásuk Afonso Cruz emblematikus regényétől kölcsönözi a címét, de csak annyira merít ihletet ebből a szépirodalmi műből, amennyire az metaforaként megidézi Oskar Kokoschka Alma Mahlerről készített életnagyságú bábjának extravagáns történetét.

A táncelőadás élethű bábok révén, a kokoschkai gesztust sokszorosítva színpadára invitálja a XX. század három emblematikus alakját: a zeneszerző zseni Mahlert, a festőóriás Kokoschkát és femme fatale-múzsa Alma Mahlert.

Bizony, ijesztő bábok, rideg arcok, félelemmel vegyített szenvedély, amit Gloria és Krisztián megálmodott és meg is valósított. Olyan világba röpít az előadás, ahol a szerelemnek még volt létjogosultsága, ahol még voltak célok és igaz volt a hit. Tisztesség talán már akkor sem létezett, de valami el tudta nyomni. Valami, amit keresni kell, de nem biztos, hogy meg is találjuk.

Fotó: Dömölky Dániel

Oscar Wild meséje a Szöveg Színház előadásában elevenedett meg. Wilde meséjének főhőse egy csodálatos szépségű kisfiú, aki kedvező külsejét kihasználva gonoszkodik a Föld minden teremtményéről.

"Tévesen hiszik, hogy a jellem kifejeződik az arcban. A bűn néha beássa magát az arcvonásokba és a változatos arcjátékba, de ez minden. Az arc voltaképpen csak álarc, amelyet a természet azért adott nekünk, hogy jellemünket alája rejthessük" - írja Oscar Wilde

Oscar Wilde szecessziós meséje különösen aktuálisnak hat napjainkban, amikor a külsőségek egyre inkább elvonják a figyelmet a valódi értékekről. Kisfiú hőse nagy utat jár be, míg - átkon, varázslaton, nehéz próbákon keresztül - megérti: a külső szépség lélek nélkül nem ér semmit.

Végül megbántja és elkergeti még a saját édesanyját is, és ekkor csúffá változik az arca. Tíz éven át bolyong, hogy fellelje elveszett szülőjét, és bocsánatot kérhessen tőle. Miközben felnő, megtanulja tisztelni önmagát és a környezetét. Az út végére megtanulja, mi a különbség valóság és látszat, igazi szeretet és álságos kedveskedés, ember és tükörképe között.

Szántai Edina rendezésében z előadás során az írásvetítőn animált bábok, kesztyűsbábok és élő színészi játék alkot különös hangulatot a folyamatosan megszólaló hangjátékra.

Új színekkel, és ékszerekkel debütált a qudo Collection őszi-téli kollekciója. A nemzetközi ékszerkiállításokon kimagasló sikereket elért márka, itthon is kezd egyre ismertebb lenni, ami nem csoda, hiszen ezek a kiegészítők: gyönyörűek, stílusosak és minden korosztály számára hordható.

Az igazi nő olyan, mint a szarka, imádja, ami csillog, persze ne lopja el! A qudo ékszereit viszont nem csak a csillogás miatt lehet imádni. A márkát a Lizas GmbH & Co. KG. vállalat alapította 2009-ben. Az ékszereket az időtlen elegancia és a gondosan kiválasztott alapanyagok művészi találkozása jellemzi. A prémium minőségű karkötők mellett gyűrűket, fülbevalókat, nyakláncokat és medálokat is be lehet szerezni tőlük.

A legtöbb terméket kézzel készítik Németországban, Hannoverben, nagy figyelmet fordítva a részletekre, így minden egyes ékszer egyedi. Az alapanyagok tekintetében exkluzív, olasz marha és bárány nappabőrt használnak, amely biztosítja a kényelmes viseletet, emellett erős acéllal és 925 sterling ezüsttel dolgoznak. A részletekhez pedig csillogó Swarovski kristályokat, gyöngyöket használnak.

Az őszi-téli kollekció bemutatójának az exkluzív Sofitel Budapest Chain Bridge hotel adott otthont, ezzel is jelezve, hogy ez az elegancia nem csak a felszín. Az ékszereket süti formában is megálmodta, és el is készítette a hotel chefje, Deff Haupt, a művei így nem csak a látást befolyásolták, hanem az ízlelést is.

De, vissza az ékszerekhez! Az őszi avarra emlékeztető piros, burgundi, bézs, okker és barna színek az uralkodók, de fontos szerephez jutottak a pasztelles árnyalatok is. A fémesen csillogó arany- és ezüst első sorban az órákat, gyűrűket jellemzi, de a metálos ragyogás nem hiányzik egyik darabról sem. Első ránézésre is „mindennel hordható” ékszerekről van szó. Feldobja a kiskosztümös viseletet, de trendivé varázsolja a farmer-poló kombinációt is. Ráadásul azon sem kell gondolkozni, hogy mely korosztálynak ajánlanánk, mert egyszerűen: mindenkinek, aki szereti a szépet!

Kövesd a Pluszmínuszt az Instagramon is!

Fotó: Pluszmínusz

Hogyne lenne véleményem a menekült-ügyről. Hisz, mindenkinek van, függetlenül attól, hogy jobbos vagy balos, meleg vagy hetero, hívő vagy ateista, öreg vagy fiatal stb. A menekültek nálunk már elérték a magyar foci színvonalát: mindenki ért hozzá, és mindenki tudja a frankót!

Hát a francokat! De tegyük fel, hogy tudják (tudjuk!). Mi jön ezután? A legjobb fórum ehhez valamelyik közösségi portál. Persze, leragadtunk a Facebooknál, akkor legyen az. Mehet oda a vélemény, egy „jól” sikerült fotó – attól függően, hogy ki milyen szemszögből akarja látni és láttatni – és máris egymásnak lehet esni.

Ismerős az ismerőssel, na meg annak az ismerősei, és mindenki mondja a maga igazát. Vagy csak nézi, és jöhet a törlés meg a tiltás.

„Ja, te így gondolod? Akkor szevasz, nem kellesz!”

„Hogy te ezt olvastad?  Hát hülye vagy!”

Választások idején sem értem, hogy tudnak családok összeveszni ezen, mármint a „kurva politikán”! Hogyan akarunk bármikor, bármit elérni, ha egymást is uszítjuk? És ki(k) tehet(nek) arról, hogy a magyar ember ideáig fajult? Ítélkezésből mindannyian jelesre vizsgáztunk. Te is, én is, ő is!

Sok izlandi üzente a Facebookon, hogy várják a menekülteket, Bécsben értük tüntetnek, mi meg még egymást is megfojtanánk egy kanál vízben…

És, akkor még jön a magyar-román focimeccs is…